Tegnap írtam róla, hogy a közelmúltban sikerült ismét sportot, sőt focit fotóznom. Azt is emlegettem, hogy elég nagy hidgeben zajlott a Leipzig-Liverpool meccs. Ez nem csak azzal nehezítette a munkát, hogy vastagon fel kellett öltözni és még így is fáztam. Tovább nehezítette a feladatot, hogy maszkban hajolva a keresőhöz folyton bepárásodott és állandóan törölgetni kellett.

Egy ponton meguntam ezt és inkább az élő képpel kezdtem fotózni a hátsó LCD-t használva. Elsőre hülyeségnek tűnik, de megoldotta a problémát. A játékot így is láttam és követni is tudtam a géppel, viszont így a kereső párásodását és törölgetést megúsztam.
Persze a gép fogását, használatát szokni kellett ebben a testhelyzetben. Nem így szoktam csinálni, furcsa is volt eleinte. De hamar belejöttem és a furcsa érzés hamar elmúlt.
Felvetődik persze a kérdés, hogy az élőkép nem lassítja-e a fotózást, vagy rontja az AF hatásfokát. Tükörreflexes (DSLR) gépeknél az élőkép valóban lassabban használható. Az AF tükörrel élességet állít, aztán felcsapja a tükröt fotózáshoz, majd visszacsapódik a tükör és újra fókuszál, aztán megint felnyílik a tükör. Bár azt hiszem, az újabb gépeknél már be lehet állítani azt is, hogy tükör nélkül, csak az érzékelővel fókuszáljanak. Ennek hatásfoka viszont eltérhet a tükör mögötti AF szenzorokétól. Sportfotónál pedig aligha van előnyben az élőképes AF.
Mivel én tükörnélküli gépet használtam, a fotózást sem lassította az élőkép hazsnálata a keresőhöz képest és az AF rendszer is ugyanaz volt a kereső és az élőkép használata során. Szóval veszíteni valóm legfeljebb a gép fogásában és a megszokott testhelyzetben volt. Ez pedig nem volt akkora probléma számomra.

Általában nem túl népszerű a fotósok körében, ha valaki magától eltartott géppel a hátsó LCD-n fotóz. Főleg egy komolyabb profi géppel. Sokakban amatőr benyomást kelt, főleg ha nem indokolt így tenni. Pedig ma már egyre inkább egyenértékűvé kezdenek válni a hátsó LCD-k is a keresőkkel. A kihajtható LCD pedig sok féle élethelyzetben nagy segítség lehet a kényelmesebb komponálásban. Egyébkként sem az számít, hogy mivel és hogyan fotóz az ember, hanem hogy milyen a végeredmény.

A képeimen látható kollégák persze nem a hátsó LCD-vel fényképeztek. Ők csak a képeiket nézik vissza a hátsó LCD-n. Az amerikai kollégák által “chimping”-ként emlegetett “egérmozi nézegetés” szintén sokat vitatott dolog. Sokan gúnyolódnak rajta, hogy egyes fotósok többet nézegetik a képeiket a gép hátulján, mint amennyit a játékon tartják a szemüket. Az elkészült képeket visszanézni viszont azért fontos, főleg sporteseményeknél, mert a gyors küldéshez meg is kell jelölni a képeket, amiket le akarunk adni.

Ti mit gondoltok a hátsó LCD-vel fényképezésről? Írjátok meg a blog Facebook oldalán!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!