Az AP amerikai hírügynökség azonnal kirúgta Narciso Contreras fotóriportert, akiről kiderült, hogy manipulálta egy képét. A szabadúszó többi képén nem találták beavatkozás nyomát, de az okozott kár sokkal súlyosabb. A fotós minden képét törölte az ügynökség, köztük azokat is, melyekkel tavaly Pulitzer-díjat nyertek. Az újabb fotós etikai vétsége pedig újra megkérdőjelezi a sajtófotók hitelességét.

Mint maga az AP és sok más lap, köztük magyarul az Origo fotóblogja, az Index, a 444 és a vidget.hu is megírta, Narciso Contreras egyike volt az öt AP fotósnak, akik közös sorozatukkal tavaly Pulitzer-díjat nyertek szíriai tudósításukért.

Idén viszont kiderült, hogy a fotós módosított egy szeptemberi képet. Zavarta a kép sarkában egy belógó videókamera, ezért úgy döntött, hogy eltünteti. Ez a könnyedén elkövetett, mégis igen súlyos szakmai hiba több elődjéhez hasonlóan neki is az állásába került.
Az AP nem fogja többé alkalmazni őt sem, és ahogy az ilyenkor szokás, tüzetesen megvizsgálták minden korábbi képét is. A vizsgálat eredménye egybe cseng a fotós állításával, úgy fest, hogy más képhez nem nyúlt hozzá. Az ügynökség azonban nem engedheti meg magának, hogy egy képhamisító képei legyenek a rendszerében – és esetleg később újabb csalásoka derüljön fény. Ezért aztán a mexikói születésű fotósnak mind a 494 képét törölték a rendszerből – köztük a Pulitzer-díjas anyagban szereplő képeit is. Ezzel együtt valószínűleg akár a díjat is visszavehetik tőle. Az ügyben a Pulitzer-díj zsűrije hivatott dönteni, akiket az AP azonnal értesített.

A fotós beismeri
Contreras tudomásul veszi a döntést, mentségül viszont a stresszhelyzetre hivatkozik, hiszen a háborús övezetben nagy nyomás alatt kell dolgoznia. Érdekes érv, csak szerintem ilyen körülmények közt pláne nem kezd az ember olyan beavatkozásba egy képen, ami további időigényes plussz munkával jár, különösen, ha ilyet máskor nem is szokott tenni, hiszen ugye minden létező szakmai szabály tiltja.

Az ügyről írt a New York Times Lens blogja is. A történet ismeretetése mellett azt is megírták, hogy Contreras korábban nekik is dolgozott. A lap főszerkesztő-helyettese, Michele McNally elmondja, hogy ők is azonnal megvizsgálták Contreras nekik leadott képeit és nem találták nyomait manipulációnak – de a történtek után már ők sem alkalmaznák. A szakember azt is hozzáteszi, “mindez szomorú, mert igazán nem volt szükség rá, hogy feljavítsa a képeit.”

Minden esetre a Facebook oldalán Contreras határozott és értékes gondolatokat tett közzé a történtekkel kapcsolatban:

“Hibás döntést hoztam, miközben a Szíriai háborút fényképeztem és most szembesülök ennek a következményeivel. Szégyellem a hibámat, de nem szégyellem azt tenni, amiben hiszek, hogy a feladatom magánemberként és fotóriporterként egyaránt. Nem próbáltam meg elrejteni a hibámat. Nemrég megakadályoztam, hogy az egyik AP szerkesztő a módosított képet használja és ez súlyos következményekkel járt az ügynökséghez fűződő munkaviszonyomban. Nem próbálom elkerülni a büntetést azért, amit a sajtófotó szigorúan elítél. Én vagyok az élő példa a kollégák, kezdő fotósok és a reménybeli fotóriprterek számára. A szakmát megviseli egy ideig, de az élet részeként szükség van a nyilvános büntetésre, hogy mások tanuljanak belőle. […] Nem mi vagyunk a hír, de a sajtó hírt csinál belőlünk. Az AP munkatársai meghozták a döntésüket a saját irányelveik és szabványaik szerint. Nem is dönthettek volna máshogyan és én tiszteletben tartom a döntésüket. Amit viszont még mindig nem értek, hogy ha a cégnek ennyire fontos az átláthatóság és a sajtó értékek, akkor miért nem foglalkoztak vele, mikor jeleztem nekik a képaláírások megváltoztatásával kapcsolatos észrevételeimet? Több nekik elküldött képemmel is megtörtént. Elfogadom a hibám következményeit, de ki fogja vállalni a felelősséget az AP által elkövetett hibákért? Van bármilyen következménye a hírgyárak hibáinak? Ez nem egy verseny, hogy ki ismer be nagyobb hibát és hogy ki fizet meg érte, de olyasmi, amit megpróbáltam tisztázni, mielőtt véget ért a munkakapcsolatunk.

Hibát követtem el és ezt részének tekintem a még mindig zajló tanulási folyamatomnak. […]  Morális feladatom, hogy bocsánatot kérjek, ha hibázok és felelősséget vállaljak a hibáimért. Elvégzem a feladatomat, a kötelességemet és azt kérem, hogy ne velem törődjetek. Arra kérlek titeket, hogy ne forduljatok el a szenvedőktől és a világ igazságtalanságaitól. Nem én vagyok a hír. Nem hiszem, hogy szemtanúként rólunk szól a történet. Ha hibát követtem el, akkor azt vállalom. De ez nem jelenti azt, hogy feladom.

A világért, ha hibát követek el, vagy ha bármelyikünk követi is el, akkor sem hagyjatjuk abba, a feladatunk sokkal fontosabb ennél.”

Mindez persze nem ad magyarázatot arra, hogy miért tette, amit és a hibája következményeiről is csak felületesen szól. Abban viszont egyetértek vele, hogy legyen ez az eset (is) emlékeztető mindenki számára – és próbálj meg többet okulni belőle, mint neki sikerült az őt megelőző hasonló hibákból.

Képelemet törölni tilos
Az ügyről megjelent hírek alatt kommentelők sok helyen kifejtik, hogy van akit nem zavarnak az ilyen kisebb beavatkozások. Sőt tudjuk, hogy van, akit az sem zavar, ha egy tájképen északon kel a Nap.
A sajtófotónál viszont különösen fontos a hitelesség. A szakmán belül is vannak róla viták, hogy milyen mértékű módosítás és korrekció engedhető meg. Van aki szerint még a vágás sem elfogadható, a kontraszt és fényesség húzogatására vagy épp a szoftveres vignettálást (sarkok sötétedése/világosodása) pedig egyenesen elítélendőnek tartják. Nem véletlenül vannak komoly viták akörül, hogy a HDR elfogadható-e a sajtófotóban, vagy hogy Instagram fotóknak van-e helye a sajtóban és a sajtófotó pályázatokon.

A kisebb mértékű szín és tónus korrekciókat viszont általában elfogadja a közmegegyezés. Abban viszont teljes a szakmai egyetértés, hogy a kép tartalmi elemeihez sem hozzáadni, sem abból elvenni nem szabad. Pontosan ezt az elvet sértette meg Contreras, ráadásul teljesen értelmetlenül és feleslegesen.

Voltak már hasonló esetek
Nem Contreras az első ilyen hibát elkövető fotós és sajnos biztosak lehetünk benne, hogy nem is az utolsó. A képhamisításnak történelmi gyökerei is vannak, de a modern korban egyre többen és ráadásul egyre rosszabbul is alkalmazzák.

• A legemlékezetesebb, tanmesébe illő retus hibát a Reuters fotóriportere Adnan Hajj követte el, mikor a bejrúti bombázás füstjét próbálta feltupírozni, hogy képei még drámaibbnak hassanak. A beavatkozást azonban rémesen ügyetlenül végezte és hamar (bár csak publikálás után) ki is derült. Összes képének átvizsgálása után megállapították, hogy nem csak ekkor nyúlt hozzá a képek tartalmához, így minden korábbi képét törölték az ügynökség archívumából.
• Az AP egy korábbi fotóriporterének, Miguel Tovarnak is sikerült kirúgatnia magát, mikor saját árnyékát retusálta le egy focizó gyerekeket ábrázoló képről. Neki a buta hiba miatt 3000 korábbi képét törölték az amerikai hírügynökség archívumából.
• Marc Feldmannak a Getty Images ügynökségtől sikerült kirúgatnia magát, mikor egy golfozó háta mögül retusálta ki az egyik labdaszedőt. Mikor az ügyetlenül elmaszatolt hátterű képből szakmai botrány lett, ő is ügyetlen mentegetőzéssel próbálta bagatelizálni a történteket, persze az elbocsátását tudomásul vette.
• Kisebb horderejű volt, mikor Bryan Patrick retusált békáját nem nyelték le a Sacramento Bee szerkesztői. Neki is átnézték a korábbi képeit és találtak másik hamisított képet a fotói között.
• Harry Fischnek a National Geographic pályázat egyik kategória díját sikerült egy hasonlóan ügyetlen hibával elveszíteni, mert egy nylonzacskó kiretusálása mellett döntött, ahelyett, hogy akár még a fénykép elkészítése előtt elvitte volna, vagy akár a kép készítésekor, akár utólag vágással kikomponálta volna a képből, hogy ne kelljen képelemet módosítania.
• Stepan Kudik a World Press Photo pályázaton bukott el egy díjat azzal, hogy extrém módon megvátott és tónusaiban is szerkesztett képét kizárták a nemzetközi pályázatról.

Megkérdőjelezett hitelesség
Ezeknek a történeteknek sajnos nem csak annyi a tétje, hogy egy-egy buta fotós elveszíti az állását. Sőt ez még pozitív hozománya is lehetne, mert így újabb állások szabadulnak fel, ahova jobb esetben rátermettebb, tehetségesebb és etikusabb, új emberek kerülhetnek.
Viszont minden ilyen botrány nyomokat hagy az emberekben és újabb kérdőjeleket ébreszt minden egyes megjelenő fotó esetében. Azzal pedig, hogy a képeslap fotóknál, közösségi médiában megosztott és egyéb képeknél elfogadjuk a képek össze-vissza módosítgatását, óhatatlanul megkérdőjeleződik minden valós fotó eredetisége is.

Hiába készülnek valóban különleges és remek fotók, ha az ilyen és hasonló hamisítványok miatt az olvasó már a valódi képek hitelességét is megkérdőjelezi és előbb vetődik fel a hamisítás, mint a rendkívüli tehetség, vagy a szerencse. A képek pedig rohamosan veszítenek értékükből, hitelességükből és bizonyító erejükből is.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!