Mesebeli Budapesti naplemente – nem valóság!

Mesebeli Budapesti naplemente – nem valóság!
Részletekért katt a képre!
Fotó és retus: Hlinka Zsolt

Ahogy még senki nem láthatta a budapesti naplementét, mert ebben a formában soha nem is létezett. Még arra az időre sem, míg a kép elkészült. Ez ugyanis egy csodaszép fotó montázs, de nem a valóságot ábrázolja.

Naplemente Észak-Budapesten – Fotó: Hlinka Zsolt

Hlinka Zsolt bámulatos szín és hangulatvilágú képeket szokott készíteni, érdemes megnézni korábbi fotóit is. Most sem sikerült neki máshogy. Legújabb képét megosztva több száz lájkot gyűjtött, több tucatnyian megosztották, és dicsérték, valószínűleg többen, mint ezt az írást fogják, pedig dicsérni akarom nem lehúzni. Viszont ahogy neki is jeleztem, a képe felvet néhány nagyon érdekes és fontos etikai kérdést.

Hogyan készült?
Legújabb képéről sokaknak lerítt, hogy ebben a formában soha nem történhetett meg a naplemente. Északon nem szokott a nap lemenni, csak nyugaton. A fotós persze már az első kommentekben feltett kérdések után elárulta, hogy ezt a látványt két különálló, sőt máshol készült kép összeillesztésével érte el. Mint nekem megírta, “a városkép a Citadelláról készült, 30mp f22. Az égbolt meg az erkélyről itthonról.”

A szerkesztéshez felhasznált képek – Fotó: Hlinka Zsolt

Nem fotó, hanem grafika
A szó szoros értelmében ezt a képet (és a hasonló módon készült más képeket) nem nevezhetjük fotónak, mivel ilyet kizárólag fotó eljárással nem lehetne előállítani. Az utólagos képrész cserét pedig már inkább retusálásnak, fotográfiai trükknek, vagy grafikának nevezhetjük.
Az ilyen megoldások a filmes korszakban sem voltak lehetetlenek, alkalmazták akkoriban is, de a digitális korban váltak igazán népszerűvé és közkedveltté. Egyre mindennapibb használatukkal a köztudatban lényegében egybe olvadt a képek módosítása a PhotoShop képszerkesztő program emlegetésével, ami bizonyos mértékig negatív színezetet ad a programnak is.

Mit számít hogyan lett ilyen?
Többen értetlenül állnak a jelenség előtt. Nem csak ebben az esetben, hanem minden hasonlónál is azt kérdezik, mi szükség erre? Miért kell a kép tartalmát meghamisítani, és valami olyat létrehozni, ami sosem létezett?
Mások úgy gondolják, hogy a kép esztétikai értéke számít, nem az, hogy a valóságot látjuk-e rajta. Annál is inkább, mert a fotó gyakran ábrázol olyasmit, amit valójában mi nem is úgy látunk, mint a fényképezőgép.
A kép készítője azt mondja, “Tudom, hogy az emberekben ellenszenvet vált ki, azt hallják, hogy a kép nem eredeti. […] Persze van egy határ, próbálok azon belül maradni, de kacérkodok néha hogy átlépjem azt a határt – amiért mindig megkapom a magamét.”

Hol húzódnak a határok?
A nagy kérdés, hogy vajon mi az eredeti, és hol húzódnak a határok? Vajon ha nem ismerjük ilyen jól a helyszínt és ezért nem tűnik fel senkinek, hogy ott sosem megy le a nap, attól minden rendben van? Ha ugyanezzel a megoldással egy ismeretlen városról készül ugyanilyen valótlan kép, az más vajon?
És ha a naplemente földrajzilag helyes oldalra került volna, tehát akár úgy is nézhetne ki a valóság, akkor elfogadhatóbb lenne a valóságot ugyanúgy megváltoztató technika alkalmazása?

Szerencsére a sajtófotó és a természetfotózás etikai irányelvei nyilvánvalóak: Ilyet elkövetni tilos és súlyos következményekkel jár. Szerencséjére Hlinka Zsolt nem természetfotós, és nem is újságnak, vagy hírügynökségnek fotózik, elvárásait képeivel szemben önmaga és közönsége támasztja, szabadon esztétizálhat képeivel és a készítésükhöz választott eszközökkel.

Te mit gondolsz az eljárásáról, és hogy milyen fényt vetít ez a honlapján látható többi képére? Te így is kiakasztanád a falra?

Readers Comments (12)

  1. Számos hasonló emberke van most a fotósok között, akik – sajnos – többen is állítják, hogy fotósok, és fotózzák a képet. Azt elfelejtik, hogy PS-ben való képpiszkálás, főként hogy korlátlanul retusálnak, vágnak már nem fotó, hanem grafika. Most is fut egy fotós pályázat (alapban talán marginális is), de itt nézem, hogy az emberek a kimondott tiltás ellenére sem értik, érzik, hogy a manipulált fotókat nem szabad feltenni. Számosan írták vissza, hogy miért lettek kizárva, ha ez csak “kicsit ki van igazítva a PSel, hogy szépen nézzen ki”. 

    Hozzátenném, hogy számos ilyen grafika, ha nem fotóként tekintek rá – márpedig nem úgy szoktam – zseniális, és minden tiszteletem a képek készítőinek.

  2. Én kiakasztanám a falamra. A riport, és természet fotó valóban legyen eredeti, mert mindkettőnek a valóságot kell bemutatnia, a természetes környezetet, helyzetet. Egy “tájképnél” szerintem ez nyugodtan megengedhető, ez szerintem közel áll ahhoz, amit én mondjuk mindenféle montázs nélkül teliholdkor készítek: nappali világosság a képen csillagokkal. Nincs benne semmi retusálás, csak fotográfia. De nem a valóságot ábrázolja. Velem is elfordult, hogy kontrasztosabb, kékebb lett az ég, egy két új felhő is lett, mert a kép egyszerűen ezt kívánta. A célközönségnek tökéletes volt. 
    FOTÓpályázatra nem küldeném természetesen. Ez olyan, hogy már nem fotó, de azért még grafikának kevés.

  3. Dániel Nagy 2012.11.12. @ 20:06

    Meg van a maga helye. Ha egy utazási iroda reklámfotója, akkor csalás/félrevezetés. Ha egy otthonra megvásárolható poszter, akkor egy gyönyörű kép. Szerintem. 🙂

  4. Érdemes rákeresni a sunset fullmoon képekre is. Ha nem láttatok még giccset.

  5. Szerintem a fotóművészetbe ez is belefér, viszont a dokumentarista fotográfia világába (sajtó- és természetfotó) nem, amíg nem akar annak tűnni, addig nem gond.
    Régebben sem volt ez másként, csak akkor hagyományos laborban készültek hasonló képek, ma meg digitális laborban (PS), de ettől még szerintem ez fotográfia.

  6. Semmi baj az ilyen képekkel csak az ilyen képet már NEM VOLNA SZABAD FOTÓNAK NEVEZNI!A digitális művészet szépen megférhetne a fotózás mellett, de sajnos mindenki fotóként akarja eladni a számítógépesen manipulált képeit mert úgy nagyuobb elismerést kap érte, hiszen a köztudatban a fotó még mindíg a valóságot ábrázolja.Amúgy a filmes világban nem voltak ilyenek ellentétben ahogy a cikk írója írja.Ugyanis egyetlen fotósnak sem szórakoztak külön a képeivel, hogy összerakjanak neki ilyen montázsokat!Azon fotósok száma akiknek meg saját laborjuk volt és meg volt a tudásuk is hogy ott manipuláljanak valamennyit, olyan minimális volt a fotósok össz létszámához képest, hogy egyáltalán nem volt jellemző a manipulálás. Ez csak azután lett divatos, hogy még a hülye is megtudja csinálni a számítógépen.Szóval semmi baj manipulálással de azt ne nevezzék fotónak!Ennyi!

    • Tévedsz. Ahogy a fotózás sem volt ennyire mindennapos, úgy a manipuláció is ritkább volt, de filmes technikával ugyanúgy létezett, és gyakorolták is, a diktatórikus rendszerekben és a már akkor demokratikusan működő orszgok fotósai egyaránt – csak más-más célokkal.

      Nyilván nem a sarki Ofotértben manipuláltak és nem is családi fotókat. De fotólaborhoz aki nagyon akart hozzáférhetett, sőt csinálhatott a saját fürdőszobájában, és aki manipulálni akarta a képeit, az megtalálta a módját, Kínától Amerikáig bárhol.

    •  Picasso képeire is azt mondják, biztos meg tudta volna csinálni bárki. De nem.) Én az analóg “csak nyers képet használok” mentalitást ezen fotósok részéről kissé irigy, féltékeny hisztériának érzem.

    • Dalnoki István 2014.02.02. @ 00:12

      Ahhoz képest egész szép szakirodalma van az analóg filmes korszaknak a trükkökről. A filmesek is használtak nem kevés manipulált felvételt. A különbség talán ott leledzik, hogy ma valamivel egyszerűbb, de minőségi munkához ma sem nélkülözhető a szakirányú hozzáértés. 🙂
      Könyv pl.: Zoran Perisic – A filmtrükk (Műszaki könyvkiadó gondozásában jelent meg)

  7. Szerintem a digitális képek utólagos szerkesztése, manipulálása a Photoshop-ban vagy társaiban egyrészt természetes, hiszen a digitális képek ezt jóval könnyebbé teszik, másrészt a digitális képalkotás máig jelen lévő korlátai (pl. dinamikus tartomány) miatt szükségesek, hogy a kép úgy nézzen ki, ahogy a fotós elképzelni. A legfontosabb, hogy ezzel a képet néző tisztában legyen vagyis a fotós a kép manipulását (akárcsak néhány pixel javítását is) jelezze. A fenti képpel kapcsolatban: nekem nagyon tetszik, olyan szinten, mint a sárkányos-lovagos fantasy festmények – nem valós, de lehet benne gyönyörködni. Az ötlet és a kivitelezés egyértelműen elismerésre méltó!

  8. Fura dolog ez, olyan régi vita mint az, hogy az analóg fotósok értékesebbek mint a digitális gépet használók… Szvsz kérdés, ki mit ért PS-ezés alatt. Olvastam egy nagyon analógostól, hogy Ő már a gépben megszerkeszti és vágni sem vág semmit. Persze egy épületnél oké vagy statikus dolognál, de egyébként butaság. A régi nagyok ugyanúgy “analóg PS-eztek” mint a mai digitPS-ezők. Szerintem mindenki PS-ezik csak van aki letagadja. És ez teljesen oké. Amíg a kép hiteles marad. Doku vagy természetfotónál hozzá vagy elretusálni bolondság, de korrigálni nyugodtan, ezt a legszigorúbb pályázatnál is engedik egy határon belül. Aztán egy alap dolog: ha nincs jó alap FOTÓ, használhatsz Te akármilyen szoftvert, effektet vagy filtert, abból soha nem lesz jó kép. Végül még egy ismert gondolat: lehetsz Te tuti profi analóg vagy digit fotós technikai vonalon, ha nincs vizuális fantáziád, ha a képnek nincs egyedi vonzereje, a téma unalmas vagy közönséges vagy átlagos, felejthető – nem vagy igazi fotós. És csak nagyon kevés ember igazi fotós, jóval több a technokrata geek, a wannabe-k…

  9. Az eredeti városkép sokkal szebb, minden tisztelet az igyekezeté, de nem lett jobb…

Comments are closed.