Komoly felháborodást okozott szakmai körökben az index egy manipulált Vona Gábor portréja. Sokan kifogásolják, hogy ütközik az alapvető sajtóetikával egy hírportálon retusált képet közölni sajtófotóként. Másoknak viszont tetszik a kép és a lap is olyan elégedett vele, hogy nem csak a korábbi interjúban, hanem az év képei közé is beválogatták.

Az index a két ünnep között tette közzé Így fotózunk mi című válogatását az évnek a lap “megújulásától” kezdődött második felének eseményeiből. A gyűjtemény második fotóján a fényképezőgépbe néző Vona Gáborra néz tükörképe. Elsőre talán van, aki elgondolkodik rajta, hogy vajon milyen trükkel lehet ilyen képet készíteni. A rutinosabbak elsőre is rávágják, hogy manipulált. Bár sokan vannak, akik akkor is rávágják, hogy manipulált egy kép, amikor nem az. Pont ugyanúgy, ahogy sok fotós nyúl akkor is manupulációhoz, amikor egyszerűbb és gyorsabb is lenne már a fotózáskor orvosolni a problémát. Ilyen képet viszont nem lehetne készíteni retusálás nélkül.

Fotó manipuláció a sajtóban
A hírekben viszont a retusálás nem elfogadott. Megkérdőjelezi a tudósítás hitelességét. Bulvár lapok és magazinok jóval nagyobb gyakorisággal alkalmaznak ilyen trükköket. Sőt a népszerű netes mémeknek is van az előzménye a sajtótörténetben. A vicces címlapok is előszeretettel élnek a képmódosító grafikai trükkökkel. Gyakran fel is vetődik a kérdés, hogy vajon magazinok esetében mennyire etikus hozzányúlni egy hírképhez. Nagy port kavart korábban, amikor a címlapon hagyományosan grafikát használó Economist egy átszerkesztett Obama hír fotót közölt, akárcsak az Orbán Viktorról közölt képükből is nagy botrány lett, hogy vajon átlépi-e a képhamisítás határát.

Sokszor írtam már a blogon a fotózás sajtóetikai irányelveiről. Ez megkövetelné, hogy tartalmában módosított képeket ne közöljenek az újságok. A hírügynökségek és a National Geographic is szigorú szerkesztési szabályok szerint működnek. Sajnos ezeket a szabályokat az ilyen helyeken sem sikerül minden fotósnak betartania. Arról is sokszor írtam már, hogy mennyi fotós veszítette el az állását, vagy épp rangos díját, miután kiderült, hogy tiltott beavatkozást végzett egy fotón. Eltűntetett egy zavaró nylon zacskót, vagy golflabdát, netán békát a madár csőrei közt, vagy csak a saját árnyékát, túlszínezte kicsit a felhőket vagy feltupírozta kicsit a közel-keleti bombázás füstjét, esetleg északra helyezte a napkeltét.

Az Index Vona Gábor interjújához készült fotóján ránézésre látszik, hogy manipulált. Nem is azért, mert olyan bénán csinálták, mint Adnan Hajj eltúlzott füstje, vagy a Bors furcsa háttér eltüntetése. Sajtóetikai kérdések még olyan esetben is gyakran felvetődnek a fotókkal kapcsolatban, amikor a kép nem hamisított. Ha a fotón olyasmi látszik, ami nem történt meg, csak úgy néz ki, az épp úgy lehet hazugság, vagy etikátlan. Vitatható mindenképpen. Sajtóetikai kérdések még olyan esetben is gyakran felvetődnek a fotókkal kapcsolatban, amikor a kép nem hamisított. Ha a fotón olyasmi látszik, ami nem történt meg, csak úgy néz ki, vagy nem az, aminek tűnik az épp úgy lehet hazugság, vagy etikátlan. Vitatható mindenképpen!

Etikus-e az index képe?
Az index Vona Gábor képével az a gond, hogy olyasmi látszik rajta, ami a valóságban nem történt meg a fényképezőgép előtt. Szerkesztéssel jelenítették meg és ezt még csak nem is jelezték semmilyen formában. Ez pedig nem felel meg a sajtófotótól elvárt hitelesség követelményének. Sokan azt is vitatják, hogy az vajon mennyit számítana, ha jeleznék egy ilyen képnél, hogy szerkesztett. Mivel nem is jelzik, viszont mindenképp súlyosabb az átverés vádja. Van olyan, a közösségi médiában közkedvelt fotós, aki előfordul, hogy hanyagul odaveti a képaláírásban, hogy “2 expo”, amiből legfeljebb a szakmabeliek tudják meg, hogy a képen kicserélték az eget, vagy más módon készített két képből egy montázs. A figyelmetlen, vagy szakkifejezésekben járatlan olvasónak ez sem mond semmit. Persze amikor kiderül egy ilyen égcserés kép története, akkor is sokan megengedők, a lényeg, hogy szép a kép, kit érdekel, hogyan is készült? Kicsit más a helyzet a sajtóban. Itt már sokkal többen a zéró tolerancia hívei.

A kérdéses fotót készítő Trenka Attila azt mondja: “Ez a kép jól megmutatja Vona Gábor az interjúban is bemutatott ellentmondásos személyiségét. Azt is kifejezi, hogy Vona egyik személyisége ugyanúgy lenéz a másikra, mint ahogyan az embereket is megosztja. Tisztában vagyok vele, hogy a sajtófotóban jobban elzárkóznak az ilyen beavatkozások alkalmazásától. Azonban ez nem egy hírkép. Nem egy esemény történéseit mutatja be, hanem egy beállított portré, ami az interjúhoz készült. A portréknál a sajtóban is nagyobb mozgásteret engednek a beavatkozásoknak. Ez pedig szerintem inkább hozzáad a kép álltal sugallt mondanivalóhoz és nem elvesz a kép értékéből.”

Máskor is előfordult már
Az Indexnek már a 2020-as, tiltakozások közepette történt teljes szerkesztőség csere előtti változatában sem volt teljesen idegen a szerkesztett képek használata. Több cikküknél is Szarvas grafikáit használták illusztrációként – és ezeknél sem tüntették fel, hogy montázsról van szó. Szarvas neve persze szinte ugyanolyan szinonímájává vált a fotó szerkesztésnek, mint ahogyan sokan “fotosoppolásként” emlegetnek minden kép szerkesztést (pedig nem csak Photoshopban készülnek módosított képek). Viszont mint arról már korábban is megemlékeztem egy Szarvas mű kapcsán, nehéz határvonalat húzni aközött, melyik fotó manipuláció “nyilvánvaló, minek odaírni” és melyik az, amiről igenis tájékoztatni kellene az olvasókat.

Nem csak az Index, hanem a 444 és más lapook is előszeretettel nyúltak már több alkalommal a kép montázsok és mémek használatához. Amit mindenkinek egyaránt illene jeleznie. Többek közt a rendőrök arcának kitakarása kapcsán is előszeretettel szórakoztak ilyen képi megoldásokkal az eltakarási kötelezettség ellen – amiről később az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy nem szükséges, de még ez sem tett mindent tisztába.

Vicclapok és mémek is manipulálnak
Hasonló a helyzet az olyan deklaráltan ál-híroldalaknak, mint a Hírcsárda, vagy amerikai rokona a The Onion. Minősített esete ennek az áprilisi tréfa komoly hír oldalakon (bár ott jobb esetben legalább a cikk végén jelzik, hogy tréfa volt). Ezeknél nem csak a képek, hanem a hírek is teljességgel kitaláltak. Ezt viszont a poén élvezhetőbbé tétele érdekében direkt nem tüntetik fel. Úgyis tudja az olvasó, hogy nem a valóságot olvassa. De vajon tényleg tudja mindenki? Feltétlenül tudnia kell? Pláne amikor egyre jellemzőbb, hogy sokan csak a címeket olvassák el és ennyiből azt hiszik, hogy tájékozottak?

Elhalványuló hitelesség
Aki nem tudja, hogy mire számíthat egy Hírcsárda vagy Onion hír és egy Szarvas kép esetében, azt akár meg is téveszthetik. Sőt akár tényként terjesztheti is aztán. Ahogy meg is történt már jópárszor, hogy komoly újságok is a szakmában elvárt kettős forrás ellenőrzést elmúlasztva valós hírként hivatkoztak poén vagy épp ál-hír oldalak cikkeire. Ez pedig egyre erősíti az olvasó dilemmáját: hogyan bízzunk meg az újságírókban? Nem is javulnak a bizalmi statisztikák.

Különösen az egyre szaporodó mémek és fake-news jelentette média zajban fontos a hitelesség, ahol a valóság egyre gyakrabban abszurdabb, mint a Hírcsárda kitalált hírei. És akkor még az újságírók helyett programokkal generált cikkekről és a mesterséges intelligenciával előállított, valóságban sosem létezett fotók egyre gyorsabb terjedéséről szót sem ejtettünk. Egyre több a manipulált és forrásmegjelölés nélkül terjedő kép és egyéb információ. Legalább a szavahihetőségükre sokat adó vezető hír lapoknak fontos lenne példát mutatniuk a fotók hitelessége és az arról szóló megfelelő tájékoztatás terén – is.

Ti mit gondoltok a manipulált képek használatáról a sajtóban? Hogyan kellene egyértelművé tenni, ha egy fotó nem a tiszta valóságot mutatja? Mondjátok el véleményeteket a blog Facebook oldalán!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!