A járvány elhúzódásával egyre több a korlátozás. A fotósok többségének ellehetetlenedett a munkája. Az események rendezvények zömét továbbra is online, vagy média jelenlét nélkül tartják meg. Még a fotóstúdiókat is be kellett zárni. Amelyik sport-, diplomáciai- és egyéb eseményt mégis megrendezik azt a média teljes, vagy részleges kizárásával. Ahova beengedik a médiát, a legtöbb esetben ott is csak negatív PCR teszt birtokában és buborékban vehetnek részt. Ráadásul a buborékot elhagyni sem lehet, ami akár meg is oldhatja sok esetben a nagy dilemmát, hogy a sok párhuzamosan zajló eseményen, hogyan lehet egyszerre több helyen a fotós: sehogyan.

Az intézkedések és a kifejezés is már tavaly megjelent a köztudatban. A járvány eleje óta alkalmaznak ilyen és hasonló intézkedéseket. Én is emlegettem már a blogon a magyar futball és a Forma1 fotózása, illetve annak járvány miatti átalakulása kapcsán is.

Mit jelent a buborék
A járványügyi buborékban tartott rendezvény azt jelenti, a szervezők elzárják az eseményt a külvilágtól. Belépnie mindenkinek csak negatív PCR teszttel lehet. A bent tartózkodóknál bizonyos időközönként ismétlik a PCR tesztet és a rendezvény végéig senki nem léphet be a buborékba. Persze a járványügyi elővigyázatosság (maszk viselés, távolságtartás, rendszeres fertőtlenítés) ugyanúgy kötelező a buborékon belül is, mint azon kívül.
Aki menet közben elhagyhatja a buborékot, az nem léphet vissza. Így próbálják elkerülni a fertőzés veszélyt és megőrizni a résztvevők egészségét. Így a nagyobb sportesemények mégis megrendezhetők a járvány idején is.

Járványügyi szempontból a buborék tűnik a legbiztonságosabb megoldásnak. Aki fél a fertőzéstől, valószínűleg egy ilyen buborékban nagyobb biztonságban is lehet, mint bárhol máshol a buborékon kívül. Pláne, ha másokkal lakik egy háztartásban, vagy kijár a lakásból akár csak boltba vagy sétálni az utcán. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy így is van.

A buborék távolról sem garancia
Sajnos a buborék hamis biztonságérzetet kelt, közben valós biztonságot nem képes nyújtani. Lassan egy éve rendeznek világszerte buborékban különféle rendezvényeket. Sajnos sok úszó, vizilabda és vívó verseny esetében is előfordult a közelmúltban Magyarországon is, hogy a buborékba is bekerült a vírus. Így a komoly elszigetelés, tesztelés és elvben fertőzésmentes környezet ellenére is terjedhet az eseményen a fertőzés.
Alapvető és talán még kivitelezhető is, hogy a boborékot tényleg ne lehessen elhagyni, vagy aki elhagyta ne mehessen vissza. De hogy vajon tényleg képesek-e ezt szigorúan betartani és kikényszeríteni, az már megkérdőjelezhetőbb. A hírek szerint a korábbi eseményeken előfordult, hogy egyesek ellenőrzés nélkül ki-be jártak a buborékból és csak az ő elővigyázatosságukon múlt, hogy vajon merre jártak, kivel találkoztak és így behurcoltak-e valamit a buborékba.

A lebonyolítás nagy kérdése, hogy vajon lehetséges-e minden érintettet bevonni a buborékba. Vajon kivitelezhető-e, hogy  a rendezvény minden egyes szervezőjét, biztonsági őrét, önkéntesét, takarítóját, a szállodák teljes személyzetét, technikai kiszolgáló személyzetét teszteljék és a külvilágtól teljesen elkülönítsék, hogy még véletlenül se érintkezhessenek a külvilággal, így potenciális fertőzés hordozókkal sem.
Mert ha egyes résztvevők kívülről kapcsolatba kerülhetnek a buborékban tartózkodókkal, akkor a buborék nem sokat ér. Innentől viszont felesleges és értelmetlen is a médiára, vagy bárki másra rákényszeríteni ezeket a feltételeket, ha közben nem oldanak meg semmit.

További gondok a buborékkal
Gazdasági probléma a buborékkal, hogy még a helyben lakó résztvevőknek is szállodába kell vonulniuk a buborékhoz. Senki nem mehet haza a rendezvény ideje alatt, hiszen ahhoz ki kellene lépnie a buborékból. A teljes elzártság csak úgy biztosítható, ha minden résztvevő megfelelően elzárt szállodákban lakik a rendezvény ideje alatt. Ez épp úgy megnöveli a költségeket, mint a rendszeres tesztelések. A szervezők persze átalában egységesítik a díjakat, egy csomagban kínálják a résztvevők, így a tudósító újságírók felé is. Ettől még a költségek megnőnek. Így például borulhat az a képlet is, hogy olcsóbb egy helyi fotóst megbízni a tudósítással, ha számára ugyanúgy szállodai tartózkodást kell biztosítani.

Munka szervezés szempontjából is komoly terhet ró a médiára egy ilyen buborék. Hiszen aki a buborékban tartózkodik, nem hagyhatja el. Elejétől végéig csak azzal az eseménnyel foglalkozhat. Semmi más témán nem dolgozhat. Máshova küldeni nem lehet, így nem csak az ő beosztását, hanem a vele dolgozókét is az esemény köré kell építeni. Ha más munkák is volnának az esemény ideje alatt, azt mással kell megcsináltatni, mert ő le van kötve az eseményhez.
Ez persze sok esetben amúgy is pont így lenne a sport fotósokkal. Főleg azoknál a médiumoknál, amelyek kiemelten foglalkoznak az adott sportággal. De még ilyen helyeken is előfordul olykor, hogy két vagy több esemény között kell rohangálni. Főleg, ha olyan sűrű a sportnaptár, mint idén is alakult.
Éppen ezért különösen a kisebb stábbal működő napilapok és a vegyesebb tematikájú hírügynökségek számára komoly nehézséget jelenthet, hogy a buborék teljes időre leköti egy, vagy akár több emberüket is.
Költség és emberi erőforrás igényessége miatt a szűkösebb anyagi keretű lapokat, kisebb ügynökségeket és különösen a szabadúszó fotósokat akár teljesen megfoszthatja a buborék a tudósítási és így munka lehetőségtől is. Emiatt amennyi rendkívüli munkalehetőséget teremthet a járvány a helyi fotósok számára, annyi lehetőséget el is vehet a megnövekedett költségek és korlátozottabb részvételi lehetőségek révén.

A probléma egyébként távolról sem újkeletű. Ismerek olyan kollégát, aki már sok évvel ezelőtt is azért reménykedett benne, hogy nem küldik olimpiát fotózni, mert akkor ott ragadna egy nagy sporteseményen és az alatt az idő alatt nem mehetne sehova máshova, ha közben történik valami más fontos esemény is.

Részlegesen nyitott buborék
Előfordulnak olyan esetek, hogy hivatalosan részegesen megnyitják a buborékot, például a média számára. Ez többnyire azt jelenti, hogy kialakítanak a verseny helyszínén egy olyan területet, amit a buborékon kívülről meg lehet közelíteni. A buborékon kívülről érkező fotósok innen fényképezhetik az eseményt anélkül, hogy a buborékban levőkkel érintkeznének. Így a buborék sem sérül, a fertőzés veszélye nem nő. Mégis tudósíthatnak olyanok is, akik nem tehették meg, hogy a buborékba belépjenek.
Sok esetben ez kisebb mozgásteret, rosszabb lehetőségeket és korlátozottabb hozzáférést jelent. Még így is jobb megoldás lehet a tudósításra, mint amilyen nehézségeket a buborékban tartózkodás jelentene. Ugyanakkor súlyos kérdésként vetődik fel, hogy vajon érdemes-e ilyen rosszabb helyekről fotózni, vagy ezek a rosszabb képek eleve nem is érnek még annyit sem, hogy elkészüljenek.

Egy futballmérkőzés vagy úszóverseny esetén ez általában azt jelenti, hogy a pálya/medence szélére, ahol a résztvevőkel találkozhatnak, csak a teszttel rendelkező, buborékban tartózkodók mehetnek. A buborékon kívül levő fotósok csak a lelátóról, annak is jobbára csak felsőbb részeiről fényképezhetnek. Ők a sajtóközpontba, vagy a rendezvény helyszín egyéb részeibe sem léphetnek be, így senkivel nem tudnak érintkezni, aki a buborékon belül van.

Ti mit gondoltok a buborékban tartott rendezvényekről, tudtok jobb megoldást a jelen járványügyi helyzet kezelésére? Írjátok meg kommentben a blog Facebook oldalán!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!