Tíz éves a blogom – ismerd meg és véleményezd!

vonjuk le együtt egy évtizedes kísérlet tanulságait

Magyar verzió

2017-es augusztus 20-ai tüzijáték Budapesten
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Egy évtizede kísérletezésből kezdtem el blogolni. Azóta eltelt tíz év. Sok minden megváltozott a blogon és a világban is. Ezek egy részéről igyekeztem beszámolni a blogon is. Most pedig próbálok számot vetni az elmúlt tíz évvel.

Völgyi Attila fotóriporter
Fotó: Holczer János

Ki csinája a blogot?
Ugyan számomra evidensnek tűnik a válasz, de mégis felvetődött időről-időre kérdésként, így talán ezt is megválaszolnom. A blogot mindig is egyedül, én magam írtam. Fotózásból élek,  a blogolás csak szabadidős tevékenységem. Rólam és a munkámról a blog Saját képeim és Személyes írások gyűjtései mellett a munkáimat bemutató weboldalamon olvashatsz (bár a honlapot és a portfóliómat elég régóta nem frissítettem). Más szerzői nincsenek a blognak, emlékeim szerint vendégposztot sem közöltem soha.
Hol teljesen saját ötletek és élmények, vagy képek alapján, hol más blogok, hírek, képek, filmek, történések ihletére. Előfordulnak  fordítások is, amiket jobbára én készítettem. Amikor csak ez lehetséges, igyekszem a forrásokat feltüntetni és törekszem a saját, vagy legalább jogtiszta források használatára, illetve a szerzői jogok tiszteletben tartására – ha már annyit írok erről a témáról.
Fontos köszönetet mondanom mindenkinek, aki tippekkel, tanácsokkal, ötletekkel, véleményekkel, vagy bármilyen más segítséggel hozzájárult a munkámhoz! Sok barátom és olvasóm rendszeresen küld linkeket, ötleteket, javaslatokat. Olyan is akad, aki rendszeresen elküldi nekem a helyesírási hibákat, hogy ki tudjam őket javítani, mert ez már olyan részlet, ami fontos ugyan, de nekem már nem fér bele az időmbe foglalkozni vele.

Kezdetek
Amikor elkezdtem még fogalmam sem volt arról, hogy mit is akarok kezdeni a bloggal, vagy hogyan csináljam. Eleinte leginkább csak a technikával és a felülettel kísérleteztem. Aztán amikor már sikerült használnom a technikát, akkor azzal kezdtem kísérletezni, hogy mit is kezdjek vele. Kerestem, hogy mire is jó egy blog és mit lehet, na meg mit érdemes kezdeni vele.
Egy idő után elkezdett összeállni, hogy mivel is akarok foglalkozni és úgy tűnik, hogy akadt rá érdeklődés, hiszen ti is szívesen olvassátok az írásaimat. Azóta elég sok tapasztalatot szereztem, sokkal több ötletem és elképzelésem is van, mint amennyit ezekből meg tudok valósítani.
Idő közben a blog megjelenése megváltozott, reményeim szerint azóta sokkal jobban néz ki, mint amikor még a gyári alap sablonnal ment, bár igazából a fénykorát ezzel a megjelenéssel csinálta végig.
Egy ideje angol változata is van a blognak, amit a fejlécben és némelyik bejegyzés címsorában található kis angol zászló jelez. Sajnos az angol változattal még annyira sincs időm/energiám foglalkozni, mint a magyar változattal, így angolul sokkal kevesebb írásom olvasható, mint magyarul.

Eredmények
A blog legfőbb eredménye, hogy rengetegen emlegetitek, ajánljátok egymásnak és fontos szakmai forrásnak tartjátok. Az ismertséggel együtt jár az is, hogy sok helyen megismernek. Ez általában jól eső élmény szokott lenni. Kellemetlenségem egy fenyegető telefonhíváson kívül nem volt még belőle. Persze, hogy egy csomó beszélgetést azzal kezdenek a kollégák, hogy “ezt most nehogy megírd!”, és ezekről ilyenkor nem is olvashattok a blogon. Ugyanakkor a saját hírnevemmel sem mindig tudok mit kezdeni, mert számomra furcsa, amikor olyanok szólítanak le valahol, akik ismernek engem, de az ismeretség nem kölcsönös. Persze örülök az olvasói visszajelzéseknek, csak ilyenkor mindig esetlenül viselkedek.
Ahogyan a fotópályázatokkal sem, úgy a blogversenyeken való részvétellel se nagyon foglalkoztam. Egyedül a mára már megszűnt Goldenblog versenyen indultam vele 2011-2013-ig. A fotóblogok, szakmai blogok és a biznisz kategóriában is indult más más években. A zsűri és a közönségszavazások is mindig a legjobbak közé sorolták a blogomat.
Egyszer a szakmai zsűri különdíját is elnyertem és ajánlatot kaptam arra, hogy könyv készüljön belőle. Ez azonban első sorban időhiány miatt nem valósult meg. Erről majd később még írok bővebben – és ki tudja, talán egyszer még ebből is lesz majd valami.

Számok
Nem szeretek a számok bűvöletében élni és nem is tartom olyan fontosnak őket, de egy ilyen időszakos áttekintésben épp olyan nehéz elkerülni őket, mint nem túlzásba vinni. Ha már egy ilyen szép kerek szám az írásom apropója, akkor a számokról is írok. A tíz év alatt született összesen 2300 bejegyzés. Ezek együttesen 860 ezer szóból állnak, ami A4 oldalakra kinyomtatva kb. 1700 oldalt töltene meg (képek nélkül). Szép vastag könyv lenne belőle.
Részben ezért sem született meg máig sem az emlegetett blogkönyv. Ezt a rengeteg írást ugyanis átnézni és könyvbe szerkeszteni majdnem ugyanakkora munka lenne, mint nulláról megírni egy könyvet. Ezt pedig legalább annyira nem tudtam az életembe illeszteni, mint egy ideje már a blog írását sem. Teljesen sosem vetettem el a könyvkiadás gondolatát sem, ahogy a blog folytatását sem, így még mindig nem lehetetlen, hogy egy nap mégis megjelenik majd az a könyv. De most még nem kerül rá sor.
Nagyon nehéz megmondani, hogy mennyi időt töltöttem a bloggal. Egy-egy bejegyzés megírása általában 1-2 órától, 3-4 óráig tart, de ebből az időkeretből már ezzel az írással is kezdek kilépni és vannak ennél jóval időigényesebb bejegyzéseim is. Változó, hogy ebben csak a szöveg megfogalmazása, szerkesztése és a képek összeválogatása, feltöltése van benne, vagy a különféle információ gyűjtés, alaposabb kutató munka, olykor akár szakértők megkérdezése és válaszaik megvárása is. Akadnak olyan bejegyzéseim, amiknek csak a szerkesztése 5-8 órát vett igénybe és olyanok is akadnak, amiket évekig tartottam a virtuális fiókomban, mire minden infomorzsa a helyére került és megjelent végre – meg van még egy csomó, amik ma is megjelenésre várnak különféle kidolgozottsági állapotban.
Összesen nagyjából 1000 órát, vagyis kb. 40 teljes napot töltöttem a tíz év alatt a blog írásával. Ez a kevésbé aktívabb időszakokban évi 30-60 órát (1-2 nap) az aktívabb időszakokban akár évi kétszáz-ötszáz órát (8-20 nap) is jelentett. Persze nem minden a bloggal töltött időt mértem stopperrel (sokat segít a becslésben, hogy egy részét tényleg mérték különféle programok, így csak le kellett kérdeznem a számokat), úgyhogy ezek a számok csak hozzávetőleges, de viszonylag pontos becslések.

A statisztikák alapján a tíz év alatt több, mint 1.25 millióan olvastátok a blogomat. A rekord látogatószám 45 ezer olvasó volt egy hónapban. A főleg 2010-2016 közötti aktívabb időszakban volt, hogy 20-30 írásom is megjelent egy hónapban. Ekkor főleg 15-20 ezer között ingadozott a látogattotság, de azért a 25-30 ezres értékeket is többször átlépte.

2016 után eléggé elhanyagoltam a blogot. 2017-ben alig írtam valamit, egész tavalyi évben összesen kilenc bejegyzés került fel a blogra. Ez persze a forgalom csökkenését is eredményezte, bár messze nem olyan mértékben, mint a tartalom elapadása indokolná. A blog Facebook oldalának most 4474 lájkolója van, számuk általában inkább nőni szokott, mintsem csökkenni. Hogy ezek a számok mennyire jók vagy rosszak, az meglehetősen szubjektív. Mivel nem igazán állok senkivel és semmivel versenyben, így méricskélni sem nagyon van értelme, hogy kinél és mennyivel több vagy jobb egyik vagy másik érték.

A folytatás
Mint arra néhány ilyen témát feszegető írásomban korábban is utaltam, magam sem tudom, hogy merre és hogyan folytassam a blogot. Szeretek blogolni, szívesen csinálom és tele vagyok ötletekkel is. Ti pedig szemmel láthatóan szívesen olvassátok. Mindig nagyon pozitívak az olvasói visszajelzések az amatőr fotósok és a profi kollégák körében is. A legnagyobb elismerés, amikor olyan kollégák is azt mondják, hogy ne hagyjam abba, mert fontos a blogom, akikről a kapcsolatunkat és a stílusukat ismerve inkább az ellenkező álláspontot gondolnám.

Azt talán a fenti számok is mutatják, egy ilyen blogot írni – pláne azon a színvonalon, ahogy én szeretném csinálni (ahogyan talán legalább néha sikerült már) – nagyon idő és energia igényes. Abbahagyni semmi esetre sem szeretném. Folytatnom viszont nagyon nehéz. A középutat meg nagyon nehezen  találom a két véglet között. Szóval, ahogy annak idején, amikor belekezdtem, most sem tudom, hogy mit és hogyan kéne csinálnom. Csak most már sokkal több tapasztalattal a hátam mögött egyre jobban tudom, hogy mennyi mindent nem tudok. Viszont továbbra is keresem az utat és a lehetőségeket is, úgyhogy valami biztosan lesz, csak még azt nem tudom, hogy mi lesz az.

Éppen ezért most azt kérem tőled, hogy töltsd ki a kérdőívem, hogy megismerjem a véleményed!

Katt a képre a kérdőívért!

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék