Régi mumus az újságírók között az uborkaszezon, amikor (állítólag) nem történik semmi fontos. Ilyenkor mindenki arra panaszkodik, hogy nincsenek események, amikről lehetne írni, szenvednek a fotósok, hogy mit fotózzanak. Sok bloggert is gyötör az ötlet hiány, ha nem jönnek maguktól futószalagon a témák, vagy legalább ihlet adó gondolatok (leginkább más blogokon és témába vágó hír oldalakon). Általában ez különösen nyáron szokta sújtani a tartalomgyártókat, de szakterületenként eltérő lehet, hogy ki szerint mikor van holt szezon.

Nem értem…
Én sosem igazán értettem az uborkaszezonra panaszkodást. Világ életemben úgy gondoltam, hogy a téma mindig az utcán hever, csak nyitott szemmel kell járni a világban és magától jönnek a feldolgozandó témák. Persze nem biztos, hogy mindig egy sajtótájékoztató, vagy egyéb “esemény” fog témával szolgálni – sőt általában pont nem ezek.
Tele van a körülöttünk levő világ olyan állandó jelenségekkel, társadalmi és egyéb problémákkal, amikkel bátran lehet bármelyik holt szezonban foglalkozni. Sőt ilyenkor tudtok csak igazán foglalkozni vele, mert máskor a nagy pörgés miatt nincs rá időtök. Miért ne lehetne a nagyobb időbefektetésű dolgokat, a komolyabb utánajárást igénylő témákat az uborka szezonban feldolgozni? Mindenki egy csomó dolgot lesöpör az asztalról a hétköznapok során, mert olyankor nincs idő foglalkozni vele. Hasznosítsátok ezeket az ötleteket a holtidőkben.
Nekem egyre hosszabb listáim vannak azokról a témákról, amiket sosincs időm, energiám, vagy éppen kedvem körüljárni, kideríteni, felfedezni, megírni, lefotózni. Ha egyszer előfordulna olyan helyzet, hogy éppen marhára nem tudok semmi témát találni, akkor csak csak elő kéne vennem az eddig meg nem valósított (több száz) ötlet valamelyikét és elkezdeni kidolgozni. Engem mindig az bosszant, hogy időm nincs elég a terveimre.
Talán ezért fordulhatott elő, hogy még akkor is volt, hogy kollégák egyik-másik szerkesztőségből engem hívtak fel uborkaszezonban, hogy mit volna érdemes csinálniuk, amikor én épp munkanélküli voltam, ők meg egy lapnál dolgoztak más kollégákkal közösen. Persze az, hogy nem volt munkahelyem, állásom és fizetésem, nem jelentette azt, hogy nem csináltam semmit, hiszen a témák sosem fogynak el, ahogyan a lehetőségek sem, csak ügyesen kell használni őket.

Sokan visszaélnek az uborkaszezonnal
Az élelmes marketingesek és péeresek (mert helyesen nem píáros) persze pontosan tudják, hogy a sajtó és a bloggerek mennyit szenvednek a témahiánytól. Éppen ezért, ahol csak tehetik, megpróbálnak az ilyen közismert holtszezonokra minél több kampányt és egyéb megmozdulást szervezni, hogy témával szolgáljanak az uborkaszezonban. Elvégre biztosak lehetnek benne, hogy amikor az újságíróknak nemhogy fontosabb dolga nincs, de keresve se nagyon talál magának témát, akkor sokkal fogékonyabb a külső segítségre. Jól tudják, hogy így még olyasmi is bekerülhet akár egy komolyabb lap hírei közé is, aminek máskor esélye se lenne.
Sajnos az újságírók és a bloggerek is egyre jobban elkényelmesednek (nem csak lustaságból, inkább a nagy hajtás és teljesítmény kényszer miatt) és sokan a könnyebb utat keresik, vagy legalábbis nem tiltakoznak nagyon a könnyű lehetőségek előtt. Így a marketing és pr ügynökségek anyagai egyre gyakrabban jelennek meg bármilyen kritika, vagy akár munka befektetés nélkül, mert könnyebb és olcsóbb is gyorsan lehozni egy szabadon átvehető anyagot, mint több időt és munkát befektetve saját anyagot gyártani.

Kiegészítés: Nem, én most nem azért írok az uborkaszezonról, mert ennyire nincs más ötletem. Mint írtam, témám elég sok volna, csak ennyire nincs időm más témát kifejteni, ezt meg már korábban megírtam, mikor uborkaszezon volt, így most csak ki kell tennem, sokkal több idő és energia befektetést nem igényelt. Azért remélem, hogy hasznosnak tartjátok, mert én komolyan úgy érzem, hogy ez sok fotós, újságíró és blogger számára komoly problémát jelent – pedig igazán nem kellene!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!