Megszólalt az elbocsátott Getty fotós kirúgásának körülményeiről. Egyszerű mentséggel szolgált, amiről sosem fog kiderülni, hogy igaz-e. sőt talán nem is számít…
Tanulság: SOHA ne készíts olyan verziót, amit nem akarsz, hogy megjelenjen!
Fotó: Marc Feldman/Getty Images
Guy Reynolds, a Dallas Morning News képszerkesztője blogján közölte, hogy Marc Feldman felhívta és elmesélte magyarázatát, hogyan került retusált sportfotója a Getty Images rendszerébe. Mint Feldman mondja, épp a képeket szerkesztette a sajtó sátorban, mikor belépett a képen szereplő játékos, Matt Bettencourt és labdaszedője. Feldman története szerint a labdaszedő maga mondta, hogy nélküle sokkal jobban nézne ki a kép (ami vitathatatlan – szerk). Mire a fotós demonstrálta nekik, hogy milyen könnyű lenne eltávolítani. “Azt hittem, hogy csak az asztalra mentettem a képet, nem a küldésre szánt képek közé. Egyáltalán nem akartam elküldeni azt is a Gettynek. Nem akartam valódi képnek beállítani. Csak egy bolond küldené el az eredeti képet is, és a módosítottat is. Ráadásul ha tényleg retusálni akartam volna, sokkal jobb munkát végeztem volna.”
A módosított képet lebuktató texasi képszerkesztő elismeri, hogy elképzelhető egy ilyen hiba. A történet folytatásáról szóló blogbejegyzésében elmeséli saját történetét is, hogyan találkozott egy kolléga hasonló bemutatóján első alkalommal a PhotoShop képességeivel. Igaz ekkor még 1989-et írtak, és nem volt mindennapos az ilyen számítógépes retusálás. Sokan úgy gondolják, ma ezen meglepődni már nem indokolt, és valószínűtletnnek tartják, hogy ba bárkinek nagyon demonstrálni kellene a retusálás lehetőségeit. Sőt vannak – köztük magam is – akik úgy gondolják egy ilyen helyzetben inkább azt kellene a fotósnak hangoztatnia, hogy az ilyen beavatkozás még ha lehetséges, akkor sem lenne etikus, mintsem demonstrálni, hogy milyen egyszerű. A napi munka során gyakran heccelődünk egymás közt fotóriporterek, hogy “nem számít, majd kiretusáljuk”, meg “majd a PhotoShop megoldja”. Valószínűleg ez is hiba, mert még ha mi tudjuk is egymás közt, hogy ez csak a szakmán belüli buta belső viccelődés egyik formája. A külső szemlélő még komolyan is veheti.
Ráadásul a magyarázatot az is megkérdőjelezhetővé teszi, hogy egy hírügynökségi fotósnak azonnal küldenie kell a képet. Amint elkészült, annak meg kell jelennie. Valószínűtlen, hogy valaki a határidő szorításában nekiáll retusálással pepecselni, és demonstrálni a PhotoShop képességeit. De ha igen, én biztos, hogy inkább a blogomon korábban megjelent Fogyókúra három perc alatt – a PhotoShop karcsúsít című írásban található videót mutatnám meg, minthogy neki álljak egy saját képemet retusálgatni. De hogy ne hagyjam ki a tegnap született bugyuta szójátékot se: Marc Feldman szerencsétlen esete bizonyítja, hogy a PhotoShop a sajtófotóban is képes karcsúsítani – legalábbis a szerkesztőségi állományt…
Vannak, akik számára a történet új aspektusa megfelelő magyarázattal szolgál, és úgy gondolják a Getty túlreagálta az esetet. Vannak, akik korábban is úgy gondolták, hogy ez a beavatkozás nem olyan súlyos. A szakmabeliek többsége azonban osztja a nézetet, hogy az ügynökség helyesen járt el a zéró tolerancia jegyében. Van pedig, aki már a történet kirobbanásakor megjósolta, hogy a fotós kifogása az lesz, hogy csak magának csinált egy retusált verziót, és véletlenül küldte el – mint az már több hasonló esetben megjelent mentségként a lebukott fotósok részéről. Akár csak mentegetőzik Feldman, akár igaza van, és tényleg csak egy buta hibát követett el, a kirúgás a hiba büntetése, nem a szándékaié. Ha a legjobb szándék mellett követte is el a hibát, akkor sem lehet meg nem történtté tenni azt.
Több a Getty Images számára dolgozó említette, hogy az ügynökség által használt GIFT (Getty Images File Transfer?) program a szerkesztés és a küldés között több olyan lépést is tartalmaz, ahol a fotósnak látnia kellett a képet, és észre kellett volna vennie, hogy éppen olyan képet küld el, amit valójában nem is akarna. Sőt a legtöbb hírügynökség számára dolgozó fotós vissza szokta ellenőrizni, hogy elküldött képeit mind kiadták-e az előfizetők felé, így a hibának ekkor is ki kellett volna buknia, és még ekkor sem lett volna késő, hogy maga jelezze az ügynökségnek az elkövetett hibát.
A legalapvetőbb tanulság minden esetre – ha igaz a vétlen felülírás kétes története – az az alapelv, amit minden egyes szerkesztőségben súlykolnak az emberbe: SOHA ne készíts olyan verziót, amit nem akarsz, hogy megjelenjen! Alapelv, hogy még a publikálatlan cikknek sem adunk vicceskedő címet, mert kellemetlenséget okoz, ha mégsem írják át megjelenés előtt, és mások is megláthatják. Ugyanígy igaz ez a fotókra is.
A hatvanegy éves Marc Feldman 26 éve fotózott a Getty Images számára. Mint mondja: “Megértem, hogy a Getty-nek vigyáznia kell a hírnevére. Nem hibáztatom őket, hogy elbocsátottak. Ismerem az ügynökség, és ügyfeleinek etikai értékrendjét. Csak azt bánom, hogy az együttműködésünk így ért véget. […] Néha az ember hibázik, és olykor ez végzetes. Én egy végzetes hibát követtem el.”
Ti ne kövessétek el, nem érdemes!
