Sokszor foglalkoztam már a forrásmegjelöléssel a blogon. Több helyen is szerepel a képtolvajok alaptalan kifolgásairól készített listámban. Mégis gyakran vetődik fel kérdésként, hogy ki kell-e írni a fotós nevét? A válasz rövid: igen! Mindig ki kell írni a fotós nevét.
Nem kötelező elvárás mindenkivel szemben, de nem árt figyelembe venni, ha informatív képaláírást akartok írni. Aki tanácstalan, annak segítséget jelenthet ez a pár gondolat a képaláírásokról. A forrásmegjelölést viszont a szerzői jog kötelezően előírja mindenki számára!
Legfelsőbb fokon is az RTL Klubot, Schobert Norbertet és testvérét elmarasztaló ítélet született, amiért a fittnesszguru az apja alkotásának mondta Bass Tibor fényképét.
Az első fokú ítéletről még több bulvár lap is beszámolt, a jogerős ítélettel viszont mintha nem nagyon foglalkozna most a sajtó. Csak az RTL Klub mondta be, amire az ítélet kötelezte – mondjuk azt is vitatható módon…
Olvasók által megosztott Instagram képekkel a címlapon jelent meg a New York Times amerikai hóhelyzetről szóló száma. Úgy tűnik, hogy ez volt a napilap történetének első olyan címlapja, amin olvasói képeket közöltek, de ez az elsőzés sok érdekes kérdést felvet.
Furcsa ezt így leírni, de legalább ennyire furcsa meghívót kaptam a napokban. A meghívott celebek neve csupa nagy betűvel kiemelve, miközben az alkotó nevét még csak meg sem említik. Ennyire (nem) érdekli a pr ügynökséget, hogy kinek a képeiből kovácsolnak éppen népszerűséget és/vagy anyagi hasznot.
Érdekes felvetést tett egy tudományos oldal szerzője. Képek nélküli weboldalakkal próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy milyen fontos szerepet is játszanak az Interneten a fotók és egyéb grafikák illetve, hogy azok szerzői jogaira és a forrásokmegjelölést milyen tiszteletlenség elhagyni.
Az Index Szarvas nevű könnyedebb karikatúra rovata viccet űz belőle, hogy az elnök aláírta a Paks2-ről szóló egyezményt. Ilyen a képzelt hírfotó műfaja, de fontos kérdés, hogy az ilyen képmódosítás milyen hatásokat ér el – és hogy mi a szerzőjogi hátterük.
Teljesen jogos kérés, hogy ne lopjuk a másik blog szerzői jog védett tartalmát. Maximálisan egyetértek vele, hogy az a minimum, hogy linkeljük, ahol megtaláljuk az értékes tartalmat, amit másokkal megosztunk.
Csak azért ironizálok rajta, mert valahogy cinikus, hogy a korrektséget kérő szerző maga sem a saját elvárásai szerint jár el, hiszen ő sem linkeli, hogy hol találta az általa felhasznált képeket.
Most hétvégén kezdődnek a Budapesti Kommunikációs Főiskola művész képzéseinek nyílt napjai, ahol az érdeklődők betekinthetnek, hogy a magán képző intézmény milyen lehetőségeket kínál a jelentkezőknek.
Rendszeresen érkeznek hozzám mindenféle sajtóanyagokkal együtt képek is. Hol odaírja a feladó, hogy a képek szabadon felhasználhatók, hol még ezt is elmúlasztják. A fotós nevét viszont szinte kivétel nélkül minden egyes alkalommal elfelejtik feltüntetni. Ez késztetett egy kis összeállításra.
Főleg fotósok figyelmébe ajánlom – lássátok, hogyan kezelik mások a képeiteket és ennek tudatában kössétek a megállapodásaitokat.