Minden fekete-fehér lett – elment Hegedűs Márti

Márti a 2006-os árvíznél
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Régóta húzódó betegség után tegnap véget ért Hegedűs Márti küzdelme, eltávozott közülünk. Alighanem a teljes magyar sajtó (nem csak a fotósok) egy emberként gyászolják.

Sokszor elhatároztam már, hogy nem írok több nekrológot a blogon. Túl sokszor tettem már meg és túl nehéz, fájdalmas műfaj. Mégis kénytelen vagyok időről-időre kivételt tenni.

Korábban írtam a súlyos betegségéről és a gyógyítására rendezett gyűjtésről. Majd rögtön másnap annak sikeréről is, mert szinte azonnal összegyűlt a pénz a drága kezelésre. Sajnos a betegség végül legyőzte. Mindössze 39 éves volt. Három gyermeke, a kilencéves Lili, a négyéves Dani és a hároméves Tomi gyászolják operatőr férjével.

Kedves Rokonok, Barátok, Ismerősök!

Márti ma hajnalban elment közülünk. Az utolsó pillanatig küzdött a betegséggel,…

Posted by Marta Hegedus on Wednesday, 17 February 2021

Valamennyien így érzünk, akik ismertük őt. Nem csak a hivatalos bejelentés alatt fejezik ki több százan a részvétüket és osztják meg sokan személyes emlékeiket Mártiról, hanem a saját Facebook oldalaikon is egyre több fotós és újsságíró kolléga emlékezik rá egy-egy saját képpel és/vagy történettel.

Márti a fotósok közt a 2014-es önkormányzati választáson
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Fotóriporteri pályám kezdete óta ismertem Mártit. Nagyon sokat dolgoztunk együtt Parlamentben, sajtótájékoztatókon, tüntetéseken és mindenféle egyéb munkákon. Sokat utaztunk együtt munka miatt. Rengeteget beszélgettünk szakmáról és mindenféle másról is. Ismeretségünk tökéletes példája volt annak, hogy a fotós szakmában nem számít, hogy ki melyik lapnál dolgozik, mindenki kolléga és nem versenytárs.
Soha nem dolgoztam Mártival egy újságnál, de mindig úgy tudtunk együttműködni, mintha nemhogy egy rovatban dolgoznánk, de szinte családtagok lennénk. Sosem volt tanárom, vagy mentorom, de többet tanultam tőle barátként, mint sok tanáromtól. Szakmáról, emberségről és megannyi másról.

Márti a Magyar Nemzet fotó rovatával 2018-ban
Fotó: Székelyhidi Balázs/Magyar Nemzet

Beszélgetéseink során rengeteg jobbnál jobb történetet mesélt, amik közül sokat meg is akartam írni a blogon. A legfelejthetetlenebb ezek közül abból az időből származik, amikor sok évvel ezelőtt az azóta már megszűnt (és azóta részben másik stábbal újraindult) Magyar Nemzethez ment dolgozni, aminek később a fotó rovatát vezette is jó ideig.
Elmesélése alapján a rovat legfrissebb tagjaként boldogan lelkendezett a szerkesztőségben egy fotózás után, hogy milyen jól sikerültek a képei és milyen szépek rajtuk az ég színei.
Erre egy a lapnál már régebben dolgozó fotós a szomszéd asztaltól rezignáltan átszólt neki: nem tök mindegy? Úgyis fekete-fehérben jelenik meg az újság…

Elefántokat fotóztunk a Balaton partján 2015-ben
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Ilyesmi érzés most sokunknak, hogy hiába süt kint szépen a nap, amikor a borzasztó hírt kell feldolgoznunk, hogy Márti elment. A túlságosan is gyakran emlegetett közhellyel élve Márti is az égi fotórovatban fényképez most már – szigorúan színesben!

Szép fényeket, Márti!

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Gyűjtés a haláláról megjelent írásokoból: