Szíriai képek nyerték a 2013-as Pulitzer-díjakat

Fotó: Javier Manzano/AFP

Idén a Pulitzer-díj mindkét kategóriájában a szíriai háború képei nyertek. A feature díjat ráadásul annak ellenére egy szabadúszó nyerte el, hogy korábban több lap elzárkózott a szabadúszók képeinek használatától.

TheSiegeOfAleppo-PulitzerWinner-photoJavierManzanoAFP

Két lázadó katona őrzi a lövész állását Szíriában Aleppo Karmel Jabl negyedében, miközben a nap besüt a falon keresztül több mint egy tucat golyó ütötte lyukon át. A több mint száz napos bombázás és tűzharcok pora kavarog a levegőben. Karmel Jabl stratégiai fontosságú, mivel közel fekszik a város fontos harci területeit elválasztó fő utakhoz. Mindkét oldal (a Szabad Szíriai Hadsereg és a rezsim) nagy mértékben hagyatkoznak a mesterlövészekre az aleppoi harcok macska-egér játékában.
Készült: 2012. október 18.
Fotó: Javier Manzano/AFP

A Feature Photography kategóriában Javier Manzano képe nyert, melyet a mexikói születésű szabadúszó fotós az AFP számára készített.
A Breaking News Photography kategóriában pedig az AP hírügynökség több fotóriporterének közös sorozata nyert, melyben Rodrigo Abd, Manu Brabo, Narciso Contreras, Khalil Hamra és Muhammed Muheisen képei láthatók.

SyriaAPseries-PulitzerAwardWinner2013

Az összes fotókért katt a képre!
Az AP fotóriportereinek vegyes sorozata a szíriai harcokról
Fotók: Rodrigo Abd, Manu Brabo, Narciso Contreras, Khalil Hamra és Muhammed Muheisen

Az AP szíriai fotós csapatának sajnos nem volt magyar tagja, pedig a blogon is gyakran emlegetett kollégám, Szandelszky Béla is járt Szíriában az amerikai hírügynökség munkatársaként.
Ő azonban egy ideje felhagyott a sajtófotózással, így már (szinte kizárólag) csak videókamerával dolgozik, televíziós anyagokon. Szíriában a felsorolásban szereplő utolsó fotóriporterrel, Muhammed Muheisennel dolgozott együtt, akinek a képeiből egy multimédia anyagot is összeállított. Ezt Béla videói közt láthatod a linkre kattintva.

Mivel ismét csak háborús képek nyertek díjat, most is aktuális említeni Radu Sigheti pár évvel ezelőtti gondolatait a háborús fotók túlreprezentáltságáról a pályázatokon és azok kedvezőtlen (fotós)társadalmi hatásairól. Ugyanakkor persze a sajtófotó műfaj szükségszerű velejárója, hogy a legjobbként kiemelt képeknek nem csak szépeknek kell lenniük, hanem hír értékkel is kell bírnia és fontos társadalmi súlyú dolgokról kell beszámolniuk.

Kiegészítés: A díjnyertes fotósok közti kapcsolatokról Hernádi Leventének van saját blogján egy érdekes meglátása, amit szintén érdemes elolvasni.

Narciso Contreras 2014 elején lebukott egy képhamisítással, így az AP nem csak kirúgta őt, hanem minden korábbi képét törölték az ügynökség rendszeréből és a Pulitzer-díjat is visszaveszik tőle, mert cselekedete miatt nem méltó a rangos szakmai díjra.

Readers Comments (3)

  1. Hát igen, a képek láttán ismét felvetődött bennem, hogy várnám azoknak az öngyilkosjelölteknek a jelentkezését nálam e-mailben, akik szeretnének brutális körülmények között meghalni és a szörnyű halálukat én még fotózhatnám is. Ezzel szépen elhoznám az első díjat a World Press Photoról és esetleg még mellédobnának egy Pulitzert is 🙁 Kár, hogy ide jutott a világ 🙁 Ilyenkor mindig beugrik még a “Menekülő ember” című jó régi film is, hogy mikor lesz az emberek szórakozása az, hogy élőben nézhetik főműsoridőben a gyilkosságokat. Nagyon nem jó irányba halad a világ! Vajon ki fogja ezt megállítani??? Sajnos senki.

  2. Tudom, hogy offtopic, de felmerült egy kérdés itt a bostoni események kapcsán és nem tudtam hol feltenni, így valamilyen messzi szinten kapcsolódó bejegyzésnél tenném fel.
    Ugye viszonylag sok riportfotós volt a helyszínen és eszméletlen mennyiségű kép készült (beleértve a szurkolók képeit, de azt most vegyük figyelmen kívül). Biztos vagyok benne, hogy a hatóságok bekérték az összes riport képet a felbontásuk miatt, hogy vissza tudják nézni más és más szögekből az eseményeket. Viszont az ottan lévő fotós pénzért ment ki dolgozni. Hogy azokat a fényképet majd el tudja adni. Ez meg egy rendkívüli eset, méghozzá az állam/hatóságok kérik a képeket. Ilyenkor ők ingyen jutnak hozzá az egész archívumhoz vagy minden egyes képért fizetik a kiszabott összeget?
    És mi van a nézők fényképeivel? Vállalkozó szelleműek odaadhatják/feltölthetik valahová?

    • bocs, hogy csak most válaszolok, pedig már annak idején akartam – külön írni is róla. úgy tudom, hogy volt a nézőknek lehetőségük feltölteni a képeket valahova, hogy a hatóságok dolgozni tudjanak belőle.
      nyilván a hatóság nem fizetett az ilyen képekért és gondolom a fotósok sem vártak fizetséget, mivel a hatóság nem is közlésre használta őket. egyébként valószínűleg az amerikai terror ellenes törvényeknek van erre vonatkozó rendelkezése is.

      az viszont egy sokkal izgalmasabb etikai kérdés (ami pl. 2006-ban Magyarországon is felvetődött), hogy vajon a sajtónak ilyen vagy más bűntény esetében együtt kell-e működni a rendőrséggel, és ha megteszik, annak milyen későbbi hatása van a szakmára, amikor csak dokumentálni akarnak, de a korábbiak miatt besúgónak tartják őket, így célponttá válnak…

Comments are closed.