Mennyire születnek egyedi képek tömegben fotózva? – gyakrabban fotózunk ennyien egy kupacon, mint kéne

Egy időben terjedt a Facebookon egy kis videó nagy kupacba tömörülve fotózó ázsia turistákról. Sokan neventek rajtuk, hogy milyen gáz ekkora hordában fotózni, mennyire nem lehet így egyedi és értékes képeket készíteni. Pedig máshol is sűrűn elkövetjük ugyanezt.

Forma1 footósok a Hungaroringen
Részletekért katt a képre!
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Na persze nem mostanában, a koronavírus járvány idején. Most kijárási korlátozás, boltzár és egy rakás sport- egyéb rendezvény és gyülekezési korlátozás is életben van. Ezek miatt egyre többen fotózás helyett egyéb háttér tevékenységek végzésére kényszerülnek a fotósok, de minimum nagyobb ember tömeg helyett magányosan, egyéb módon fotózni.

Egyértelmű, hogy az alább beágyazott videón egy ázsiai fotó workshopot látunk. Nagyjából hasonlóról, mint amilyen kínai túrát pár éve én is  ajánlottam már itt a blogon (igaz, azok jóval szűk körűbbek voltak). Többé-kevésbé hasonló fotó workshopok itt európábban is akadnak szép számmal. Amikor elkezdett terjedni ez a videó, nagyon sokan vitatkoztak róla, érdemes-e ilyen helyen fotózni, lehet-e így igazán saját képeket készíteni, sőt akár van-e értelme ilyesmiben részt venni.

Az ilyen látvány kapcsán rendszeresen felvetődik, hogy vajon mennyire lehet ekkora tömegben egyedi, saját, különleges képeket alkotni? Az egyéni eredeti jelleg megléte, vagy hiánya egyébként felvet szerzői jogi kérdéseket is, de erre most nem térek ki mélyebben, mert messzire vezetne.

Nos mondjátok meg ti. Magyarországon is találkoztam már jó pár hasonló helyzettel – nem csak az egyik PhotoExpo műtermében, ahol az alábbi time lapse készült.

Fotó workshop és turisták Velencében
Lehetnének mind turisták is, de tényleg volt ott legalább egy fotó workshop is.
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

A fotósok látványa nem olyan nagyon más egy olimpián, Forma 1, úszóverseny, futball mérkőzés vagy egyéb sportesemény, de a kár politikai események, mint egy elnöki beszéd helyszínén sem. És azért ott is készülnek több-kevesebb eltéréssel hasonló képek. Olykor meg őrült sok eltérés is lehet köztük – és nem csak egy véletlenül elkapott villám miatt. És ez sem mindig csak a reflexeken múlik, hanem inkább azon, hogy ki mennyire tud egyedi megközelítésben, látásmódban gondolkodni, még akkor is, amikor mindenki ugyanazt próbálja fotózni ugyanúgy. Persze ha ennyien vagytok egy kupacon, akkor se helyzetet változtatni, se máson változtatni nem könnyű. Ahogy (talán) mindenki kipróbál minden féle változtatási lehetőséget is. Szóval még így is nehéz egyedit alkotni.

Kétféle villám Olivier Morin sportfotóján
Részletekért katt a képre!
Fotó: Olivier Morin/AFP

Én ilyenkor általában elkezdem a fotósokat fotózni, mint láthatjátok néha itt a blogon is, meg az Instagramon is. De nem feltétlenül mindenki számára ez a megoldás erre – meg ugye ha azt másoljátok, amit én csinálok, akkor sem saját és egyedi képek születnek.

A legtöbb fotós inkább azt tanácsolja, hogy ne ilyen tömegjelenetekben könyökölni próbáljatok, hanem menjetek el egyedül fotózni, járjátok a saját utatokat. Még egy ilyen tömeges helyzetben is előfordulhat, hogy teljesen másfelől megközelítve sokkal érdekesebb képeket lehet készíteni. (Egyébként látjátok a legelső képen azt a magányos fotóst, aki távolabb ment az egy kupacba gyűlt fotósoktól?
Mondjuk a turista látványosságok környékén, ahol hosszú sorok várnak az egyetlen tökéletes ponthoz sorban állva, ez fokozottan nehéz tud lenni. De azért megpróbálni mindig érdemes – legrosszabb esetben azután, hogy azt a képet már elkészítettük, amit mindenki más is.

Újságok szerkesztőségében is két féle megközelítés szokottt létezni. Van ahol azt várják el, hogy az ő fotósuknak is meglegyen “ugyanaz”, mint az MTI-nek. Más szerkesztőségek viszont pont úgy állnak hozzá, hogy a kötelező képet az MTI úgyis elkészíti, tőlük át lehet venni. A saját fotósuk inkább próbáljon meg valami olyat megörökíteni, ami az MTI-nek nem lesz meg. Például a szavazáskor nem csak a voksoló politikust lefotózni, hanem az őt fényképező fotósokat is.

Kiegészítés: Sajnos idő közben az alapötletet adó neten terjedő videó lekerült a Facebookról, de a téma ettől függetlenül is változatlanul érdekes és aktuális marad.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!