Manipuláció a HDR technológia a sajtófotóban?

Fotó: Bill O'Leary/Washington Post
Fotó: Bill O'Leary/Washington Post
Fotó: Bill O'Leary/Washington Post

HDR Fotó: Bill O’Leary/Washington Post

A különböző képen exponált képekből előállított HDR fotó technológia egyre mindennaposabbá válik. Már az iPhone és több más fényképezőgép (így a hamarosan megjelenő Nikon D4) is alapból tudja, viszont ez komoly etikai kérdéseket vet fel szakmai körökben.

A Poynter szombati cikke beszámol róla, hogy a múlt héten egy HDR fotó jelent meg a Washington Post címlapján. A képaláírásban az állt a kép alatt, hogy a fotó nem hagyományos technikával készült, hanem több kép szoftveres kombinációjával jött létre.

Ez a megfogalmazás keltette fel a Poynter két munkatársának, Steve Myersnek és a fotó rovatot vezető Kenny Irbynek az érdeklődését, így felhívták a Washington Post fotó igazgatóját, Michel du Cille-t. Tőle megtudták, hogy a képaláírás nem PhotoShop használatát, vagy egyéb retusálás jellegű beavatkozást takar. Egyszerűen csak HDR technikával készült, amit mindenképpen közölni is akartak az olvasókkal. A lap szerkesztői azonban úgy ítélték, hogy a HDR kifejezés kevésbé közérthető az átlag olvasó számára. Nem mindenki értené meg belőle, hogy arról van szó, különböző beállításokkal exponált képekből rakja össze a szoftver az ideálisnak mondható fényviszonyokat ábrázoló képet. Így a vezetőség döntése szerint a kevésbé szakmai megfogalmazással került nyomdába a címlap.

A Post fotó igazgatója elmondta, hogy a képet készítő Bill O’Leary azért döntött a HDR technika mellett, mert így tudta a lemenő nap fényében ideálisan megörökíteni a 14. utcai híd környezetét. Ha hagyományos módon, egyetlen exponálással örökítette volna meg a látványt, akkor egyes részek vagy túlexponáltak, vagy túl sötétek lettek volna.

Az Amerikai Sajtófotó Szövetség (NPPA) elnöke, Sean Elliot a leghatározottabban azt állítja, hogy a HDR nem alkalmazható eszköz a dokumentarista fotográfia céljaihoz. Az amerikai szakmai szervezet etikai kódexe úgy fogalmaz a fotósnak tiszteletben kell tartania a digitális pillanat integritását, és ebben a tekintetben a HDR technika sem különbözik bármilyen más fotó manipulációtól. Mint mondja, “a HDR használatával a Washington Post különböző idő pillanatokat kombinált, ezzel egy olyan képet hozott létre, ami a valóságban sosem létezett. Például az égbolton látható repülőgép nem volt ott a kép készítésének minden fázisában, így ezzel megkérdőjelezhetővé teszi a kép hitelességét.”

Fotó:  Bill O'Leary/Washington Post

Fotó: Bill O’Leary/Washington Post

Lehet máshogy is
A fotós készített hagyományos módszerrel is képeket a hídról, és az annak másik oldaláról készült képek között vannak közel hasonló fényviszonyú és színvilágúak is, mikor a lemenő nap világítja meg a hidat.

Sean Elliot szerint a második fotó létezése szükségtelenné tette volna a HDR kép használatát, mivel a manipuláció nélküli kép ugyanolyan erős látványt nyújt, mint a másik. A lap fotó igazgatója viszont úgy gondolja, hogy az általuk választott kép jobb a vizen tükröződő napsugarak, és az égbolt fényei miatt. Még akkor is, ha bonyolultabb képaláírást igényelt is a technikai kivitelezés magyarázata.

A Poynter azt is hozzáteszi, hogy ez már a második alkalom, hogy a Washington Post HDR képet közölt a címlapon. Legutóbb a téli napforduló alkalmából tették. A fotó igazgató állítása szerint egy darabig most nem fognak élni ezzel a technikával, nehogy “önmaga kliséje legyen belőle”.

Te mit gondolsz a HDR alkalmazásáról a sajtófotóban?

Readers Comments (45)

  1. Levente Hernádi 2012.01.16. @ 11:12

    nehogy “önmaga kliséje legyen belőle”. :DDDD Már akkor önmaga kliséje volt, amikor kitalálták.

  2. Mit gondolok a HDR technikáról? Úgy gondolom hasznos technika akkor, ha a megvilágítás olyan, mint a híd esetében is, nem teszi lehetővé a részletek bemutatását. http://www.flickr.com/photos/polinszky47/6686228273/in/set-72157628842653271/ A technika viszont alkalmat arra, hogy az “alkotó” túl manipulálja, vagy újra alkossa a képet. Ebben az esetben, és én már ilyennek tartom a hídról készültet, már egy új alkotás “kép” és nem “fénykép” jött létre, mely szintán több egyéntől függő, rá jellemző kreatív ötletet tartalmaz, de nem csupán fénnyel alkotás mint a fénykép.

  3. … Ezt a képet manipulációval hoztam létre, ezt nem fényképnek, fotónak, hanem képnek picture -nek tartom:
    http://www.flickr.com/photos/polinszky47/6686231213/in/set-72157628842653271/

  4. Azt szeretném megkérdezni, hogy a digitális pillanat integritása, az meddig tart? Ha lenne szíves, és elmondaná valaki, hogy egy nikon d300s-en milyen expozíciós értékeket kell belőni hozzá, azt megköszönném. 😉

    • Pont addig tart, mint az expozíciód, és mivel egy HDR kép több külön expozícióból áll össze, ez a technológia mindenképen megsérti ezt az elvet.

      mi nem világos ebben?

      • Pont az, hogy egy hosszú expozíció alatt a téma ugyanúgy változik (változhat), mint több, rövid expozíció alatt. 
        Tegnap egy remek éjszakai képet láttam a természetfotó kiállításon, mi a nagy pusztánk valamely pontján készült, 25perces záridővel. Valószínűleg az objektív előtt elrepült közben több “zümi”, madár, vagy akármi, még sincs ott, ugyebár. Akkor ezt is nyugodt szívvel lehet tekinteni manipulációnak, meg sem jelenhetne, hiszen nem volt pillanat integritás….

        • Bocs… objektív előtt…

        • De a hosszú expo minden egyes mozzanata rajta van a képen, amit a fény leképez az érzékelőre – ez a pillanat integritása.

          A HDR-nél viszont teljesen külön álló expozíciókkal születő különálló képek egyes részletei jelennek csak meg a végleges képen.

          • Attila, én tényleg nem kötözködök, de ha a Hősök terét lefényképezem, egy …. tudom is én…. 3órás záridővel, akkor azon a képen nem lesznek emberek. Így csak a tér marad, a többi mozzanat elvész. 
            Hiteles vagyok, vagy sem? Ér 10 pontot a kép, vagy kivágnak vele, mert elképzelhetetlen, hogy én a teret kiürítsem egy klikk miatt. 
            Érted? Az a bajom, hogy számomra értelmezhetetlen ez a szitu, hiszen ha ugyanabban a másodpercben, ugyanabból a pozícióból, ugyanarra a változatlan témára ellövök x képet, különböző fényértékkel, az miben különbözik attól, hogy ugyanabban a helyzetben 3órát exponálok? Mindkettő témájában vagy valami megváltozik, vagy elvész. 

          • Zaphod: a hitelesség szempontjából nem mindegy, hogy azért tűnik el valami, mert az adott záridőnél a fény és a mozgás természetéből adódóan nem jelenik meg a képen, vagy azért, mert egy természeténél fogva szelektív eljárás kihagyja az adott képrészletet.

          • Én értem, de a HDR nem hagy ki képrészletet, éppen hogy kiemeli… Semmi más nem történik, csak szinte ugyan abban a pillanatban, más fényértékkel lövök hármat.

            “az égbolton látható repülőgép nem volt ott a kép készítésének minden fázisában” véleményem szerint semmi más, csak “próbáljunk meg okot keresni arra, hogy megszólaljunk”

            A manipuláció (ha így hívjuk) nem a témában van, hanem a téma részleteinek kiemelésében. 

            Zárójelbe szeretném tenni, hogy nem a most divatos, játszunk a HDR-el, és légyen valami mocsok giccs képekről beszélek, vagy őket próbálom védeni!

            Ha ez viszont nem fér bele a téma részleteinek kiemelése a dokumentarista fotózásba, akkor az ellenkezőnek sem szabadna beleférni. Egy, most inkább meg nem nevezett magyar “fotográfus” portfólióját néztem, mert gondoltam beesek hozzá egy workshop-ra. 10 percig néztük ketten az egyik képét, mikor rájöttünk, hogy az a banya, kit lencsevégre kapott, a Hillary Clinton. Felismerhetetlenségig volt rosszul világítva a nő, és erről nem a környezete, hanem a “mesterember” tehetett. Ha hitelességre törekszem, akkor azt a képet visszavonatom, mert olyan fényviszonyok között volt, olyan rosszul exponálva, hogy így soha nem nézett ki a csaj. 

            De tovább mehetek, és beszélhetek a fekete-fehér képekről is, mik a dokumentarista fotózásban kiemelhetik a lényeget. Ott is a színekkel játszom, mert egyik semelyikünk sem fog fekete-fehérben képet lőni digitális kamerával, mindannyiunk utólagosan húzza le a színeket. A fekete-fehér kép meg néha jobban “manipulálja” a nézőt, mint a színkavalkád. Erőteljesebben tudja odalökni a témát, kifejezőbb lehet egyes esetekben. 

            Bocs, órákat tudnék erről még írni… 

            Végezetül, a spottr minap publikát egy képcsokrot, a viktoriánus Angliáról. http://spottr.hu/2012/01/11/szines-fotok-a-viktorianus-korbol/?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+spottr+%28spottr%29 Utólag színezettek, gyönyörűek, mindegyiket imádom, tudjuk, hogy nem pont olyan színek voltak, nem olyan kontrasztok, de ugyan ki merné azt feltételezni nem hiteles a cucc… 

            Szerintem legyen a szerkesztő dolga, hogy mit enged ki a kezei közül. Pár év múlva már mindenki (illetve csak a béna digitálisok 😉 ) HDR-ben fog fotózni, a gépen belül folyik a HDR átalakítás, és emlékezni sem fog senki a jelenlegi hitvitákra. Az, meg hogy ez tetszetős, legyen a közönség dolga, hisz ők a lényeg, nem az íróasztal mögött ülő okos, vagy éppen okoskodó embereké.  

          • Én ezzel a legnagyobb mértékben egyetértek! (Hozzá téve az így létre jött  … kép ….  is alkotás)

          • Gyulai Bence 2012.01.16. @ 20:03

            Akkor a panorámafotó sem lehet sajtófotó?

          • Gyulai Bence 2012.01.16. @ 20:03

            Akkor a panorámafotó sem lehet sajtófotó?

          • Ha több külön exponált képből állítják össze, akkor nem. Ha egy nagy felbontású képből van kivágva a panoráma, akkor igen.

          • Gyulai Bence 2012.01.16. @ 21:02

            Node Maestro… két sorral feljebb épp a különálló expó részletek összerakása miatt diszkvalifikálod a HDR-t

          • Olvasd el újra a választ, beleírtam zárójelbe a puskát, hogy könnyebb legyen értelmezni.

          • Gyulai Bence 2012.01.16. @ 21:06

            Pardon, fordítva olvastam amit írtál Attila :-), de továbbra is kérdés, hogy miért zárod ki ezért. Egy Seitz Roundshot kamera akkor nem csinálhat sajtófotót?

          • Nem én zárom ki, hanem az általánosan elfogadott sajtóetikai irányelvek. Én csak tolmácsolom őket.

            Szerintem indokolt esetben szerepelhet ilyen kép is a sajtóban, de fontos feltüntetni, hogyan készült, mert ezek az etikai kérdések fontosak.

            Ezen a szálon légyszi ne válaszolj, mert hülyén tördel a komment rendszer, és nem lesz már látható. Inkább írj legfelül egy teljesen új kommentet.

          • Attila! Amíg a magyar SF pályázaton hdr kép kerül a nyertesek közé, addig hallani sem akarok sajtóetikáról.

          • Ezt az észrevételt ne nekem címezd, hanem a Sajtófotó Pályázat illetékeseinek!

          • Óóó, ezen már oda-vissza túl vagyok. Írtam egy mélt, persze udvarias hangvételben és nem a szokásos nyers formátumban. Még szép, hogy nem jött válasz.

  5. Azon vitázni, hogy melyik kép adja át erősebben a fényeket és hangulatot, szerintem fölösleges volt, hiszen ez abszolút szubjektív.
    A dokumentarista fotográfia, ha jól tudom, akár egy fotóművészeti irányzat is lehet és nem feltétlenül teljes az átfedés a riportfotóval, ezért személye szerint nem látok okot arra, hogy egy általános illusztráció jellegű kép miért ne lehetne HDR, akár egy napilapban is. (Megjegyzem, egyre gyakoribb a HDR-gyanús fotók előfordulása a sajtóban, legutóbb orbán Viktor facebookos galériájában láttam egy képet, amely 100%, hogy HDR volt, illetve pontosabban tone mapping-elt)
    Az megint más tészta, hogy a megjelent kép siralmas és maximum arra lehet jó, hogy megutáltassa az emberekkel a HDR technikát 🙁

    • Én eleve nem szeretem a HDR technikát, talán pont mert kevés jó HDR-el találkoztam. De egyetértek vele, hogy a sajtófotóban (és különösen a sajtófotó pályázatokon) nincs helye.
      Egy ilyen illusztráló képnél persze kevésbé van mit meghamisítani vele. Viszont a képek hitelessége olyan, mint Pandora szelencéje. Ha egyszer elfogadottá válnak a sajtófotóban a manipulált képek (akár csak illusztrációban), akkor kitolódnak a határok, és visszafordíthatatlan folyamatok indulhatnak el. Ezért fontosak az ilyen és ehhez hasonló “meddő viták” a képek hitelességéről, hogy más esetekben ne vetődjön fel – meg ilyenekben se…

      Azért az pozitív, hogy legalább odaírták, hogy manipulált a fotó, bár szerintem a HDR említése nem foglalt volna sok karaktert, és egyértelműsítette volna, hogy mi történt….bár a cikk nyilván akkor is megjelent volna.

    • Én eleve nem szeretem a HDR technikát, talán pont mert kevés jó HDR-el találkoztam. De egyetértek vele, hogy a sajtófotóban (és különösen a sajtófotó pályázatokon) nincs helye.
      Egy ilyen illusztráló képnél persze kevésbé van mit meghamisítani vele. Viszont a képek hitelessége olyan, mint Pandora szelencéje. Ha egyszer elfogadottá válnak a sajtófotóban a manipulált képek (akár csak illusztrációban), akkor kitolódnak a határok, és visszafordíthatatlan folyamatok indulhatnak el. Ezért fontosak az ilyen és ehhez hasonló “meddő viták” a képek hitelességéről, hogy más esetekben ne vetődjön fel – meg ilyenekben se…

      Azért az pozitív, hogy legalább odaírták, hogy manipulált a fotó, bár szerintem a HDR említése nem foglalt volna sok karaktert, és egyértelműsítette volna, hogy mi történt….bár a cikk nyilván akkor is megjelent volna.

  6. Gyulai Bence 2012.01.16. @ 19:58

    A sajtófotó legyen valósághű. A HDR kép ha normálisan van elkészítve jobban közelíti a szem kontrasztátfogását, tehát valósághűbb. Némely gépeken ccd szinten csinálnak hasonlót. Illetve avval legyünk tisztában, hogy a f.gép algoritmusa is rengeteg utómunkát elvégez mire az lcd-n megjelenik a kép. A fotó pályázatok ~95%-án engedik a kontraszt, fényerő módosítást, a HDR is alapból csak ennyit tesz. Tartalmilag nem változtat a képen.

  7. János Csárdi-Braunstein 2012.01.16. @ 20:30

    Szerintem – mint laikusnak – külön kéne venni azt a HDR-t, ahol a dinamika tartományt növelik csak (hogy a szem mértékéhez igazodjék), a túlszaturált, kontrasztolt, stb. HDR képekkel, melyek – ha jók, vagy éppen rosszak, mert ez szubjektív – már inkább művészi képek, nem valósághűek.

    Viszont nem is mindenhol lehet az előbbit se megengedni, pl. egy népeseményen – tüntetés, foci, stb. ahol gyorsan mozog minden és mindenki – hiába van a sorozat képei egymáshoz közel, már nem ugyanaz van rajtuk…

    • Gondolod, hogy egy tüntetésen vagy focimeccsen gyorsabban mozog valaki, mint a képen látható repülő?

      • Gyulai Bence 2012.01.16. @ 23:44

        A repülő nyilván nagyságrendekkel gyorsabb, de legalább ekkora a különbség a bemozdulásuk között ha 1/4sec-ig fotózol állványról egy messzi repülőt, és egy focistát. Gondolom így értette Csárdi úr?!

    • Nem kell többszörös expóra hajazni János, mert ha raw-ban fényképezel, lehetőséged nyílik arra, hogy hdr fotókat készíts, akár egyetlen kockából is.

      • János Csárdi-Braunstein 2012.01.17. @ 16:09

        Igen, ezzel tisztába vagyok, de éppen itt a blogon írta Völgyi úr, hogy a sajtó fotóban – a sebesség miatt – nem raw-oznak.

        • 🙂 A sajtófotósok egy kicsit átestek a ló túloldalára, ami a sebességet illeti. Nekik még az is lassú lenne, ha fénysebességgel íródna a memória kártya. Mindig panaszkodnak valami miatt.

  8. Gábor Illés 2012.01.16. @ 21:37

    Épp tegnap gyönyörködtem a National Geographic több mint 120 éves archívumának büszkeségeit bemutató album egy napfogyatkozás-fotóján, amelyen ha jól emlékszem kb. 30 nap volt látható (igaz, részlegesen :)). Most akkor ez sem dokumentál hitelesen?

    Másik érvem annak alátámasztására, hogy a multi-expo nem feltétlen a hitelesség csorbítását jelenti, hogy az emberi szem is egy bizonyos szempontból hasonlóan működik.  Tudtommal receptorsejtjeink kvázi különböző “rekesz/záridő” beállításokat alkalmaznak a látómező világos és sötét részeinek érzékeléséhez.

    Szerintem téves út azon keresztül megítélni egy dokumentumfotó hitelességét, hogy az idő egy “pillanatában” (milyen hosszú pillanatában?) egyszerre érhette fénysugár az érzékelőn/fényérzékeny anyagon leképződő tárgyakat.  Meggyőződésem, hogy a hitelesség bármilyen technikai megközelítése hiábavaló.  Egy sajtófotó hitelességének forrása a néző szemszögéből nem az eljárás műszaki megoldása (amit sosem tud ellenőrizni), hanem egyrészt a hírforrás minősége, szakmai becsülete, másrészt az elkészült kép összevetése az egyéb forrásokból hozzáférhető (vagy tudatában elraktározott) információkkal.

    Ha össze lehetne számolni, hogy miből van több a világon, HDR és társai jószándékú alkalmazásával készült hiteles, vagy analóg nyersanyagra hagyományos módon készült hiteltelen felvétel, egyelőre az utóbbi győzne.

    (Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy ezzel magát a HDR technikát pártolnám, szeretném kijelenteni, hogy alapjában véve nagyon is ellene vagyok.)

    Mottó: “…az igazat mondd, ne csak a valódit…”

    • A hazai természetfotós szakma szerint a National Geographic archívumában nem csak a multiexpós képek nem hitelesek….de erre nem térnék ki.
      Egyébként gondolom a NatGeo archívumában is fel volt tüntetve, hogy a kép, amit látsz egy multiexpó, nem pedig valósághű fotó. Persze nyilván az ember nem is feltételezi, hogy valósághű kép, ha 3-30 Nap va az égen.A multiexpónál általában jól látszik, de nyilvánvalóan nem egyetlen fotó, hanem többszörös expozíció, vagyis montázs. Mint ilyen, eleve nem tekinthető sajtófotónak.Ettől persze van létjogosultsága, és szükség is rá (ahogy több képből készült panorámára és HDR-re is lehet). Csak tisztázni kell, hogy micsoda…

      • Gyulai Bence 2012.01.16. @ 23:37

        Mammut fenyő – Mick Nicols, Analóg Seitz Roundshot (rollfilmre, körbeforgó optikával fotózó a filmet egyik oldalon le másikon feltekerő 360fokos gép), egy-két panorámagép ami “egy kockára” dolgozik, de mozog előtte az optika, valamint szigorúan véve a redőnyzár sem azonos időben rögzíti a kép alját tetejét. Hol a határ? Fentiek egyike sem lehet sajtófotó? Ennyire kitétel a sajtófotónál, hogy az összes képpont egy pillanatban kerüljön rögzítésre?
        Mi torzít jobban? Egy szabad szemmel jól látható ellenfényes jelenet “sziluetté” fotózása normál géppel, vagy egy hdr kép, ami jobban közelíti a valós látványt? És még a raw-n keresztül 1expóból kinyert hdr-ekről nem is beszéltünk. az egy időben készült. akkor az tekinthető sajtófotónak? 

        • Nem tudom, nem is igazán érdekel, hogy egészen őszinte legyek. Ha téged nagyon foglalkoztat, akkor kérj állásfoglalást a World Press Photo zsűrijétől, vagy a nemzetközi sajtószervezetek valamelyikétől….addig meg légyszíves sorold fel azokat a sajtótermékeket, amik ilyen képeket rendszeresen közölnek!

          • Gyulai Bence 2012.01.19. @ 03:34

            Nem érdekel? Akkor miért írtál erről blogbejegyzést kérdőjellel a végén? Amúgy hangosan gondolkodom a témáról, erről szól a kommentelés nem?

          • Analóg Seitz Roundshot géppel készült panoráma fotó sajtóban történő közléséről? Nem írtam ilyesmiről, és nem is érzem életszerőnek a kérdésed. Erre írtam, hogy ebben a mélységben elvonatkoztatva már nem érdekel a kérdés.

  9. Hogy is van? Hülye amerikaiak, amerikai hülyék?

  10. Kicsit olyan ez a vita, mintha arról beszélgetnénk, milyen virágot vigyünk le a pincébe.

    Sajtófotót ugye zömében riporthoz vagy hírhez használnak fel.
    A riport egy szabadabb műfaj, szubjektívebb, mint a hír, ezért a riportfotóknál nem kell ennyire görcsösen ragaszkodni a képkészítés módszeréhez.
    Műfajánál fogva tehát egy riportba lazán beleférnek a hdr-képek.

    Ha hírhez készül a fotó:
    Nos, a mai média-realitás a következő:
    – a hírkészítés nagyrészt kimerül a Ctrl+C és a Ctrl+V billentyűkombinációk használatával.
    – az újságírók gátlástalanul és gondolkodás nélkül lopnak el fotót, videót, amit a Google-ben találnak, érdektelen, hogy az hiteles forrásból származik-e.
    (Ma éppen a tv2 “botlott”, de jut minden hétre: http://comment.blog.hu/2012/01/16/csalas_tv2 )
    – az adott médium úgy hazudik vagy hallgat el információkat, ahogy a fenntartó gazdája érdeke megkívánja. Minden médiumnál vannak “tiltott” témák, személyek, akikről szándékosan nem közölnek semmilyen hírt.

    Ők a média, ők a sajtófotó felhasználói.
    És amíg a magyar színvonala média ezen a szinten van, addig teljesen felesleges azt a látszatot kelteni, hogy ennyire görcsösen ragaszkodnának a valóság hű ábrázolásához.

  11. Kicsit olyan ez a vita, mintha arról beszélgetnénk, milyen virágot vigyünk le a pincébe.

    Sajtófotót ugye zömében riporthoz vagy hírhez használnak fel.

    A riport egy szabadabb műfaj, szubjektívebb, mint a hír, ezért a
    riportfotóknál nem kell ennyire görcsösen ragaszkodni a képkészítés
    módszeréhez.

    Műfajánál fogva tehát egy riportba lazán beleférnek a hdr-képek.

    Ha hírhez készül a fotó:

    Nos, a mai média-realitás a következő:

    – a hírkészítés nagyrészt kimerül a Ctrl+C és a Ctrl+V billentyűkombinációk használatával.

    – az újságírók gátlástalanul és gondolkodás nélkül lopnak el fotót,
    videót, amit a Google-ben találnak, érdektelen, hogy az hiteles
    forrásból származik-e.

    (Ma éppen a tv2 “botlott”, de jut minden hétre: http://comment.blog.hu/2012/01/16/csalas_tv2 )

    – az adott médium úgy hazudik vagy hallgat el információkat, ahogy a
    fenntartó gazdája érdeke megkívánja. Minden médiumnál vannak “tiltott” témák, személyek, akikről szándékosan nem közölnek semmilyen hírt.

    Ők a média, ők a sajtófotó felhasználói.

    És amíg a magyar színvonala média ezen a szinten van, addig teljesen
    felesleges azt a látszatot kelteni, hogy ennyire görcsösen
    ragaszkodnának a valóság hű ábrázolásához.

  12. Kicsit olyan ez a vita, mintha arról beszélgetnénk, milyen virágot vigyünk le a pincébe.

    Sajtófotót ugye zömében riporthoz vagy hírhez használnak fel.
    A riport egy szabadabb műfaj, szubjektívebb, mint a hír, ezért a riportfotóknál nem kell ennyire görcsösen ragaszkodni a képkészítés módszeréhez.
    Műfajánál fogva tehát egy riportba lazán beleférnek a hdr-képek.

    Ha hírhez készül a fotó:
    Nos, a mai média-realitás a következő:
    – a hírkészítés nagyrészt kimerül a Ctrl+C és a Ctrl+V billentyűkombinációk használatával.
    – az újságírók gátlástalanul és gondolkodás nélkül lopnak el fotót, videót, amit a Google-ben találnak, érdektelen, hogy az hiteles forrásból származik-e.
    (Ma éppen a tv2 “botlott”, de jut minden hétre: http://comment.blog.hu/2012/01/16/csalas_tv2 )
    – az adott médium úgy hazudik vagy hallgat el információkat, ahogy a fenntartó gazdája érdeke megkívánja. Minden médiumnál vannak “tiltott” témák, személyek, akikről szándékosan nem közölnek semmilyen hírt.

    Ők a média, ők a sajtófotó felhasználói.
    És amíg a magyar színvonala média ezen a szinten van, addig teljesen felesleges azt a látszatot kelteni, hogy ennyire görcsösen ragaszkodnának a valóság hű ábrázolásához.

Trackbacks & Pingbacks (1)

  1. Don’t overuse the fisheye lens

Comments are closed.