Tíz érv, hogy miért ne írj blogot

InPhoto Blog helyett ezentúl InPhoto Archive

InPhoto Blog helyett ezentúl InPhoto Archive

InPhotoBlog-end-reasonsTöbb olvasó is érdeklődött nálam, hogy mi történt az InPhoto Bloggal, mert már megint nem frissül egy jó ideje. Nos íme a szerző válasza. Elég elkeserítő hangulatot fest, ami akár el is tántoríthat a blogolástól, de ha nem hagyod magad eltántorítani, akkor is érdemes ismerni, hogy ő milyen gondolatokkal küzd, hogy te könnyebben találj más irányt magadnak.

A bloggazda RC-vel már viszonylag alaposan kitárgyaltam, hogy a korábbi blog törlés, majd visszamentés után most miért döntött megint úgy, hogy nem folytatja a blogolást. Mivel az olvasóim sorra érdeklődtek, gondoltam megszólaltatom őt a témában, hogy maga válaszolhasson, hogy 4177 blogbejegyzése után most egy utolsó utánival.

A mellékelt gyászos képen annyira alaposan összegezte a válaszát, ami egyébként elég jól egybe vág a legtöbb az övéhez hasonló módon felfüggesztett és/vagy megszűnt oldal üzemeltetőjének véleményével, hogy ehhez nincs is nagyon mit hozzátenni. Viszont bemásolom ide szövegesen is, mert fehér alapon feketével talán jobban olvasható, mint fekete alapon fehér/pirossal.

Tíz érv, hogy miért ne írj blogot?

  1. Mert nagyon rossz az első 1-2 év, amíg nem olvassa senki. Alapvetően blogot írni akkor érdemes, ha napi frissítésben teszed, ezt 0 olvasottsággal igen demoralizáló. Tudom!
  2. Két esetben nem érdemes blogot írni, ha a blog témájához nem értesz, akkor minek, vagy ha értesz hozzá, akkor meg minek?
  3. A kommentek miatt. Blogot írni akkor érdemes, ha kapsz visszajelzést, de szigorúan tilos engedélyezni a kommenteket! Akkor meg minek? Vesztettél, na!
  4. Ha pénzt akarsz keresni vele. Kudarcra van ítélve, ne is próbálozz! Ha jól csinálod, nem fogsz, ha befekszel, akkor is keveset, akkor meg minek?
  5. Mert a blogod olvasói ingyenes szolgáltatásnak gondolják a blogod. Az is, mert annyira hülye vagy, hogy írod. Te ebből mit fogsz profitálni? Ne légy naiv, semmit.
  6. Ha maradtál volna a szürke tömegben, nem támadnának, azért gondold meg! Megérí? Folyamatosan fognak. Garantálom!
  7. Az előző tételből adódóan, proliknak csokoládét? Azért tudásod, kvalitásod szerint igen sok energiát beleraksz, profitálni nem fogsz belőle. Ha hülye vagy azért, ha profi vagy, azért. És még támadásokat kapsz, felmerül a kérdés, ezeknek? Hidd el, hülye vagy, ha belevágsz.
  8. Ha kicsit is diszlexiás vagy, eszedbe ne jusson! Pokol! Tudom.
  9. Sosem fogsz örülni! Ha valós értékeket képviselsz, nem lesz látogatottságod. Akkor minek? Ha netán véletlenül Index címlapra kerülsz, lesz [látogatottságod], de akkor nem fogsz örülni [a kommentek hiánya, vagy azok stílusa/tartalma miatt], szóltam!
  10. Csinálj mást! Tanulj nyelveket, sportolj, indíts startupot, gondlkodj, olvass! Sokkal többet profitálsz! Hidd el 🙂

Te mit gondolsz a felhozott érvekről?

Kiegészítés: A bejegyzés írásakor még csak az itt emlegetett Tíz érv, hogy miért ne írj blogot szerepelt a blogon. Azóta ellenpontozásra is találva megszületett egy tíz pontos lista arról is, hogy miért írj blogot. Ennek én egy külön írást szentelek majd.

Readers Comments (12)

  1. Üdvözlet!

    Én nagyon sajnálom a blog megszűnését (újabb pihentetését). 🙂 És egy kicsit sajnálom RC-t is. Ezt a listát – úgy tűnik – eléggé a megkeseredés szülte, Így talán nem is annyira objektív, de nagyon is személyes, éppen ezért méltányolható, méltányolandó, de mindenképpen elfogadható.

    Én napi szinten követtem a blog-ot és nagyon értékesnek tartom az ott közzétett tudást, mentalitást. Sokat tanultam, inspirálódtam onnan, tőle. Ha személyesen nem is találkoztunk, ismerkedtünk, azért jó (volt) tudni, hogy van a világban még jó ember, jó közösség. Mert a blog aktív és kevésbé aktív közönsége igazán remek társaságnak számít, szerintem.

    Nem akarok kívülről okoskodni, mert én a saját dolgaimat sem tudom ezen a szinten (blog, honlap) épkézláb módon menedzselni, bár a mondanivalóm és a tapasztalatom is kevesebb RC-nél. Mindenesetre a nagy KÖSZÖNET mellett én megfordítanám az érvlistát: Miért írj blogot? Örömből és saját magad miatt. 🙂 Márai után: “…szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.”

    Minden jót és további sok élményt, töltődést, szeretetet kívánok RC-nek (is)!

    O. Péter

  2. Graf Almassy 2014.01.29. @ 15:08

    Ennek nyomán felvázolom a menetrendet, többször is végigmentem rajta:

    1. Elindítod a blogot, izgatott vagy, tele reményekkel, nem tudod hova lyukad majd ki az egész, de pozitívan tekintesz rá.

    2. Telnek a hetek és a hónapok, tudod, hogy a keservesen lassan emelkedő olvasószám csak akkor emelkedik tovább ha nem megy el a kedved az egésztől. A legtöbben itt kiszállnak és indítanak egy másik blogot, hogy az is befuccsoljon pár hónap alatt.

    3. Te kitartó vagy és egyre többször csöppensz bele a webkettő szívcsakrájába. Facebook megosztások, hivatkozások, tweetek és a többi. Ez néha megerősít abban, hogy folytatnod kell. Csinálod is, mert bár a sikerhez ez kevés, de néha kapsz visszaigazolást arról, hogy jó amit csinálsz.

    4. Az olvasottság nőni kezd, mindenkinek más a célja, de elolvasnak minden bejegyzést néhány százan vagy akár ezrek. Örülsz, ez a blogod aranykora. Úgy érzed van értelme csinálni, minden héten egyre többen kattintanak. Ez a legjobb időszak, csak nem veszed észre, hogy a huszonkettes csapdájába sétáltál.

    5. Kezdenek elvárásaid lenni, pedig szentül hitted, hogy nem érdekelnek a statisztikák, megosztások, kattintások, mint a nagy korcs hírportálokat. Te független vagy… de azért nagyon irritál mikor egy-egy jobb, érdekesebb, nívósabb tartalmat végül a kutya sem olvas el.

    6. Elkezdesz a szarról is írni, hogy jöjjenek a a kattintások. Jönnek is, mert tudjuk, hogy a szarra mindig elegen kattintanak. Úgy adsz címet, hogy sokan kattintsanak, sokan osszanak meg. Itt kezd félresiklani az egész és már nem arról szól, hogy leírd ami benned van, már nem rólad szól, hanem a közönségnek akarsz megfelelni, mert kellenek azok a kurva kattintások. Esetleg már hirdetőd is van, akkor meg főleg.

    7. Egyre több a seggfej véleményfasiszta a kommentelők között. Ők azok, akiknek mindegy mit írsz, mennyire nívós vagy gagyi, akkor is beleugatnak mindenbe. Nem értik, hogy a blog egy szubjektív műfaj, az írójáról szól, annak gondolatairól és véleményéről. Nem értik, hogy a komment szekció arra van, hogy ők is előadják a saját gondolataikat és nem arra, hogy letorkoljanak amiatt, mert nem az a véleményed mint nekik.

    8. Megunod, mert utálod, hogy a sakálok széttépnek, utálod, hogy nem lehet önálló véleményed, mert rögtön arcon rúg valaki. Vagy önként zárod be, vagy kellő lelkesedés hiánya miatt önmagától fog tönkremenni a blog és mennek el az olvasók.

    Ezen a menetrenden én többször végigmentem. Dolgoztam az igazi online sajtóban is, de azt még ennél is gyorsabban utáltam meg. Most mégis blogolok, de inkább angol nyelven. Sokkal liberálisabb közeg az angol-amerikai blogoszféra, ott még azt is elnézik ha külföldiként nem tökéletes az angolod (márpedig az enyém nem az), nem ugatnak le amiatt mert nem értenek veled egyet, hanem egy nyugodt kommentben írják le, hogy miben különbözik az ő véleményük. Amikor a komment szekcióba téved egy kelet-európai suttyó aki nekiáll fikázni, akkor a többi kommentelő hajtja el a francba, hogy nincs szükség a verbális agresszióra.

    Ha még nem tapasztaltad meg az ilyesmit, akkor meg sem fordulhat a fejedben, hogy esetleg tényleg valami súlyos baj van a magyar fejekben.

    Persze egy angol nyelvű blog is megbukhat sok dolog miatt, de ott legalább kevésbé érzed azt, hogy suttyók számára minek írni.

    • Egyetértek! RC

    • ezt most vegyem fenyegetésnek?
      ,-))

      amúgy szépen összeszedted, publikálhatom valamikor önálló íráskánt – természetesen téged feltűntetve szerzőként

      • Graf Almassy 2014.01.30. @ 11:32

        Publikálhatod, bár szerintem nem én találtam fel a spanyolviaszt, ezer más blogger átment már ezen, aztán vagy újra próbálkozik minduntalan vagy inkább felhagy vele örökre.

        • én sem nagyon találtam fel semmi olyat, ami máshol még nem hangzott el, mégis érdekel egy csomó embert, amikről írok a blogon – viszont szépen összeszedted
          ,-))

          mondjuk egyre inkább úgy érzem, hogy van egy csomó dolog, amit nem lehet elmondani az embereknek, amíg nem tapasztalták meg, addig úgysem fogják megérteni – ez a fotózással kapcsolatban is igaz, nem csak a bogolással kapcsolatban

          • Graf Almassy 2014.01.30. @ 12:22

            De az átlag kommentelőt nem érdekli, hogy valamit sosem tapasztalt vagy a hozzáértése is hiányos. Neki elidegeníthetetlen joga van mindent agresszíven lefikázni. Ha politikai bloggert olvasok, akkor a komment szekcióba már le sem tekerek, nem megy ott más, csak az acsarkodás. Ha tehetnék, akkor távirányítással megölnék egymást, csak azért, mert az egyik jobb, másik meg bal. Az egyik közép a másik szélsőség. Mindenki megölne mindenkit, kivéve akkor ha szemtől-szemben kellene állni az EMBERREL!

    • Ilyesztő ezt olvasni, de sajnos szóról szóra igaz.

  3. Alapvetően abban látom ennek a megkeseredésnek az okát, hogy a blogolást – szinte mindenki – azért űzi, hogy valami siere legyen az életben. A másik elismerje, bólintson, olvassa, kattintson!
    Készítsd magadnak abban a témában, amiben jólesik. És ha más olvassa, az legyen egy plusz, Egy virtuális mosoly. De semmi több. Statisztikák? Megosztások? Enélkül bőven lehet élni.
    Persze könyökölni kell, hogy “indexcímlaposlegyek”… és, számít az valamit is? 15 perc hírnév? Akinek ez kell, kínlódjon ezzel.
    Ilyenkor már meghal az öröm, akkor meg minek is? Ja, a főnököm egész nap baszogat, nap végén dugóban állok… a kiút? “Ma +10-en kattintottak”. Huhhh. Ez nekem kevés lenne, nagyon kevés….

    • Graf Almassy 2014.01.30. @ 12:05

      Érdekes egy fotózással és sajtóval foglalkozó oldalon azt ecsetelni, hogy csak azok írnak blogot, akik sikertelen, megkeseredett emberek. A blogolás is épp olyan alkotási folyamat, mint a fényképezés, könyvírás, festés, rajzolás. Valamit meg akarsz mutatni és nem feltétlenül azért, hogy önigazolást nyerj, hanem mert el akarsz valamit mesélni. Nem tetszik a rendszer? Elmeséled. Tetszik a rendszer? Elmeséled. Szereted a veterán autókat? Elmeséled. Szereted a jó ételeket? Elmeséled. Elmeséled szóban, fotóban, videóban, rajzon, ahogy éppen jól esik.

      Fordítva ülsz a lovon, nem a gondolataikat felfedő bloggerek azok, akik megkeseredettek, hanem a mérhetetlenül erős agresszióval feltüzelt kommentelők. Menj fel egy amerikai blogra, próbáld ott szidni valakinek az anyját. Rögtön le leszel állítva és nem a házigazda által, hanem a többi kommentelő fog rendre utasítani, hogy semmi szükség az agresszióra és ne foszd meg a bloggert attól, hogy a saját blogján a saját véleményét közölje.

      Az olvasottság figyelése meg nem amiatt történik, mert megkeseredett vagy és kellenek az örömök. Ez csak egy visszajelzés, hogy amit csinálsz azt jól csinálod. Meg az sem mellékes, hogy nem azért írsz, fotózol, rajzolsz, alkotsz, hogy csak te nézegesd. De ez két élű penge, mert a bulváros, sekélyes, idióta dolgokra többen kattintanak, ami hamar hamis visszajelzéssé válik a blogod színvonalát illetően. Van aki aztán teljesen elkurvul, van aki meg kiszáll, mert nem ilyenekről akar írni és így már nem ér annyit az egész.

    • Gondolkoztam, reagáljak-e, reagálok. Nem ismered, nem tudod milyen blog, az InPhoto.blog.hu. Nem tudod, hova lett pozicionálva, ezt pro, kontra meg tudta-e ugrani. Nem tudod, 149, vagy 896 341 oldalletöltése volt? Nem tudod, milyen szintű bejegyzések voltak. Ennek a nemtudásnak biztos tudatában, írtál mélyenszántó okosságokat. Na, itt jelzem, a 3. pont igazságát, és a 6.-7.-tot. (és a 8-ast). Mivel nem ismered a blogot, ott, mindíg hozzáteszem vitáknál, itt is, tiszteletben tartva a véleményed, nem gondolom hogy igazad van, de maximálisan nem is érdekel. RC (látod, mély megkeresedésemben, ezért nem írom a blogot:)

  4. Szia RC, szerintem is igazad van, jobb sportolni inkább 😉 komolyabban: úgysem bírod ki, mi meg majd olvassuk lelkesen, ha rádtalálunk a weben 😉 örülök, hogy hallok rólad, üdv, á.

Comments are closed.