A koronavírus súlyos csapás minden fotósnak

a járvány hatásait a fotós társadalom is elszenvedi

Magyar verzió

Fotó: Mika Baumeister/Unsplash

Minden téren a koronavírus uralja a médiát és az életünket is, de a fotós társadalom is súlyos csapásként éli meg. A gazdasági hatásai a fotósok közt is beláthatatlanok, a helyzetből a kiút pedig egyelőre nem látszik senki számára.

A 2008-as gazdasági válság idején a Napi Gazdaságnál dolgoztam. Egy fotóriporter kolléga bejött a rovatba és azt mondta: “A tőzsde rovat nem kér képet, mert őket lefoglalja, hogy mentik a pénzüket a piacról”. Sokszor eszembe jutott már ez a mondat, de eddig sosem éreztem indokoltnak megírni. Most viszont pláne ez cseng a fülemben, ahogy látom, a neten, hogy a munkák nélkül maradt fotósok sorra hirdetik meg a munkaeszközeiket és egyéb nélkülözhető dolgaikat.

Hosszú hetek, sőt lassan már hónapok óta terjed az új koronavírus és egyre jobban rátelepszik a média tematikájára éppúgy, mint az életünkre. A járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet és az ezzel kapcsolatos egészségügyi, társadalmi és gazdasági intézkedések a fotósok zömét ugyanolyan súlyosan érintik, mint a szolgáltató ipar jelentős részét. A kormány gazdasági segítségcsomagjaiból viszont a szakmánkat rendre kihagyják és számunkra csak néhány szükségmegoldás marad reményként. 

Magyarországra érkezett a járvány
Ezt mindenki ismeri, akár át is ugorhatod, de azért leírom. A járvány fotós vonatkozásai talán azzal kezdődtek Magyarországon, hogy elkezdtek érkezni a hírek a különféle gyártók kapacitás csökkenéseiről, az ezek miatti termékbejelentések elhalasztásáról, majd a kereskedelmi kiállítások elhalasztásáról, lefújásáról is. Aztán berobbant a járvány a mindennapjainkba is, és ha a fertőzés közvetlenül nem is érint minket (remélhetőleg), a hatásait akkor is egyre erősebben érezzük a bőrünkön mindannyian.
Jelenleg még csak kijárási korlátozás van, ami sokak szerint több mindent enged, mint amit már előtte sem csináltak az embererk. Egyelőre azt állítják az illetékesek, hogy jó darabig nem is lesz teljes kijárási tilalom.
A sport-, kulturális- és egyéb rendezvényeket központilag betiltották, a nagyobb társasági programokat hatóságilag tiltják. A szórakozóhelyeket, színházakat és iskolákat bezárták. Sokáig megoszlottak róla a vélemények, hogy a korlátozás tiltja-e a lakodalmak megtartását, de a félelem miatt jobbára már akkor elkezdték lemondani őket, amikor még fel sem merült a kijárás korlátozás. Valószínűleg így biztonságosabb akkor is, ha netán tilos nem is volna.
Aki csak teheti, otthonról dolgozik, csak a szükséges intézendők miatt mozdul ki és már a boltok nyitvatartását is korlátozzák. A külföldiek beutazását egyre több országból megtiltották, ami újabb csapás az amúgy is hamvaiba haló turizmusnak is, de minden más kapcsolódó és a turizmustól teljesen független szolgáltatásnak is. Sok boltot, de még légitársaságok járatait is inkább önként bezárják a tulajdonosok, minthogy kockáztassák akár a dolgozóik és ügyfeleik egészségét (persze jobbára nem ez a fő motiváció), akár azt, hogy a működési költségeik meghaladják a bevételeiket. Eltűntek a privát és üzleti turisták, elmaradnak a konferenciák és leálltak a filmforgatások. Napról-napra jönnek újabb korlátozó intézkedések, amik tovább szigorítják, mit hogyan lehet még csinálni, vagy inkább mi mindent nem lehet már csinálni.

Állás tipp: Fotózás helyett menj inkább ételfutárnak!
Részletekért katt a képre!
Fotó: Nagy Mihály/Forbes

Hogyan érinti a fotósokat?
A termékek hiánya is jelenthet kisebb-nagyobb kellemetlenséget egyeseknek, de az új gépek nélkül valahogyan csak megleszünk – pláne, ha úgysem fotózhatunk. Viszont a látszólag fotózástól független dolgok sokkal drámaibb hathatással voltak a fotó iparra is.

A fotózás szimbiotikus műfaj: a legritkább esetben létezik önmagában, más dolgok nélkül. Írni, festeni, szobrot faragni lehet a semmiből, akár egy sötét szobában ülve is. Ezek sem feltétlenül könnyűek így, de nem lehetetlen. Fotózni viszont nem lehet fény és azt visszaverő fotótéma nélkül. Mindenképpen valamit fotózunk. Ez a valami pedig kevés kivétellel általában rendezvényekhez, eseményekhez, történésekhez, de minimum emberekhez kapcsolódik. Ha pedig elmaradnak a rendezvények, nem találkoznak az emberek, még csak ki sem mozdulnak otthonról, akkor fotózni sem nagyon lehet őket. Otthon a szobában, vagy a lakás ablakából még lehet persze fotózni, de igencsak leszűkülnek a lehetőségek is, meg az érdeklődés is az ilyen képek iránt, így pedig a fotósok bevételei is. Nem túlzás azt mondani, hogy fotózni nem lehet otthoról hivatásszerűen. Ha a szervezőnek (akár cégek, akár magánszemélyek) nincs pénze, akkor fotóst fogadni sem tudnak/akarnak. Ha a kereskedő, vagy gyártó nem tud terméket eladni, akkor reklámozni és fotóztatni sem nagyon fogja a termékeket. Ha nincsenek nyitva az iskolák, akkor a tanítás is csorbát szenvedhet (különösen a fotós gyakorlati képzés és vizsgáztatás), de ha a diákok nem járnak be az iskolákba, akkor nem készülnek róluk osztályképek, tabló fotók sem (micsoda mázli, hogy a szalagavató szezon még odébb van). Ha nem tartanak esküvőket, koncerteket, sporteseményeket, színházi- és egyéb előadásokat, konferenciákat, akkor ezek fotózásáért sem fizetnek. És mivel az általános jelszó a távolság tartás, illetve #maradjotthon, ezért nem nagyon járnak az emberek privát fotózásokra sem – pláne, ha ott még sminkelni is kellene, ami óhatatlanul újabb fertőzési veszély lehet. A járvány elején még egy pár portré fotós hirdette, hogy ha már mindenki rárér, lehet fotózásokat szervezni. Ma pedig már egyre több fotós hirdeti felesleges, vagy nélkülözhető ruháit és munkaeszközeit is. Mint írtam róla, a Flashback Stúdió minden mozdíthatót eladna, hogy ne menjenek csődbe.

Koronavírus áldozat a Flashback?
Részletekért katt a képre!r

Egy darabig még tartottak sajtótájékoztatókat és fotózási lehetőséget a sajtónak is, de ma már ezek az események is egyre inkább elmaradnak, ami járványügyi szempontból érthető, de a sajtófotósok és operatőrök megélhetését úgyszintén rontják (arról nem is beszélve, hogy az újságírók így még kevésbé kapnak válaszokat fontos kérdéseikre és online még annyira sem látszik, hogy mire nem adnak választ mint amikor élőben maradnak megválaszolatlanul kérdések).

Miből élnek a fotósok?
Jó ideje ez a szakma nagy kérdése, amire még a benne dolgozók közül sem mindenki találja a választ, ami egyúttal a legtöbb probléma gyökere is. A legtöbb fotós általában egyéni vállalkozó, vagy egy kis, esetleg olyan nagyobb cégnél alkalmazott, ami szintén a fotózás iránti igényekből él (pl. képügynökségek, hírügynökségek, fotóstúdiók, kivitelező cégek). A bérezés általában teljesítmény, de minimum megrendelés alapú. Ha nincs megrendelés, akkor nincs bevétel sem. Ha nincs bevétel, akkor nincs fizetés és felkopik a fotós álla. Ez általában a normál hétköznapokban is kihívásokkal teli tud lenni, de kellő üzleti érzékkel és piac ismerettel jobbára valamennyire menedzselhető kockázat szokott lenni. Egészen addig, amíg nem jön egy ilyen váratlan csapás, ami borít minden addigi rendszert. Például esküvők nem nagyon vannak télen, így az esküvőfotósoknak a tél eleve holt szezon és a tavasz hozza meg az első bevételeket. Ebből gazdálkodná ki az ember a téli pihenő kieséseit, meg persze a technikai fejlesztéseket is. Ezeket az esküvőfotósok szintén úgy szokták időzíteni, hogy az előző szezon végén gondosan beosztott pénzből az új szezonra készülve befektetnek, hogy azt tavasszal elkezdjék kitermelni. A most kezdődő szezont viszont a járvány részben mindenképpen, talán nem teljes egészében lövi ki idén. Sokaknak komoly tartalékai sincsenek, mert kicsi a nyereségük, sok befektetést igényel a munka, meg a hitelek és megélhetés, stb.
Aki meg már ott tart, hogy alkalmazottai vannak, annak nem elég a saját bérét és az infrastruktúra fejlesztést is kitermelni a cég költségein kívül, hanem a beosztottak fizetésére is elő kell teremteni a pénzt. Mindezt úgy, hogy közben akár semmi bevétele nincs a cégnek, de közben fizetni kell a számlákat, rezsi és egyéb költségeket, hiteleket, meg persze az adókat és járulékokat. (Ebben talán a kormány segít egy kicsit az egyéni vállalkozóknak és a többi cégnek is, de ez sem mindenkire érvényes, és még ha igen, akkor sem old meg minden gondot. Pláne úgy, hogy a fotózás még mindig nem került fel a kormányzat által segített szakmák listájára)
Akik esetleg főállásban, havi fixért fotóznak, pláne még olyan cégnél is, ahol nem a képek iránti igénytől függ a cég egészének bevétele, talán kapnak fizetést még akkor is, ha egy darabig nem tudnak dolgozni. De sok cég sajnos nem enged meg ilyen luxust magának hosszú távon és vagy csökkenteni fogja a fizetést (például szabadságolással), vagy elbocsátják a feleslegessé váló munkaerőt, amíg nem tudnak nekik munkát adni, hogy ne legyen velük költség.
Az újságok akár szerencsés helyzetben is lehetnének. Hírek folyamatosan vannak, tudósítani mindig lehet valamiről, ahogy már én is megírtam, sosincs uborkaszezon (pláne nem járvány idején). Egyelőre meg még kijárási tilalom sincsen (csak korlátozás), így nem csak otthonról lehet újságot írni, ahonnan fotózni pedig nem lehet, hanem akár a téma helyszínéről is – már amennyiben odaengedik az embert hozzá.
Az már egy sokkal összetettebb kérdés, hogy vajon az újságok bevétele hogyan alakul járvány miatt. Ha nem járnak dolgozni/iskolába/utcán az emberek, akkor könnyen lehet, hogy újságot sem annyira vesznek. Ilyen körülmények közt azok is jobban beérhetik a nettel, akik eddig ragaszkodtak a papír újsághoz. A régóta csökkenő nyomtatott példányszámok tovább csökkennek majd. Az online sajtó valószínűleg most még tovább erősödik a printtel szemben. Viszont az Interneten ingyen olvasható/nézhető tartalomból még mindig irtó nehéz bevételt termelni. A mostani különleges helyzetben a rendkívüli intézkedések miatt azoknak a cégeknek is megborul a szokásos üzleti működése, akik eddig a neten hirdettek. Szóval az újságok sem érezhetik magukat túl nagy biztonságban. Kivéve persze azokat a lapokat, amiknek nem a piacról kell megélniük, mert állami támogatásból, vagy állami hirdetésekből biztosított a zökkenőmentes működésük…

“Ne tarts minden tojást ugyanabban a kosárban!” – mondás

Több lábon kell állni!
Régi bölcsesség, hogy több lábon kell állni. Nem mindegy viszont, hogy azok a lábak hol támaszkodnak. Különösen ebben a helyzetben. Azok a fotósok vannak most valamivel jobb helyzetben, akik eddig is több lábon álltak. Főleg, ha nem csak a fotózás különböző területein vetették meg lábaikat, hanem mással is foglalkoznak a fotózás mellett. Lehetőleg nagyon mással, ami semmilyen szinten nem kötődik a most válságba került rokon területekhez. Talán, aki kutyakaját, vagy részvényeket ad/vesz a fotózás mellett, az valamivel nagyobb biztonságban érezheti magát, mint aki a fotózás mellett idegenforgalom, rendezvényszervezés, vendéglátás, taxizás, vagy más hasonló, most szintén válsággal küzdő területbe fektetett – sajnos elég sok ilyet ismerek, hiszen adják magukat az ilyen üzlet-társítások.
Legjobb helyzetben azok vannak, akiknek a fotózás (jobb esetben jövedelmező) hobbija volt, de mellette valami egészen másból van továbbra is biztos megélhetésük. Különösen valami olyan területen, ahol zavartalanul tudnak távmunkában dolgozni és a munkahelyük továbbra is biztosítja a fizetésüket.

Hogyan érint engem a válság?
Új gépet nem akarok mostanában venni, iskolába se készültem, se tanulni, se tanítani. Fotózás miatt is csak tanulmányi versenyekre – amik persze elmaradnak, akárcsak a sportesemények és egyéb rendezvények. Ezek elég komoly veszteséget jelentenek számomra is. Eleinte csak töröltem az elmaradó programokat a naptáramból, mint máskor is szoktam. Egy idő után már csak a statisztika kedvéért is elkezdtem listát vezetni az elmaradó munkákról. Már jó ideje hosszabb az elmaradó munkák listája, mint azok, amik megmaradtak. A következő 1-2 hónapra pedig napról-napra egyre rosszabbak a kilátások. Főleg nemzetközi piacra dolgozó sajtófotósként nekem nem csak az a gondom, hogy sorra maradnak el az események, hanem a jelen helyzet extrém módon leértékel olyasmiket is, amiknek normál esetben akár még hírértéke is lehetne.
Hogy mindez meddig tart, mikor és hogyan lesz vége, azt senki nem tudja. Hogy addig mi lesz, azt sem nagyon. A különféle lehetőségekről és válságtervekről valószínűleg fogok még írni, de azt hiszem, soha nem volt még ilyen aktuális a tíz évvel ezelőtti tanács, hogy Menj inkább buszvezetőnek! Vagy az aktualizáltabb változata: Fotózás helyett menj inkább ételfutának!

Ne essetek kétségbe és ne adjátok fel! Kitartást mindenkinek!

Ha tetszett, akkor lájkoljátok és osszátok meg ismerőseitekkel, hogy minél több emberhez eljuthasson!

Címkék