Egyikünk sincs nagyon oda a szerződéskötésért. A legtöbb hétköznapi dolgot igyekszünk inkább egymás közt elintézni, “becs’szóra” alapozva. Pedig egy szerződés olykor sok fejfájást meg tud előzni és nem is kell miatta feltétlenül nagy felhajtást csinálni. Persze az is legalább olyan fontos, hogy mielőtt aláírnátok, mindig olvassátok el és értelemezzétek a szerződéseket!

Rendszeresen keresnek meg kezdő, haladó, de még sokat tapasztalt rutinos, hivatásos fotósok is olyan történetekkel, hogy egyik-másik helyzetben milyen nézeteltérések, viták vagy akár pereskedések lettek belőle, hogy nem írtak szerződést. Elképesztően gyakran legyintenek fotósok, hogy “Ugyan, erről nem kell szerződést írni”. Csakhogy utólag pont azért fájhat leginkább a fejük, hogy nem tették meg.
Nem csak én gondolom úgy, hogy szükség van a szerződésekre, hanem az összes jogász is, akikhez majd utólag megoldásért fordultok a vitás helyzetekben. Meg azok a fotósok is, akik már megszívták miatta, hogy nem írtak szerződést és vita lett belőle, hogy ki hogyan is gondolta.

A fotókról és különösen azok felhasználásáról sokan egészen máshogy vélekednek, mint a fotósok. A szerzői jogok működése, jelentősége, sőt akár puszta létezése is sokak számára idegen és érthetetlen fogalom. Egy fotósnak bizonyos dolgok magától értetődőnek tűnnek, azt hiszi, hogy mondani sem kell. Például, hogy a fotós nevét kötelező kiírni (ti. forrásmegjelölés), hogy a szerzői jogok elidegeníthetetlenek és a fotó átadásával a másik fél nem tulajdonjogot, mégkevésbé rendelkezési jogot, csak korlátozott felhasználási jogot szerez a képre. Bárki más viszont könnyen azt hiheti, hogy a kapott kép már az övé, azt csinál vele, amit akar és gyakran minden rosszindulat nélkül meg is megteszi. Amiből aztán könnyen viták alakulhatnak ki. De még a fotósok közt is van, akinek el kell magyarázni alapvető dolgokat, mert magától nem tudja.

Egy szerződéssel sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat, mert segít tisztázni, hogy egyik és másik fél hogyan is vélekedik kettejük megállapodásáról. Azzal, hogy leírjuk az álláspontunkat, feltételeinket, elvárásainkat, lehetőséget teremtünk, hogy a másik megismerje és megértse ezeket. Az pedig, hogy írásban van, lehetőséget  teremt rá, hogy később visszakereshető, könnyen felidézhető legyen, miben is maradtunk.

Mindig van idő szerződést írni!
Talán az a leggyakoribb hibás ellenérv a szerződéskötés elmúlasztására (meg persze sok minden másra is), hogy “áhh, nincs rá idő”.  Ahogy mondani szokás, idő mindig arra van, amire szánunk. Amíg nem született meg a szerződés, ne kezdjetek dolgozni! Ha ehhez tartjátok magatokat, a megrendelő mindjárt találni fog időt a szerződés aláírására, mert hirtelen felfogja, hogy az ő érdeke is. Képeket átadni pedig végképp nem szabad a végleges szerződés aláírása nélkül! Később adok még egy pár egyszerű és praktikus tanácsot, hogyan lehet felgyorsítani, megkönnyíteni a szerződéskötést.

Felejtsétek el a szóbeli megállapodást!
Sokan tudják és rendszeresen emlegetik is, hogy szerződést szóban is lehet kötni. Lehet is, csak értelme nem sok van. A jog valóban sok esetben elfogadja a szóban kötött megállapodásokat. De ha vita van róla, hogy miben is állapodtak meg a felek, egy szóbeli szerződés részleteit sokkal nehezebb pontosan felidézni, hiszen ahogy a mondás tartja: “szó elszáll, az írás megmarad”. Ezért mindenképp hasznosabb írásba foglalni a szerződéseket, hogy később vissszakereshető legyen a pontos megfogalmazás, amin olykor nagyon sok múlhat. Bizonyos esetekben pedig eleve írásbeli megállapodást írnak elő a törvények, aminek biztosan nem felel meg egy szóbeli szerződés. Úgyhogy már csak ezért is jobb biztosra menni és írásban szerződni.

Mindennapos félreértések
Ahogyan Kiss Ákos kolléga nagyon frappánsan összefoglalta bölcs tanácsát egy szakmai előadásán:

“Szerződést akkor írunk, amikor még egyetértünk, arra az esetre, ha később valamiért mégsem értenénk már egyet.”

Még barátok közt is könnyen szülhet félreértést, sőt akár sértődést, vagy pereskedést is egy tisztázatlan helyzet. A legvilágosabbnak gondolt mondatokat is könnyen félreértheti valaki. Főleg, ha a saját helyzete vagy érdekei is mást diktálnak neki, mint az ellenérdekelt másik félnek. Ehhez még csak rosszat akarnia sem kell, elég csupán a feleknek más  szemüvegen keresztül szemlélniük a dolgokat.

Nem csak fotózásra igaz, hanem szinte az élet bármelyik területére átültethető. Szerződést minden megállapodásról írni kell, hogy a megállapodás részleteit rögzítsük. Így nehezebb legyen elfelejteni, pontatlanul emlékezni rá és legalább legyen hol visszakeresni, hogy pontosan miben is maradtunk.
A szerződés arra is lehetőséget ad, hogy kitérjünk az egyezség kereteire, részleteire. Az előre elkészített szerződések (esetleg minták, sablonok, bár ezek hátulütőiről is írni fogok) segítenek, hogy semmi fontos ne maradjon ki a megállapodásból, minden fontos részletre kitérjünk, amit érdemes rendezni.

Minden területen érdemes szerződést kötni
Egy jog tanárom egyszer úgy foglalta össze, hogy bármit csinálunk az életben, az többnyire valamilyen szerződéses jogviszonyt hoz létre. Ha felkapcsoljuk a villanyt, akkor az áramszolgáltatóval. Ha belépünk egy fesztivál területére, akkor a szervezőkkel, ha lefényképezünk valakit, akkor a fotónk alanyával. Akkor is igaz ez és ugyanúgy köt minket a szerződés, ha nem is tudunk róla, hogy szerződéses jogviszonyba léptünk. Sőt az sem megoldás, ha tudatlanul kezdünk tiltakozni a Facebookon a ránk vonatkozó szabályok miatt. Mindenképp jobb emiatt körültekintően eljárni és előre tisztázni a helyzeteket, tájékozódni és mérlegelni.

A linkelt bejegyzésben is szerepel, de itt is fontos kihangsúlyozni, hogy a szerződés mindig a szerződő felek kölcsönös megállapodása. Ha valamivel nem értetek egyet, egy feltétel, kitétel, vagy megfogalmazás nem tetszik egy szerződésben, akkor ne írjátok alá a szerződést. Aláírás előtt bármin lehet vitatkozni és módosítani a szerződésen. Főleg, ha a másik fél is azt akarja, hogy aláírjátok és tényleg nem vagytok hajlandóak aláírni a módosítás nélkül. Ez persze egy tárgyalási helyzet, amiben lehet érvelni, alkudozni, erőfölénnyel és alkupozícióval élni, vagy akár visszaélni is. Amíg nincs aláírás a szerződésen, addig bármi változtatható. Onnantól, hogy aláírtátok, már sokkal kevésbé lesztek tárgyalási helyzetben és nehezebb lesz bármit megváltoztatni rajta. Ezért fontos aláírás előtt elolvasni, mérlegelni és tárgyalni is. Ha már átadtátok a képeket és addig nem akarnak kifizetni, amíg alá nem írjátok a szerződést, bármi van is benne, onnantól lényegesen rosszabb a tárgyalási helyzetetek, mint akkor, ha el sem kezdtek fényképezni, amíg nincs aláírt szerződés a számotokra megfelelő, vagy legalább elfogadható feltételekkel.

Fotósok számára legfontosabb szerződés típusok
Megpróbálom elkerülni, hogy túlzottan mélyen beleássam magam a kötelmi jog részleteibe. Hiszen most nem könyvet írok, csak megpróbálok egy kis inspirációt adni nektek a szerződéseitekhez.

Munkaszerződést akkor írtok (leginkább alá, mert megírni többnyire a munkáltató szokta), ha alkalmazotti munkaviszonyba léptek egy cégnél. De ilyenkor is nagyon fontos tudni, hogy a feltételek megvitathatók, ha valami nem felel meg nektek, akkor tárgyaljatok róla, vagy ne fogadjátok el őket. Fotósként a legfontosabb lehet a felhasználási szerződés, amivel szerzőként engedélyt adtok a képeitek használatára, akárcsak ennek feltételeiről és kereteiről. Hasonlóan fontos a megbízási szerződés, amiben vállalkozóként egy munkaadó megbízásának részleteit rögzítitek. Modell szerződés az a beleegyező nyilatkozat, amit a személyiségi jogaik miatt írattok alá a fotóalanyokkal, hogy a róluk készült képeket használhassátok. 
Exkluzivitási vagyis kizárólagossági szerződés (vagy más szerződés kizárólagossági kikötése), amikor kikötik, hogy a képe(i)teket csak az használhatja, akivel épp szerződtök, és rajta kívül senki másnak nem adhatjátok át. Ilyet például célszerű csak jóval komolyabb díjazásért, illetve csak korlátozott időre vállalni. Fontos viszont azzal is tisztában lenni, hogy a közös jogkezelők  jogosításkor nem vizsgálnak kizárólagossági korlátozásokat. Emiatt kizárólagosságot garantálni csak akkor tudtok, ha a közös jogkezelésbből már kijelentkeztetek. Titoktartási szerződés, (vagy más szerződés titoktartási kikötése) ha kötelezettséget vállaltok, hogy akár a munkadíjról, akár a munka jellegéről, vagy semmilyen más részletről nem beszélhettek.
Persze ezen kívül még sok féle szerződéstípus létezik, ami akár fotósok számára is fontos lehet.

Részletekben lakik az ördög
A szerződésben érdemes minél pontosabban leírni a megállapodást, pont annyi feltételt és engedményt érdemes beleírni, amennyi a megállapodás kereteihez illeszkedik. Fontos tisztázni, hogy a felhasználó korlátlan és bármilyen felhasználásra kap-e jogot, vagy ha korlátozott jogokat kap, akkor az egyszeri, egy adott megjelenési formára, akár adott méretű megjelenésre vonatkozik, egy konkrét helyen. Ez a szempont akár önmagában is nagyban képes befolyásolni, hogy mennyit fizetnek a felhasználásért, hiszen egy kis igazolványkép egyetlen példányban valakinek az éjjeli szekrényén egészen más díjazást vonhat maga után, mint egy globális cég világszerte megjelenő reklám kapmányának óriásplakátja. Fontos részlet a korában már említett kizárólagosság, ahogyan az is, hogy a megrendelő a felhasználási jogok mellé kap-e továbbadási, vagy akár továbbértékesítési jogokat.
Ha indokolt, akkor érdemes lehet akár külön magyarázó fejezetet is írni a szerződésbe, ahol a hétköznapi kifejezéseket definiáljuk és leírjuk, hogy a szerződés szempontjából.
hogyan értendő például egy fotó privát vagy üzleti használata, mit jelent a tovább értékesítés, átruházás, kizárólagosság.

Az igények befolyásolják az árat
A részletek kikötése azért is nagyon fontos, mert az árainkat az alapján szoktuk megszabni, hogy mennyi mindent kérnek tőlünk. Nagyon más lehet az ára, egy hétig minden nap fotózni egy rendezvényt és több ezer képet leadni róla, mint az egy hetes rendezvényről egy 10 képes riportot összeállítani. Az is nagyban befolyásolja az árazást, hogy a képeinket mire és hogyan használják fel. Ezeket a tényezőket pedig fontos a szerződésben rögzíteni. Hiszen így válik vizsgálhatóvá később, hogy a szerződésben megállapodottaknak megfelelően használták-e fel őket, vagy ha eltértek, akkor az a megbeszélt ártól eltérő díjazást is von maga után.

Mivel a szerződéskötés egy üzleti tranzakció, az ellenérdekelt felek ellentétes érdekektől motiváltan támasztanak eltérő igényeket. Egyik fél minél többet akar kapni minél olcsóbban. A másik fél minél kevesebbet akar nyújtani minél drágábban. Az egyezkedés során mindenki kénytelen engedni az elvárásai kevésbé fontos, vagy reális részeiből, így az álláspontok közeledni fognak és végül (remélhetőleg) arról születik megállapodás, ami mindkét fél számára elfogadható. A közgazdaságtani könyvek úgy fogalmaznak, a kereslet és kínálat találkozási pontja a piaci ár.
Nehéz általános tanácsokat adni a pontos részletekről és még a szempontokat felsorolni is hosszú lenne. Inkább egy külön írásban foglalkozom majd ezekkel.

Kötbér, késedelmi díj, lemondási díj
Szokás a szerződésekben kötbért, késedelmi díjat és lemondási díjat kikötni. Ezek lényegében egyfajta büntető elszámolást jelentenek arra az esetre, ha valamelyik fél eltér a szerződésben foglaltaktól. Ilyenkor a megállapodásnak megfelelően a felelős fizet a hibája által okozott kárért. Ha a megrendelő később fizeti ki a megrendelt munkát, késedelmi díjat/kamatot fizet. Ha a fotós később adja le a képeket, mint vállalta, ő fizet késedelmi díjat. Ha a megrendelő leköt egy fotózási időpontot és túl későn jelzi, hogy változás történt, akkor lemondási díjat kell fizetnie, hogy kártalanítsa a fotóst, aki arra az időpontra már nem tud más munkát szervezni a kései változtatás miatt.
Attól, hogy a szerződésben kikötjük, még esetenként el lehet térni, nem feltétlenül szükséges kőbe vésett módon ragaszkodni hozzá. Viszont ha nem írjátok bele a szerződésbe, utólag már sokkal nehezebb lesz kiharcolnotok, ha mégis jogosnak éreznétek. Engedményt tenni mindig könnyebb, ha nagyvonalúbbak akartok lenni az eredeti szerződéseteknél.
Ugyanígy érdemes a felhasználási szerződésben azt is kikötni, hogy amennyiben a megállapodott felhasználástól eltér valaki, akkor milyen díjazást kell fizetnie.

Érdemes a szerződésbe beleírni, sőt kötbér tételt rendelni is ahhoz, ha elmarad a forrásmegjelölés. Gyakori problémája ugyanis a fotósoknak, hogy bár a szerzői jogi törvény kötelezően előírja a fotós feltüntetését és meg is szokás ígérni, sok megrendelő mégis “elfelejt” annak eleget tenni. Éppen ezért egy megfelelően beárazott kötbér tétel segíthet emlékeztetni a feledékeny ügyfeleket, hogy kevésbé kezeljék hanyagul a fotós nevének feltüntetését. Az Igaszágügy Miniszter által hitelesített fotó árlistában például 100% felár szerepel a forrásmegjelölés hiányáért. De természetesen ettől nyugodtan eltérhettek. A kötbérek akár a normál szerződéses áraknál jóval magasabb, “büntető árak” is lehetnek.
Ha esetleg a megrendelőnek nem tetszik a kötbérezés, akkor érdemes elmagyarázni, hogy ezek a díjak nem azt a célt szolgálják, hogy kifizessék őket nekünk, hanem hogy segítsenek emlékeztetni a feleket a feltételek betartására.

Sablonok és minták
Sokan szoktak mindenféle neten talált sablonokkal, mintákkal dolgozni. Én sokkal megengedőbb vagyok, mint a legtöbb jogász és azt mondom, még a legrosszabb szerződés mintával is többre mehettek, mintha egyáltalán nincs semmilyen szerződésetek.
Abban viszont egyetértek a jogászokkal, hogy minden szerződésnek csak akkor van értelme, ha teljes mértékben az aktuális helyzethez és a saját igényeitekhez igazítjátok őket. Ezért aztán érdemes nagyon alaposan átgondolni minden szerződéses helyzetet, hogy milyen megfogalmazásnak milyen hátulütői lehetnek, mik a szerződés sarokpontjai, milyen szempontokat fontos rögzíteni és ezeket akkor is írjátok bele, ha a mintátokban nem szerepelnek. Azt is ajánlott gondosan megfontolni, hogy a mintában szereplő minden kitétel tényleg szükséges-e, vagy a ti adott helyzetetekben nem fontos, vagy akár nem is értelmezhető. Ahogyan azt a már többször ajánlott szerződés értelmezési tanácsaim között is írtam, soha ne féljetek egy szerződés átgondolásába, értelmezésébe jogi szakértőt, vagy legalább egy nálatok tapasztaltabb kollégát, ismerőst bevonni.
Ha az anyagi helyzetetek megengedi akkor mindenképp érdemes legalább időnként elkészíttetni, felülvizsgáltatni a szerződés mintáitokat egy jogásszal és rendbe tenni az esetleges hiányosságokat, vagy jogi problémákat. Érdemes lehet akár egy saját szerződés mintát készíttetni egy szakemberrel, amibe belekerül minden lehetséges helyzet és alternatíva. Így amikor szerződni kell, elég csak a felesleges dolgokat kitörölni és mindjárt könnyebb lehet dolgoznotok vele.
Jópár fotóst ismerek, aki évek, sőt évtizedek óta csiszolgatják a szerződéseiket. Egy-két évadonként újra felülvizsgáltatják a jogászukkal a szerződés mintáikat. Ilyenkor átbeszélik a szakértővel, hogy milyen vitás, problémás helyzeteik adódtak az elmúlt időszakban. A jogász pedig helyet keres ezeknek a szerződésben és megtalálja a megfelelő megfogalmazást, hogy legközelebb súrlódásmenteseben működjenek a dolgok.

A hatékonyabb ügyintézést segítheti a saját szerződés mintáitokat könnyen megtalálható mappákba, akár email sablonokba, vagy a gépelést könnyítő programokba is elmenteni, hogy amikor el kell küldeni az üzleti partnereknek, akkor könnyen, kényelmesen hozzáférhetőek legyenek – persze arra mindig különösen érdemes figyelni, hogy az esetenként szükséges módosításokat ne felejtsétek elvégezni.

Egyszerűsített szerződés
Direkt hagytam a legvégére, hátha így a többit is elolvassátok. Még inkább azért, mert az egyszerűsítés ritkán hasznos. Ha tehetitek, inkább ne spóroljátok meg a rendes és alapos szerződéskötést. Egy csomó fejfájástól kímélhet meg titeket.
Ha mégsem akartok hagyományosan szerződéssel bajlódni, inkább vállaljátok az egyszerűsítéssel járó kockázatokkat, akkor legalább az egyoldalú tájékoztatás és a ráutaló magatartás intézményével éljetek a következő módon.
Amikor emailben, vagy akár postai úton átadjátok a képeket valakinek, kivétel nélkül minden esetben mellékeljétek hozzá ugyanabban a levélben a felhasználási feltételeiteket. Tájékoztassátok őket róla, hogy a képek felhasználásával automatikusan elfogadják az általatok támasztott feltételeket, kötbérezési és egyéb jogdíjakat. Ezek után a felhasználási feltételeitektől való eltérés az általatok meghatározott és a mellékelt díjszabásban szereplő fizetési kötelezettségeket eredményez. Amennyiben ezeket a feltételeket nem kívánják elfogadni, úgy tartózkodjanak a képek bármi nemű felhasználásától az ezektől eltérő írásbeli megállapodás megkötéséig.
Persze nem árt ezt a szöveget is minél alaposabban átgondolva, körültekintően és akár jogásszal egyeztetett módon megírni, hogy értelme is legyen. Egy ilyen megoldás még mindig sokkal jobb annál, ha egyáltalán nincs szerződésetek, de azért nem helyettesít egy jól felépített szerződést, úgyhogy inkább csak átmeneti, vagy inkább szükségmegoldásként használjátok – és akkor is érdemes inkább jogásszal előkészíteni, hogy minél eredményesebb legyen.

Bizonyos helyzetekben, például a fotóalany beleegyezésénél, de akár egy összetettebb szerződésnél is működhet, ha a szóbeli megállapodást a telefonotok, vagy fényképezőtépetek videó funkciójával felveszitek. Az írott szerződésnél nem biztos, hogy feltétlenül jobb megoldás, de lényegesen egyszerűbb lehet és annál mindenképp jobb megoldás, ha egyáltalán nem rögzítenétek semmilyen módon a megállapodást.
Ha a felvételen elhangzanak a megállapodás részletei és az érintett felek elmondják, hogy a nyilatkozatuk felvételéhez hozzájárulnak és a megállapodás általuk a felvételen felsorolt feltételeit tudomásul vették és elfogadják, az megállhat bizonyító erejű megoldásként a bíróságon. De azért ezt a megoldást és különösen a hozzá használt szöveget is érdemes egy jogásszal átbeszélni.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak a szerződésekkel? Írjátok meg kommentben a blog Facebook oldalán!

Emlékeztetőnek egy videó, hogy ezért kell mindig elolvasni a szerződést aláírás előtt:

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!