Egyre több szerződésben és pályázati kiírásban is találkozom azzal a teljesen téves megfogalmazással, hogy “a fotós lemond szerzői jogáról”, vagy “átruházza szerzői jogait”. Amikor szóvá teszem, hogy ez jogi nonszensz, akkor pedig értetlenül néznek, mint Ábel, hogy “de miért”? A fotós törvényben rögzített jogait nem csorbíthatja szerződés és nem írhatja felül a jogszabályokat.
Tegnap írtam róla, hogy a közelmúltban sikerült ismét sportot, sőt focit fotóznom. Azt is emlegettem, hogy elég nagy hidgeben zajlott a Lipcse-Liverpool meccs. Ez nem csak azzal nehezítette a munkát, hogy vastagon fel kellett öltözni és még így is fáztam. Tovább nehezítette a feladatot, hogy maszkban hajolva a keresőhöz folyton bepárásodott és állandóan törölgetni kellett.
A világszerte tomboló járvány és lezárások kivételesen egy kis hasznot is hoztak Magyarországra – még a fotósoknak is. A Budapestesten tartott német-angol csapatok mérkőzései mozgósították egy kicsit a magyar fotósokat is. A Liverpool meccsen én is dolgozhattam a tél búcsúztató hideg esték egyikén.
Többek közt azért sem frissült most napokig a blog, mert azon dolgoztam, hogy lehetőségem legyen fotózni. Gyakran előfordul, hogy az előkészítés is sok háttér munkát igényel. Sőt az sem biztos, hogy a befektetett munka megtérül és eljutok vele a fotózásig. Könnyen panszkodásnak tűnhet, de a fotós munkához az előkészítés is hozzátartozik – ami szintén hajlamos akadályozni, hogy a blogra újabb bejegyzés szülessen.
Nem rég az eszköz fejlesztések mérlegelési szempontjairól írtam, ami különösen az egyre-másra megjelenő jobbnál jobban hangzó gépek miatt igazán fontosak. Csakhogy az adójog újabb kellemetlenséget tartogat a fotósok számára – a szintén emlegetett KATA szigorításon túl is. Életszerűtlenül hosszú, 7 éves időt írnak elő a fényképezőgépek és telefonok költségeinek leírására, miközben jó eséllyel ezek az eszközök nem is tartanak annyi ideig.
1945. február 23-án foglalták el az amerikai tengerészgyalogosok Iwo Jima szigetét. A diadal emlékére felállították az amerikai zászlót, amiről ikonikussá vált (megrendezett) fotó készült. Ennek a történetéről – és a belőle készült Clint Eastwood és Stephen Spielberg jegyezte filmről – írtam már korábban a blogon. Emlékezzünk most az évfordulóra a fotó nyomán készült monumentális szoborról készült képemmel.
Különleges épület tűz pusztította el a híres venezuelai kutató, Charles Brewer-Carías teljes életművét. Nem csak eszközei és értékes könyvei, 70 évnyi kutatás gyűjteménye, hanem összes fotója és teljes archívuma is megsemmisült a tűzben. Gyűjtéssel próbálják menteni a menthetőt és újrakezdeni a kutatást. Akár ti is hozzájárulhattok, hogy sikerrel járjanak!
Mónus Márton barátom és kollégám nemrég nagyon látványos képekkel dolgozott fel egy fontos társadalmi, egészségügyi és környezetvédelmi problémát. Az index nemrég (újra) megújult audiovizuális rovata a képeket azok eredeti történetével egyáltalán nem törődve, járványügyi nyomorpornóként hozta le Torkos Matild találomra megírt szövegével.
Sok más szerzői jogi téma mellett a fotóról másolt festményekről is írtam már a blogon (tulajdonképpen többször is). Most egy újabb csavarral kerüt elő a kérdés: vajon, ha nem festő másolja vászonra a képet, hanem egy tetováló művész varrja emberi bőrbe, akkor vajon létrejön-e olyan új műalkotás, ami miatt nem kellene az eredei kép készítőjének engedélye?
Régóta húzódó betegség után tegnap véget ért Hegedűs Márti küzdelme, eltávozott közülünk. Alighanem a teljes magyar sajtó (nem csak a fotósok) egy emberként gyászolják.