Miért vált rendszert egy világcég?

Az amerikai AP (ejtsd angolosan “éj pí”), teljes nevén Associated Press hírügynökség július 23-án jelentette be, hogy minden fotósuk és videósuk ezentúl Sony gépeket haszál majd. A bejelentés híre hamar bejárta a világot és sokan értetlenkedve állnak előtte. Jöjjön néhány gondolat a nagy megállapodás szakmai és gazdasági hátteréről, a nagy média cégek márka választásairól és hogy mit érdemes egy ilyen hírből leszűrnie az átlag fotósnak.

A hír terjedésében annak is komoly szerepe volt, hogy saját marketing csatonáin a Sony is elbüszkélkedett a nagyszabású üzlettel és a megélhetésként a hírek terjesztésével foglalkozó AP is mindent megtett a hír terjedése érdekében. Márpedig hír szolgáltatóként elég sok lehetőségük van erre. Az AP hír felületein, majd számos fotós oldalon is megjelent a hír, amit az ügynökség fotóblogján saját fotósaik néhány Sonyval készült képeivel és egy rövid videóval is illusztráltak.

Multifunkciós fotóriporrtererk?
Részletekért katt a képre!
Készítő ismeretlen

Az AP vezetése és a Sony megállapodtak róla, hogy a világ öt vezető hírügynöksége közé tartozó és Amerikában egyértelműen vezetőnek számító AP fotósai és videósai ezentúl kizárólag Sony gépekkel dolgoznak majd. A váltás egyáltalán nem tekinthető meglepőnek. Az AP már 2010-ben bejelentette, hogy kiemelt hangsúlyt fektetnek a fényképezőgépek videó képességeire is, ami meghatározó tényező az eszöz beszerzéseikben is. Ez persze már akkor is érdekes szakmai kérdéseket vetett fel. A történetnek persze itt még messze nincs vége.

AP témájú írások a blogon
Részletekért katt a képre!

Az AP-ről
Mivel (pláne Magyarországon) az AP, vagy teljes nevén Associated Press nem annyira közismert, mint például Amerikában, pár mondatot írok az AP-ről is. A legrégebbi amerikai hírügynökség, amit 1846-ban alapítottak New York-ban. Az ügynökség 2019-es adatai alapján 100 országban 248 helyszínen vannak jelen tudósítói (akik 100%-ban lefedik az USA mind az 50 államát). Anyagaikat 9 regionális központ dolgozza fel a nap 24 órájában. Naponta 2000 szöveges hírt, 3000 fotót, 200 hír és sport videót publikálnak. Anyagaik a világ szinte valamennyi lapjában megjelennek.

Fotó archívumuk a magyar Wikipédia 2007-es 10 milliós adataival ellentétben az ügynökség fotóinak szentelt AP Images weboldal aktuális adatai szerint 37 millió archív hír és kreatív fotót, 2 millió hír és szórakoztatóipari videót tartalmaz 1895 óta és 200-nál több más ügynökséggel van fotó és videó beszállítói együttműködésük, ezek közt például a magyar MTI-vel is.
Ugyan budapesti irodájuk és helyi tudósítójuk is van, sajnos Magyarországon már évek óta nincs az AP-nek állandó fotós és videós tudósítója sem. Utoljára a blogon is többször emlegetett Szandelszky Béla töltötte be a cég magyar fotós állását. Ő már lassan egy évtizede az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságához (UNHCR) távozott az ügynökségtől és külföldre költözött. Az AP azóta jobbára az MTI-től átvett fotókkal és a környező országokból érkező AP fotósok képeivel tudósít a magyar eseményekről.

A Sony betört a piacvezetők közé
Hogy az AP videósai Sonyt használnak, az egyáltalán nem olyan meglepő. A televíziózás világában a nagy tévékamerák és a kisebb profi kamerák terüleltén eddig is domináns szereplő volt a Sony. Talán egyeduralkodó nem volt, de régóta az élvonalban vannak. Az AP korábbi Canon (vagy más) szerződései miatt akár más gyártó videókameráit is használhatták, de egyáltalán nem kizárt, hogy videóban még csak váltást sem jelent náluk az új Sony szerződés.
A fotó piacon sem most jelent meg a Sony, de itt már jóval komolyabb hátrányt kellett ledolgozniuk. Főleg presztizsben, mert a technológiai fejlesztésekben már jó ideje beérték, sőt talán be is előzték a konkurenseiket. Ítéletet inkább nem hirdetnék most ebben a kérdésben. Annyi biztos, hogy ma már elég szoros versenyben vannak a gépeik mások profi gépeivel, ami mindenképpen alap feltétele egy olyan megállapoásnak, mint amit most kötöttek az AP-vel. Ahhoz kérdés sem férhet, hogy ha a Sony gépei nem lennének alkalmasak az AP céljaira, akkor nincs az az üzleti egyezség, ami képes lett volna őket rávenni egy ilyen megállapodásra.
A Sony elég későn kapcsolódott be a profi fotó szegmensbe. Miközben a kompakt és konzumer digitális fényképezőgépekkel elsők között kezdtek foglalkozni és már a memóriakártyák előtt is gyártottak CD-re rögzítő, sőt floppy lemezes digitális fényképezőgépeket, a tükörreflexes piacra csak azután léptek be, hogy a mobilfotózás megreformálását feladták és felvásárolták a Konica és Minolta gyárakat. Eleinte félig-áteresztő tükrös gépekkel próbálkoztak, majd a tükröt hamar elhagyva elsők között vetették magukat teljes vállszélességgel a tükörnélküli fejlesztésbe. Eleinte sokaknak abszurdnak tűnt az irány. Vannak, akik a mai napig is vitatják, hogy a MILC a fotózás jövője, pedig már egy ideje elég egyértelműen nemhogy jövője, hanem jelene.
A konzumer fotó piacon már évek óta sorra jönnek a különféle hírek arról, hogy a Sony hogyan vette át az eladási statisztikák vezetését az addig jobbára uraló Canon és Nikon párostól. Az profiknak szánt a9 és egyre több fényerős nagytele bemutatása óta az is egyértelmű volt, hogy a profi piacból is szeretnének minél nagyobb szeletet kiharapni maguknak. Itt viszont komoly üzleti és szokásbeli hagyományokat kell valahogyan felülírniuk. Nem elég, hogy csak profi munkára alkalmas eszközöket gyártanak, a profikat meg is kell róla győzniük, hogy ezek a gépek tényleg alkalmasak komoly munkára és hogy a cég tud a profi munkát segítő szerviz és egyéb szakmai támogatást is nyújtani.
A Canon CPS és a Nikon NPS profi szerviz támogatása, eszközbérlési és egyéb lehetőségei régóta elérhetők már Magyarországon is (bár azt hiszem, hogy még mindig nem teljesen Nyugat-Európával azonos feltételekkel). Ezekben a dolgokban úgy hallom, hogy Magyarországon még pláne komoly ledolgoznivalója van a Sonynak.

A Sony számára hazai pályán, Japánba tervezett olimpiára nagyon készült a cég, akárcsak a többi idei (mostanra a koronavírus járvány miatt jobbára lelfújt, vagy elhalasztott) nagy sporteseményre is, mivel a profi sportfotózás világtalálkozóin szerettek volna nagyot dobbantani a gépeikkel. Valószínűleg itt már a Canon és Nikon mellett a Sony is kitelepült volna, kölcsön gépeket, objektíveket és szerviztámogatást biztosítottak volna a fotósoknak, akárcsak a két hagyományos profi fotós márka teszi hosszú évek (inkább évtizedek) óta. Sejthető ez abból is, hogy mennyi erőfeszítést fordítottak a közelmúltban a profi fotósok megnyerésére.
Nem csak a szokásos marketing rendezvényeket tartottak, ahol a kincstári reklám szövegegekkel próbálják meggyőzni a potenciális vásárlókat, hogy nekik pont erre van szükségük és hogy a Sony mindenben versenyképes, vagy akár még jobb is más gyártóknál. Nem is pusztán kipróbálási lehetőségeket szerveztek még Magyarországon is, ahol élesben lehetett tesztelni a gépek képességeit. Több magyar sportfotós kollégával beszéltem, akiket külföldi termék tesztelésekre vitt a Sony, ahol amellett, hogy mindent kipróbálhattak, el beszélgettek velük a cég fejlesztői, kikérték a véleményüket, hogyan használják a gépeiket, mit hiányolnak róluk, milyen módosításokat, fejlesztéseket látnának üdvösnek és ezek közül sok minent be is építettek a régebbi gépek firmware frissítéseibe éppúgy, mint az újabban megjelenő gépeikbe is. Ez akár örömhír is lehetne, bár súlyosan beárnyékolja, hogy közben a már aktív Sony használó közösségnek egy rakás régóta kérve könyörgött módosítását a mai napig nem nagyon hajlandók orvosolni. Nyilván ezeken a szakmai eseményeken az AP fotósai is épp úgy jelen voltak, mint ahogy megannyi üzleti tárgyaláson is. Vélhetően nagyon sok másik hírügynöséghez és egyéb médiumhoz hasonlóan. A Sony fotó piaci térhódításához az is hozzátartozik, hogy már évek óta megfigyelhető, hogy egyre több nagy nemzetközi sporteseményen kerülnek elő Sony gépek. Van, akinél csak második gépként, próbálgatni, kísérletezni, játszani, de egyre több esetben akár elsődleges gépként is. Persze sportága és országa is válogatja, hol mennyire terjed a márka a profik körében.

Így fotózunk a Hungaroringen
Részletekért katt a képre!
Fotó: Bánkúti Sándor

Mitől függ egy média cég márka választása?
Még amikor magának választ gépet/márkát egy fotós, akkor sem mindig könnyű meghozni a döntést, hogy A, B, netán C, esetleg D vagy E márka mellett tegye le a voksát és mellé mindjárt egy komoly halomban a garasait is. Azt a pénzt, amit valahogyan vissza is kellene majd termelni az új eszköz használatából. Persze, ha már van valamilyen preferenciája, megszokása, elköteleződése, pláne korábbi beruházásokból továbbra is hasznosítható eszközparkja, az egy kicsit megkönnyíti a döntést, hiszen a megszokásain, esetlegges érzelmi kötődésein sem nagyon akar változtatni az ember. Viszont amikor a cég adja az eszközöket, akkor a személyes preferenciákat félre kell tenni és azzal kell dolgozni, amit adnak. Jobb esetben a biztosított munkaeszközök alkalmasak a munkára és az ember úgyis megszokja a használatukat. Rosszabb esetben persze, ha nem felelnek meg a munkaeszközök, akkor vagy szenved az ember az alkalmatlan céges eszközökkel, vagy lehet váltani – saját költségen munkaeszközt, vagy persze mukahelyet is. De a személyes kötődések ritkán érik meg ilyesmi miatt váltani.
Egy kisebb, csupán néhány fotóst alkalmazó cégnél már képesek összezavarni az egyéni márka és munkamódszer preferenciák a választást. Ahány ember, annyi féle módon dolgozik és igényei szerint annyi féle eszközre is tarthat igényt. Bár minden cég érdeke egységesíteni a munkamódszereket és az eszközöket is.

Csúnya fotós baleset a Tour de France során
Részletekért katt a képre!
Fotó: Reuters

Egy világszerte 100 országban 250 irodában fotósok százait foglalkoztató, naponta képek ezreit készítő multinacionális gigavállalatnál pedig egyszerűen nem működik az egyéni ízlés érvényesítése. Főleg a súlyos anyagi következményekkel járó üzleti döntéseknél. Egy profi fotós felszerelése alap hangon is több millió forintos költség a cégnek. Egy mindenféle sport és hírfotó készítésére fejenként több vázzal, különleges igényeket is lefedő objektívsorral, nagytelékkel felszerelkező hírügynökség esetén inkább több tízmilliókról beszélhetünk fotósonként. Különösen azt is figyelembe véve, amikor nem csak fényképezőgép modellt, hanem rendszert is vált a cég. Hiszen ilyenkor az évtizedek óta felhalmozott eszközpark sem sokat ér. A régi eszközök egyáltalán nem, vagy jobb esetben is csak korlátozottan hasznosíthatók az új rendszerben. Ha ezt a fotósonként 10-20 milliót felszorozzuk világszerte nekik dolgozó néhányszáz fotóssal, az már igazán komoly költséget jelent.
A beruházási döntéseket perrsze az is komoly mértékben befolyásolhatja, hogy mennyire friss, naprakész és jó  állapotú az eszközpark, vagy mennyire sok a leamortizálódott, javításra, cserére szoruló eszköz – és azoknak mennyire költséges a javítása, pótlása. A pletykák szerint az AP fotósai elég régi eszközökkel voltak felszerelve, így az is egy jó rendszer váltási ajánlat felé terelhette őket, hogy a régi eszközöktől minél jobb megállapodás keretében szabadulhassanak meg.

Rendszerváltás márkán belül?
A helyzet ironiája, hogy ebben a mai történelmi pillanatban még a Canon és Nikon fejlesztései is a Sony malmára hajthatták a vizet az AP tárgyalás során. Nem véletlen, hogy a Canon és a Nikon hosszú ideig halogatta, hogy elengedjék a DSLR technológiát és a modern idők hívó szavát követve a tükörnélküli gépekre koncentráljanak. A DSLR-ek fő előnye és a legfontosabb üzleti tényezője egy ilyen nagy léptékű rendszerváltás esetén, hogy a már meglevő objektívparkkal működnek. Ha valakinek van néhány (vagy akár tíz-száz) milliónyi eszköze a régi rendszerhez, annak nem nagyon van “kedve” mindent lecserélni, hogy egy másik rendszerhez mindent újra vásárolhasson jóval drágábban.
Csakhogy most a Canon és a Nikon házon belül is rendszerváltásban van. Az újabb objektíveket már ők is a tükörnélküli rendszerekhez hozzák ki, amikhez meg kell venni az új MILC gépeket, mert a régi gépekel már nem működnek az új objektívek. Az új gépekhez adapterrel ugyan lehete használni a régi objetíveket, de azért ez a megoldás is képes nehézségeket okozni. Ha mást nem, anyagiakat mindenképpen, hiszen az új gépek és az új objektívek is drágák. Szinte(?) ugyanolyan drágák, mintha nem is márkán belül váltana valaki rendszert. Akkor meg már miért ne váltson mindjárt márkát is, ha a céget semmilyen érzelem és márkahűség nem köti a céghez? Csak egy kedvező üzleti ajánlat kell a döntéshez.

https://photos.volgyiattila.hu/gallery/Tiszaviragzas-fotosok-Photographers-at-Blooming-of-Tisza/G0000wxQ7o5ec7Sg/C0000EXxqiLmFfsM

Így fényképeztek ti Tiszavirágzást
Részletekért katt a képre!
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Reklámérték, alkuk és kedvezmények
Sok helyen okkal vetik fel különböző cikkek alatti kommentek, hogy egy ilyen léptékű üzlet nem csupán arról szól, milyen jók a Sony gépek, hanem igen komoly üzleti hátterük is van. A szakmában terjedő pletykák szerint már egy-egy magánzó fotós néhány milliós beszerzéseinél is komoly kedvezményeket lehet elérni – bár amikor én (valószínűleg rosszul) tárgyaltam, nem sikerült ilyen megállapodásra jutnom egyik márkával sem. Amikor egy több fotóst alkalmazó szerkesztőség fotó felszereléseinek beszerzésere költött milliókról van szó, akor pláne. Egy ilyen globális léptékű üzletnél pedig különösen komoly alkuk születnek.
Az sem ismeretlen a média világában, hogy a beszerzési tranzakció ellenértékét kisebb vagy nagyobb részben reklámban fizetik meg a lapok a fényképezőgép gyártónak. Egy újságnál egyszerűbb az amúgy is valamilyen áron érékesített reklámhelyeken hirdetési felületet felajánlani pénz utalás helyett. De még akár az influencer módi “Képünk X márka remek gépével készült” sem lehetetlen – bár elég furcsán mutat és magát komolyan vevő hagyományosabb médium nem is nagyon folyamodik ehhez.
Egy hírügynökség esetén még körülményesebb a hirdetés, mivel klasszikusan nem nagyon vannak hirdetési felületeik és az újságokkal szemben a hírügynökségek nem azért készítik a tudósításaikat, hogy a saját felületeiket megtöltsék velük, hanem, hogy más médiumokat kiszolgáljanak  a hírekkel. A hírképek képaláírásába oda lehetne írni, hogy mivel készültek, de mivel sajtó szempontból ez érdektelen, furcsán venné ki magát és különben is lehagynák a képek közléséért fizető újságok, szóval értelmetlen próbálkozás is volna. Nem véletlen viszont, hogy pont a Canonnal szerződött nagy ügynökségek szoktak újabb és újabb képeket publikálni az Olimpián tömegesen sorakozó objektívekről, bejelenteni Olimpia előtti eszköz fejlesztéseiket, vagy éppen megjelenés előtt próbálgatni az új termékeket, na meg beszámolni az Olimpia előtti nagy eszközfejlesztéseikről is.
A média piac átalakulása nyomán ma már egyre több hírügynökség működtet saját híroldalakat is, saját oldalain hirdetési felületekkel is. Ezek többek közt reklámbevételekre is lehetőséget adnak nekik és az ilyen alkuknál is jól jönnek tárgyalási alapként. De azért egy ilyen bejelentés az igazi nagyágyú. Amikor egy ilyen bejelentés hírré teszi a reklámot, azt mint most is egy csomó lap lehozza, ez már igazi reklám egy fényképezőgép gyártónak, amiért érdemes fizetniük is. Akár pénzt utalva, akár csak kedvezményben jóváírva a végösszegből.

Profi fotósok 13 ismérve
Részletekért katt a képre!
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Évtizedes hagyomáyai vannak a fotó iparban, hogy a különböző gyártók folyamatosan bombázzák, vagy legalábbis környékezgteik a potenciálisan tőlük vásároló cégeket az ajánlataikkal. Sosem tudni, mikor sikerül egy jó üzletet nyélbe ütni az aktuális eszközfejlesztési ciklusban lecsapva a cég elérhetővé vált büzséjére. Belső információk nélkül is jól látható jele szokott ennek lenni, amikor egy közismerten X márkával fotózó cég munkatársai egyszercsak Y márkával vonulnak ki fotózni egy-egy eseményre. Aztán üzleti megállapodás sikerességének meg jó mutatója, hogy később is azt az újabb márkát használják tovább, vagy a korábbival járnak tovább dolgozni. Ehhez ráadásul még csak nem is kell a kollégáknak semmilyen belső információt elárulniuk, mert mindez jól megfigyelhető…
Utoljára 2008 környékén, a Nikon D3 megjelenése idején volt nagy rendszer váltási láz. Akkor Magyarországon is több szerkesztőség váltott különböző megállapodások keretei közt Canonról Nikonra, jobbára teljesen hátrahagyva az addig használt Canon rendszert. Legnagyobb ilyen váltásként talán az AP-vel egy szinten emlegethető, francia AFP emlékezetes, akik korábbi Canon használóként szinte egyik napról a másikra váltottak világszerte minden fotóeszközt Nikonra.
Ezzel szemben a másik két piacvezető hírügynökség, a Reuters és a Getty Images, továbbra is kitartanak a Canon mellett – ahogy vélhetően a Canon is egyre jobban ragaszkodik majd hozzájuk és a Nikon is a hozzájuk szerződött AFP-hez. Nehogy őket is elveszítsék egy az AP-hez hasonló váltás során, ami igen komoly presztizsveszteséget jelentene ezek után. Pláne mivel a Canon épp nemrég mutatta be legújabb, minden paraméterben taroló(?) csúcs MILC-eit. A Sonynak a lehető legjobbkor sikerült ajánlatot tennie az AP-nek, hogy a nagy üzlet létrejöjjön. Érdekes kérdés, hogy a Sonynak is sikerül-e olyan rendszerváltási hullámot beindítania, mint ami miatt annak idején sorra váltottak Nikonra a lapok. Ha korábban nem lett volna elég hangsúlyos az írásomban, ezeknek az üzleteknek nagyon fontos alapeleme, hogy a Sony gépei tényleg alkalmasak a munkára, amire szánják őket. Nem csupán gazdasági egyezségek miatt történik, ezek csak elősegítik, hogy könnyebben megszülessenek az üzleti döntések.

A profi fotóssá válás rögös újtja
Részletekért katt a képre!

A régi eszközök beszámítása
Nekem is volt szerencsém részt venni hasonló üzleti tárgyalásban, bár abból rajtam és az általam képviselt szerkesztőségen, illetve a fényképezőgép gyártón is kívülálló okok (egy természeti katasztrófa) miatt végül nem lett semmi. A részletekről bár titoktartási szerződés nem köt, azért nem volna ildomos konkrétumokról beszélnem. Viszont mivel már a tárgyalások előtt is több pletykát halottam ilyen üzletekről, mint ami információ a tárgyalások során a birtokomba került, azt hiszem, olyan őrült nagy titkokat még ha akarnék sem tudnék kiszivárogtatni.
Régóta hallani róla pletykákat a szakmában, hogy az ilyen nagy üzletek körül a fényképezőgépgyártókat nem csak az új eszközök eladása mozgatja. Ahhoz is komoly üzleti érdekük fűződik, hogy a konkurens gyártó régi eszközei teljesen eltűnjenek. Se a korábbi tulajdonos ne használja őket tovább és a használt piacon se jelenjenek meg hirtelen alacsonyabb áú alternatívát jelentve – és a konkurenciához szokást, elköteleződést segítve. Ezért aztán könnyű kitalálni, hogy a gyártók ilyenkor a konkurens termékeket igyekeznek felvásárolni, valamilyen módon beszámítani az üzletbe. Ez szintén befolyásollja a tranzakció pénzügyi egyenlegét – ami különösen az ilyen nagy léptékű üzletek esetén pláne komoly tételt jelenthet az egyenletben. Hogy mit csinál aztán egy fényképezőgép gyártó a felvásárolt konkurens márkájú gépekkel, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Előttem egy ipari szemétzúzó gép, vagy esetleg egy buldózer képe lebeg, amiben darabokra zúzzák a hegyekben álló használt fotós cuccokat – és mintha láttam is volna ilyen fotót valahol a neten arról, hogyan semmisítik meg őket. De sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy inkább szétszerelik őket az utolsó csavarig és ami csak kinyerhető belőlük, azt feldolgozzák és akár alkatrészként, akár, nyersanyagként újrahasznosítják.