Akik komolyan vették a Hírcsárdát
Ezt a két, a sajtó munkájában nélkülözhetetlen fontosságú szakmai alapelvet felejtette el a Színes RTV, mikor gondolkodás nélkül nyomdába küldött egy nyilvánvaló butaságot. Az információkat legalább két független forrásból ellenőrizni, és a forrásokat megjelölni. Jót nevet most rajtuk mindenki.
“Morgan Freeman lesz a Negro cukorka reklám arca” – Hírcsárda
A sajtó két fontos szakmai elve, hogy a forrásokat ellenőrizni, és megjelölni kell. Ellenőrizni legalább két független forrásból, hogy azok hitelesítsék (vagy adott esetben még megjelenés és az ezzel járó blama előtt cáfolják egymást). Feltüntetni meg azért, mert egyrészt így udvarias, ha már más forrásokból dolgozunk, másrészt mert a forrásaink minket is hitelesítenek, hogy nem csak a levegőbe beszélünk.
Ha a Színes RTV munkatársa(i?) legalább az egyiket megtették volna, talán nem kerül a Morgan Freeman munkásságát bemutató cikk végére a presztízsvesztés tárgyát képező mondat, hogy “Említsük meg magyar vonatkozású munkáját is: egy reklámfilmben ő lesz a Negro cukorka arca.”
Ha ugyanis eszükbe jutott volna feltüntetni a forrást, akkor rájöttek volna, hogy elég hiteltelenül hangzik egy hír forrásaként a Hírcsárda. Ha pedig legalább megpróbálták volna ellenőrzni az információt két független forrásból, akkor kiderült volna, hogy az információnak csak egyetlen forrása van, egy Hírcsárdán megjelent (ál)hír. Ami pedig akár a forrást ismerve, akár a szakma két független forrásra vonatkozó irányelvét, mindenképpen gyanút kellett volna, hogy keltsen. Így most rajtuk röhög a fél ország, és szégyenkezik miattuk a szakma.
- Akik komolyan vették a Hírcsárdát – CommentCom
Tegyük hozzá az sem teljesen korrekt, hogy a Hírcsárda szándékosan kamu híreket ont magából, ráadásul ezekben nem ritkán említ forrásként más lapokat, ami így óhatatlanul is a megkérdőjelezhetőség árnyékát veti az említett lapokra. A Negró cukorkás hírben például a Kreatívot említik forrásként. Persze mindenki tudja, hogy a Hírcsárda hírei mind egy szálig kitaláltak, sőt ezt a fejlécben is igyekeznek nyomatékosítani: “Álhírportál alapítva 1351”. Általában pedig már a hírek megfogalmazása és a tartalmuk is egyértelműsíti, hogy ezen az oldalon egész évben bolondok napja van. Akiben pedig maradnának kétségek, az a lap alján a Gyakran ismételt kérdésekből ugyan nem, de az Impresszum bevevzetőjébő megtudhatja, hogy “Ez egy álhíroldal. Tele hírparódiákkal.” Az impresszum folytatását is érdemes elolvasni, szórakoztató.
Viszont mint látjuk, vannak veszélyei annak, hogy ilyen mennyiségben születnek szándékosan az álhírek, amikből persze sajnos a Hírcsárda nélkül sem lenne hiány. A helyzet ironiáját fokozza, hogy a Hírcsárda szerkesztői csak a Faceboook oldalukra merték merték kitenni a valós hírt, miszerint álhírüket közölte egy nyomtatott lap. Ez a valós hír nyilván nem jelenhet meg az álhírek között. Mi lenne úgy az álhír oldal hitelességével, ha valódi híreket kezdenének rajta publikálni? Akkor mosódna csak el igazán a határ valóság és fikció között.
Reméljük, hogy mindenki tanul belőle
Nem ez az első, és félő, hogy nem is az utolsó újságírói baki. Én is írtam már néhányról. Számomra legemlékezetesebb például a kuvaiti fotózási tilalom esete, ami nem szándékos, de meglehetősen téves hír volt, és még nagyobb külföldi lapok is gondolkodás és kritika nélkül vették át. De például a 10 évvel mellé célzott Hubble űrteleszkóp MTI híre a mai napig is megtalálható hibásan némelyik hírportálon, annak ellenére is, hogy olvasói levelek, kommentek, sőt az MTI helyreigazítása is felhívta annak idején a szerkesztők figyelmét.
Nehogy végül ez a Negro cukorka történet a téves formában íródjon be az emberek kollektív emlékezetébe – és a Google, vagy akár a Wikipédia törölhetetlen memóriájába is, aztán pár évtized múlva már mindenki történelmi tényként kezelje, hogy Morgan Freeman volt a torokkéményseprő, aki azt kurjongatta “Cool vagy Maris csuda a piercinged”…
A felelős
Nem tudni, hogy a hibát ki követte el. Valószínűleg mindenki a szádeczky aláírást használó újságírót tartja felelősnek – bár a CommentCom most finomabban fogalmazott, mint a Velvet tette egy korábbi elírás (jogos) kritikája esetében. Talán nem is alaptalanul. De aki dolgozott már újságnál, annak legalább sejtései vannak róla, hogy egyáltalán nem ritka, hogy egy rovatvezető vagy szerkesztő a leadás után még gyorsan húz, vagy told a cikken, ha túl hosszú vagy túl rövid lett. Ahogy persze azt is tudjuk, hogy jobb helyen legalább egy szerkesztő és egy olvasó szerkesztő átnézi a lapot, mielőtt megjelenik, akiben legalább a gyanú felmerülhetne. A felelősség tehát együtt terheli a szerkesztőséget a hibáért.
A tanulság
Csak hogy elég hangsúlyos legyen, és könnyebb legyen okulni belőle, meg mert úgyis ismétlés a tudás anyja: Az újságírás két fontos szakmai elve, hogy a forrásokat ellenőrizni, és megjelölni kell. Ellenőrizni legalább két független forrásból, hogy azok hitelesítsék (vagy adott esetben még megjelenés és az ezzel járó blama előtt cáfolják egymást). Feltüntetni meg azért, mert egyrészt így udvarias, ha már más forrásokból dolgozunk, másrészt mert a forrásaink minket is hitelesítenek, hogy nem csak a levegőbe beszélünk.
