Pár napja egy kis munkahelyi baleset ért. Szerencsére nem lett súlyos következménye, de fontos emlékeztető, hogy jobban megértsem mások sérüléseit és hogy jobban vigyázzak én is.

Egy csomó mindenre amúgy se volt időm a fotósok zömét súlyos csapásként ért nagy járványügyi pihenőben, ami épphogy csak véget ért. Így most egy pár nap lábadozással újabb lehetőségem adódik, hogy megint az itthon végezhető fontos dolgokra koncentráljak további fényképek készítése helyett. A sok egyéb tennivaló és kérdés között azon a lassan 12 éves blogommal egyidős kérdésen is tovább töprenghetek, hogy merre tovább a jövőben.

Mi törént velem?
Pénteken a Várban fotóztam Orbán Viktor miniszterelnök találkozóját szlovák kollégájával. Ez volt a miniszterelnök első nemzetközi sajtótájékoztatója a járvány kitörése óta, persze, hogy kellett fotóznom.
Aztán a sajtótájékoztató után az épületből kifelé tartva sikerült egy lépcsőn megbotlanom. Nem tudom megmondani, hogy mi történt, csak hogy valami furcsa szögbe állt a bokám és ez egyáltalán nem volt kellemes érzés.

Szerencsére nem gurultam le a lépcsőn, ripityára törve a nálam levő összes fotó és informatikai felszerelést is, meg a csontjaimat is. De mindez villám gyorsan átvillant az agyamon, úgyhogy muszáj volt ezt a gondolatképet is megosztanom veletek a jelenetről.
Valójában csak annyi történt, hogy megbicsaklott a lábam, kicsit elveszítettem az egyensúlyom, de neki tudtam támaszkodni a lépcsőház falának, így nem estem el. A lábfejem azóta is fáj. Akkor gyorsan bedagadt és érzékeny volt a terhelésre. Azóta pihentetem, borogattam és szépen gyógyul. Már alig érzékeny bizonyos mozgásokra, szinte ugyanúgy tudok járni, mint előtte. Táncolni, túrázni és futni biztosan jó darabig nem fogok még azért. Egyelőre dolgozni sem nagyon, de fokozatosan elkezdem terhelni.

Súlyos következményei lehetnek
Szerencsére én könnyen megúsztam most, de elsőre eléggé megijedtem. Sajnos több rémtörténet is volt körülöttem hasonló balesetekről. Van olyan kolléga, akinek egy hasonló bokaficama évek óta nem gyógyul rendesen. De nem fotós ismerősömnek is volt hasonló balesete, ami szintén nem múlt el nyomtalanul még évek után sem. Neki egy buliban tűsarkúval léptek a lábfejére – ami fotóssal és nem fotóssal egyaránt megtörténhet bármikor és még megelőzni sem könnyű. Hetekig menni is alig tudott utána és bár a sérülés begyógyult, a regenerációja azóta sem teljes. A mai napig rendszeresen előfordul, hogy csillagokat lát, ha cipőt húzna. És persze hol vannak ezek a sérülések a blogon is rendszeresen emlegetett még súlyosabb fotós balesetekhez képest.
Az ő történeteik miatt eddig is óvatos voltam, de most hirtelen még sokkal jobban átérzem, hogy milyen lehetett nekik. Apró sérülésnek tűnik, de piszkosul tud fájni és irtó nehezen múlik el. A legfontosabb, hogy ha ilyen sérülésetek van, akkor ne terheljétek, pihentessétek, sőt a legjobb ha elmentek orvoshoz is megnézetni!

Vigyázzatok magatokra! Munka közben is, meg mindig!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!