Kimerevítik egy gepárd mozgásána fázisait

Animált borítókép az iPaden

A National Geographic legújabb ötlete együtt futni egy gepárddal. Persze csak a kamerával, hogy kimerevíthessék a mozgását. Látványos, technikailag is érdekes, de etikai kérdéseket is felvet.

A technikai bravúr
Szavannán száguldó gepárdokról szép számmal akad felvétel a National Geographic archívumában. Legyen szó akár álló, akár mozgóképről. Viszont ezek mindegyike egy helyről követte az állat mozgását, vagy meg is látszik a felvételen, ha a stáb dzsippel próbálta tartani a tempót az állatvilág futóbajnokával.
A lap viszont valami különlegessel készül a novemberi digitális kiadás olvasóinak. A gepárd mozgását tanulmányozó írásukhoz rendhagyó módon örökítették meg a nagymacska mozgását.

Így készül a videó – és a fotók

Mint a National Geographic cikke és videója (lásd alább) nyomán a PetaPixel, a BoobyBrain és a Gizmodo is megírta, építettek egy 50 méteres sínpályát, amin egy nagy sebességű Phantom kamera együtt mozoghatott a gepárddal, a legfinomabb részletekig kielemezhetővé téve ezzel az állat mozgását. Lényegében ugyanúgy hasonló módon örökítették meg a szavannák síkfutóját, mint az Olimpián a világrekorder futók versenyeit.
És ha már egyszer úgyis kiépítettek egy tökéletes követést biztosító kocsi rendszert, akkor akár fényképezőgépet is szerelhettek rá. Mindjárt hármat is a legmodernebbnek számító 1DX-ből. Ezekkel akár 14 fps sebességgel is fotózhatták a mellette rohanó állatot.

Etikai kérdések
Népszerű hasonló helyzetekben felvetni, hogy mennyire etikus, vagy hogy kevésbé elvont szóval éljünk, mennyire valósághű ez a fotózás. Szakmai körökben okozott némi felhördülést, hogy már megint hamisítják a fotókat – ezúttal megrendezett helyzetben készült felvételt akarnak elsütni valós természetfotóként.
A felvetés jogos, és nagyon fontos odafigyelni az ilyesmire, hogy egy képen mennyire a spontán valóság látszik, és mennyire megrendezett egy jelenet. Különösen, ha sajtófotóról, vagy mint jelen esetben, természetfotóról van szó.

Chris Jones első gepárdfotózása

Szerencsére a National Geographic novemberi digitális száma már elérhető az iPad és Kindle Fire készülékekre (ráadásul nekem az iPad NewsStand most ingyenesen kínálta ezt a számot). A lapszámot letöltve hamar kiderült, hogy a videó egy tudományos okfejtés illusztrálására készült. Fel sem vetődik, hogy a felvételt úgy állítsák be, hogy az a szabadban készült. Azt mutatják be vele, hogyan mozog a gepárd futás közben. Hogyan viselkednek a végtagjai, hogyan dolgozik az izomzata, és milyen a felépítése ennek a csodálatos állatnak, amit ebben a formában még azok sem tudtak eddig megfigyelni, akik évek, vagy akár évtizedek óta dolgoznak velük, és figyelik őket.
A lapszámhoz egyébként Chris Jones írta a bevezetőt, aki egy 1989-es werk videót is mellékelt egyik első találkozásáról egy gepárddal – aki rendkívüli módon érdeklődött a teleobjektíve iránt. Ez ha talán etikai kérdéseket nem is, de azt mindenképpen felveti, hogy vajon mennyire maradhat észrevétlen a fotós a vadonban, és mennyire befolyásolja puszta jelenlétével az események alakulását – ami magában is etikai kérdés.

A korábbi werk videót eltávolították a YouTube-ról, de a Vimeón találtam egy elég hasonlót ugyanarról a forgatásról.

Cheetah Project National Geographic Magazine from Gregory Wilson on Vimeo.

Kiegészítés: Idő közben mint a Printscreen is megírta, a Vimeóra felkerült egy rendezői változat a felvételből, amin hosszú perceken át gyönyörködhetünk a vágtató gepárd mozgásában, a végére pedig jutott egy kis werk is a forgatás előkészületeiről.

Cheetahs on the Edge–Director’s Cut from Gregory Wilson on Vimeo.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!