Fotóról másolt tetoválás szerzőjogi per

Kat Von D Instagram posztja Jeff Sedlik Miles Davis portréjával és a róla készült tetoválással
Forrás: Csatolt bizonyíték a periratban Készítő ismeretlen

Sok más szerzői jogi téma mellett a fotóról másolt festményekről is írtam már a blogon (tulajdonképpen többször is). Most egy újabb csavarral kerüt elő a kérdés: vajon, ha nem festő másolja vászonra a képet, hanem egy tetováló művész varrja emberi bőrbe, akkor vajon létrejön-e olyan új műalkotás, ami miatt nem kellene az eredei kép készítőjének engedélye?

Angolul a Copyright Laterly, BillboardPetaPixel és magyarul a Pixinfo is írt róla, hogy Jeff Sedlik sokszorosan díjazott és szakmailag elismert amerikai fotóművész beperelte az LA Ink című tévéműsor révén világhírűvé vált Kat Von D művész néven dolgozó Katherine Von Drachenberg tetoválót, amiért a fotós Miles Davis jazz zenésztől 1989-ben készült, sok helyen publikált portréját jogosulatlanul használta fel tetoválása alapjául.

Jeff Sedlik Miles Davis portréja a Jazziz magazin címlapján
Fotó: Jeff Sedlik

A fotós megkereste a tetováló szalont, hogy peren kívüli megállapodást kössenek, azonban nem tudtak megállapodni a feltételekről, így perre vitte ügyét. Keresetében 150 ezer dolláros (kb. 44 millió forint) kártérítést és a perköltségek megtérítését is követeli, valamint a fotójáról és az annak nyomán készült tetoválásról készült képek eltávolítását minden online és print felületről.

A Billboard idézi a fotós jogi képviselőjének nyilatkozatát:

“A felperes Jeffrey Sedlik megkereste Kat Von D-t, hogy ‘művész a művésszel’ (közvetítőkön keresztül) békésen rendezhessék a helyzetet, mielőtt a keresetet beadta volna. Ms. Von Drachenberg azonban úgy döntött, hogy nem törődik Mr. Sedlik jóhiszemű próbálkozásával, hogy peren kívül megállapodjanak. A ikonikus Miles Davis portré valós jogtulajdonosaként, Mr. Sedliké a kizárólagos jog, hogy a képet reprodukálja, publikálja, vagy bármilyen átdolgozást engedélyezzen.

Ms. Von Drachenberg maga is művész, így tisztában kell lennie velee, hogy a hozzá és Mr. Sedlikhez hasonló művészek mind kizárólag a munkájuk felhasználása után kapott bevételből tudják eltartani saját magukat és családjukat. Sajnálatos módon, Ms. Von Drachenberg úgy döntött, hogy nem lép kapcsolatba Mr. Sedlikkel a per tárgyát képező ikonikus Miles Davis fotó számos engedély nélküli reprodukciójának és átdolgozásának közzététele előtt.

Ms. Von Drachenberg nem csak engedély nélkül használta fel Mr. Sedlik fotóját, de saját alkotásaként is tüntette fel azt, miközben közösségi média felhasználók millióihoz juttata el a törvénytelenül készült alkotásokról készült képeit és továbbította azokat különböző médiumoknak, hogy a megjelenésekkel Ms. Von Drachenberg saját üzleti vállalkozásait reklámozza.

Ms. Von Drachenberg nem tartotta tiszteletben egy másik alkotó munkáját és kihasználta Mr. Sedlik ikonikus fotójá saját anyagi haszonszerzése érdekében. Arra használta fel Mr. Sedlik fotóját, hogy a saját márkáját építse vele és saját termékeit és szolgáltatásait reklámozza vele.”

A tetoválás művészet vagy másolás?
A megjelent cikkek előszeretettel idéznek olyan véleményeket is, hogy a tetoválás nem egyszerű másolás, hiszen nem automata géppel végzik, hanem egy művész alkotása. Egyes cikkek még a kifejezésen is lovagolnak, hogy tetováló művésznek hívják őket, nem tetováló technikusnak. Ugyanakkor a festészetben is komoly különbséget tesznek a nagy kézügyességgel és komoly tudással ugyan, de csak fotorealisztikusan a valóságot másoló, illetve a valós látványt sajátos ábrázolásmóddal felruházó alkotók között. A szerzői jogvédelemnek pedig pont ez az egyéni látásmódból adodó hozzáadott érték a szükséges követelménye.

Jeff Sedlik fotója és Von D tetoválása egymás mellett
Forrás: Csatolt bizonyítékok a periratban

A szabad felhasználás természete
A bíróságnak első sorban azt kell majd mérlegelnie, hogy vajon elegendő művészi átdolgozást jelent-e a fotó emberi bőrre tetoválása, hogy szabad felhasználásnak minősülhessen az új alkotás létrejötte. A szerzői jog ezen kivétele az újabb alkotások létrejöttét és a szólásszabadságot hivatott elősegíteni. Emiatt az amerikai jog jóval megengedőbben kezeli ezt a kategóriát a magyar jogértelmezésnél – különösen, mivel a paródiát például teljesen kihagyták a magyar szabadfelhasználási kivételek felsorolásából, ami fontos szólásszabadsági jogesetekben is eltántorított már alkotókat művük védelmétől, illetve másoknak pervesztést okozott.

Egy fotóról másolt festmény esete
Részletekért katt a képre!
Festmény: Hrvoje Puskaric
Mayer Miklós fotója alapján

Egyéni, eredeti jelleg
Az azonban nagyon fontos vizsgálandó alapfeltétele a szabad felhasználásnak, hogy vajon létrejön-e új, önálló, az eredetitől kellő mértékben eltérő alkotás. Hozzáad-e valami újat a feldolgozás az eredeti műhöz, vagy csupán felhasználja, lemásolja, sokszorozza azt? Erről bárki szabadon véleményt mondhat. Perdöntő viszont a bíróság állásfoglalása lesz, ezért fotósok és tetoválók (sőt talán festők is) kíváncsian várhatják az ítéletet – valószínűleg eltérő reményekkel.

Minden felhasználásra kell engedély
A Pixinfo magyar cikke azt hangsúlyozza, hogy a fotóstól a tetoválás minden egyes elkészítéséhez külön engedélyt kellett volna kérni a fotóstól. Ez szerintem is így van, bár akár valamilyen keret megállapodást is lehetett volna kötni erről a fotóssal. Ennek akár az is része lehetett volna, hogy a fotós általánosan engedélyezi bármennyi tetoválás elkészítését és az előzetesen megállapodott jogdíjat csak akkor kell tetoválásonként újra megfizetni, amikor egy újabb tetoválás elkészül. Különösen mivel a periratok alapján úgy tűnik, hogy egynél több alkalommal nem is készült ilyen tetoválás. A lényeg, hogy a fotós szerint mindenképpen engedélyre lett volna szükség a kép felhasználásához, ami ebben az esetben egyáltalán nem volt.

Megállapodás Obama “hope” fotó ügyben
Részletekért katt a képre!
Fotó: Mannie Garcia/AP
Grafika: Shepard Fairey

Reklámra is használták
A 31 oldalnyi perirat alapján a tetoválót nem csupán azért fogta perbe a fotográfus, mert az ő fényképét emberekre tetoválva jutott bevételhez, hanem mert a fényképről és a tetoválásról készült fotókat különféle média felületeken közzétéve reklámozta is vele az üzleti tevékenységét. Ezáltal a portré engedély nélküli felhasználása olyan esetekben is hozzájárulhatott a tetováló vállalkozás bevétel szerzéséhez, amikor nem ezt a képet tetoválta emberekre.

Leragasztott fotó az Arc plakátkiállításon
Részletekért katt a képre!
Fotó: Arc Óirásplakát Kiállítás

Nem volt még ilyen per
A Copiright Lately cikke kiemeli, hogy csak az eset különleges volta miatt foglalkoznak vele az amerikában naponta benyújtott sok tucatnyi fotós szerzőjogi per közepette. Leginkább azért tartják figyelemreméltónak az ügyet, mert nincs tudomásuk hasonlóról. Rengetegen viselnek mindenféle tetoválásokat a testükön (némelyik jobban, másik rosszabbul sikerült), de aligha fizettek bármelyik után jogdíjat az alkotók – és mégsem tudi róla, hogy valaha perelt volna ilyenért bárki.

A magyar bíróság nem értékeli a humort
Részletekért katt a képre!
Forrás: HVG.hu

A cikk szerint leginkább mert a hírességek aligha akarnák megbántani az arcképüket magukra tetováltató rajongókat. Írtak viszont olyan tetováló művészről, akinek a munkáját (annak viselőjével együtt) megjelentették számítógépes játékban. Ez a per idén kerül majd tárgyalási szakaszba, így az ítélet még itt sem ismert. A másik eset, amit felidéznek, amikor Mike Tyson híres arc tetoválásának másolata miatt perelte a Másnaposok II című filmet kiadó Warner Brothers-t egy tetováló művész. Ő azonban elveszítette a pert. Itt viszont fordított a viszony.

A cikk azt is felveti, hogy a fotós keresetében a forrásmegjelölés hiánya is szerepel. Ráadásul annak technikai, főleg webes képlopásoknál felrótt formában, ami különösen érdekes kérdés egy tetoválás esetén. Míg a kép mellé tetoválni talán túlzás lenne a fotós nevét, az aligha vitatható, hogy a közösségi oldalakon megosztott képnél semmi akadálya nem lett volna a fotóst megnevezni, sőt akár linkelni is. Főleg mivel a tetováló művésznek saját Instagram posztjában üzleti vállalkozásának 1 millió követővel rendelkező profilját azért sikerült betaggelnie, míg a fotóst nem. Ennek elmaradása valóban azt erősíti, hogy a tetováló talán eltitkolni akarta plágiumát – esetleg inkább nem is érdekelte, hogy a fotóst forrásként megjelölje.

Mindig ki kell írni a fotós nevét!
Részletekért katt a képre!
Fotó: Alexander Sinn/Unsplash

Kellemetlen kérdéseket
A Copiright Lately cikke felsorol néhány megválaszolatlan és kellemetlen kérdést, amiket a kereset ha nem is közvetlenül, de közvetve mindenképpen felvet. Ilyen például, hogy vajon a szigorú jog értelmezés szerint kötelező volna-e a tetoválóknak a szerzőjogi információkat is rátetoválni a megerndelő bőrére a kép mellé? Egy ilyen engedély nélküli képfelhasználás esetén akár azt is kérhetné a fotós, hogy a jogsértő műalkotást a megrendelő takarja el a testén, vagy akár követelhetné annak sebészi eltávolítását is? Mint írják: “az önkifejezés és saját testük feletti rendelkezés joga felül kellene, hogy írja a szerzőjogi érdekek védelmét, de biztosak lehetünk ebben?” Aztán, ha a megrendelő ezzel a tetoválással megjelenik egy reklámban, vajon kérhetnek jutalékot Miles Davis örökösei, hiszen minimum részben az ő ismertségét is használja általa. Vagy ellenkező esetben akár meg is akadályozhatnák, hogy egy ilyen helyzetben megjelenjen a tetoválása miatt? Az is felvetődik kérdésként, hogy amikor egy tetoválást lefotózunk, ezentúl szerzőjogi engedélyt kell-e kérnünk nem csak a tetoválás tulajdonosától, hanem annak készítőjétől, sőt a tetoválás alapjául szolgáló minta jogtulajdonosától is? Mivel a keresetben a fotós azt is kéri, hogy a képe felhasználásával született mű minden képét távollítsa el a tetováló az online és offline felületeiről, ez azt is jelenti, hogy még egy egész alakos képet sem használhatna a fotóalanyáról. A megrendelő említését egyébként nagyon ügyesen kerüli a kereset, viszont a bírónak még így is figyelembe kell majd vennie, hogy az ítélet milyen hatással lehet majd az ő életére. Amennyiben a keresetnek ezt a részét is megítélnék, az a megrendelőről készült minden további kép esetén is aránytalanul nagy hatással lehetne akár a magánéletére, vagy megélhetésére is.

Ti mit gondoltok, mennyire önálló művészi alkotás fotó alapján tetoválást készíteni? Írjátok meg véleményeteket kommentben a blog Facebook oldalán!