Fotósként többszörösen is érint minket az adatvédelem. Legfontosabb, hogy ne veszítsünk adatokat, ne sérüljenek saját adatvédelmi érdekeink, illetéktelenek ne jussanak hozzá se a mi adatainkhoz, se mások általunk kezelt adataihoz, de mi se éljünk vissza mások adataival. Jöjjön néhány praktikus tanács az Adatvédelem világnapján!
Egy holland nagymamát a bíróságnak kellett unokája személyiségi jogait sértő fényképeinek törlésére kötelezni, mivel a szülők kérésére nem volt hajlandó megtenni. Az ügy érdekessége, amit a legtöbb cikk elfelejt megemlíteni, hogy lett volna a bíróságnál sokkal egyszerűbb és gyorsabb megoldás is a probléma megoldására. Persze elég egyértelmű, hogy aki bíróságra citálja az anyját, az inkább erőteljes megoldást keres, nem gyors és egyszerűt.
Akkora felháborodás lett az egyik streetfotós rámenős fotózási módszeréből, miután reklámokban is megjelent, hogy a Fuji kénytelen volt kihátrálni a korábban általuk támogatott fotós mögül. Az ügy komoly szakmai, jogi és etikai vitát robbantott ki világszerte: lehet-e ilyen tolakodóan mások arcába tolni a fényképezőgépet büntetlenül?
Szerzőjogi és személyiségi jogi szempontból is érdekes kérdéseket vet fel az Állami Operaház közelmúlt beli plakátkép lopási botránya.
Braziliában élő török plakátarcuk a képének engedély nélküli felhasználásával vádolja őket. Az Opera pedig azzal védekezik, hogy a stock fotó használatára joguk volt. A helyzet viszont összetett és tisztázatlan.
Egy ideje már készül az USA egészére vonatkozó szövetségi törvény a fotósok alkotmányos jogainak gránitba véséséről. Az egyik tagállam mégis kis híján a magyar PTK-hoz hasonló személyiségi jogvédelmet iktatott törvénybe. A jogfosztástól rettegő fotósok azonban olyan erejű tiltakozásba kezdtek, hogy meghátrált az állam kormányzója és végül megvétózta az elfogadás előtt álló törvényt.
Erről már vagy három éve írni akartam, de a befejezésig csak most jutottam el. Nemrég kihirdették Amerikában a szülésfotósok versenyének idei legjobbjait. Emiatt megint van okom elővenni a témát és így most végre megírtam a régóta készülő bejegyzésem, ami legalább annyira szól a régebbi képekről, mint az újakról.
Korábban sok féle hisztériakeltő cikk megjelent a sajtóban. Ezek jobbára fotózási tilalommal riogatnak és sajnos az utóbbi időben újra divatba jöttek. Az RTL Klub műsora viszont nemrég elég alaposan körüljárta a témát, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba.
Amerika jogrendszere eddig is egészen máshogyan működött, mint ahogyan a magyar PTK és jogi gondolkodás szabályozza a dolgokat. Most azonban egy új törvényjavaslat született, hogy megerősítsék és megvédjék a fotózáshoz való jogot, amit egyre több korlátozás ér Amerikában.
Mivel a korábbi PTK-val és fotózással kapcsolatos írásaimban nem tudtam mindent kifejteni (mert akkor szakkönyv lenne, nem blogbejegyzés), úgy gondoltam, szentelek erre a gyakran felvetődő kérdésre is egy külön írást.
Írtam már korábban is az új PTK-ról és a fotózásra vonatkozó jogszabályokról, a rendőrök fotózásáról külön is. Mikor megszületett az Alkotmánybíróság legfrissebb határozata, rögtön elkezdtem írni az újabb gondolataimat, de egyéb teendőim miatt az írás és a 13 oldalas határozat átolvasássa is jócskán elhúzódott. Már majdnem kész lettem ezzel az írással, mire újabb fejlemények jöttek, úgyhogy frissíthettem azokkal is.