Az Origo képszerkesztői retus gyanús képeket találtak a BBC egyik rádió csatornájának weboldalán. Az egyik előadó portréját egy csoportképből vágták ki és néhány részletet megváltoztattak. A BBC szerint ez nem számít hamisításnak, mert nem hírfotóról van szó.

A héten az Origo szemfüles képszerkesztői bukkantak egy érdekes etikai kérdéseket felvető képre. Mint azt a 35 mm blogon megírták, a BBC Radio4 weboldalán egy módosított kép látható Anita Lasker-Wallfisch csellistáról.

Mint a blog idézi, a BBC képszerkesztési irányelve így szól:

“Nem szabad, hogy bármiféle, a látvány, illetve a szereplők létrehozásra vagy kiemelésére alkalmazott digitális manipuláció, így a számítógépes grafika és más tartalom-előállítási eljárások (köztük a Photoshop) eltorzítsák az események jelentését, megváltoztassák az eredeti anyag hatását, vagy egyéb, jelentékeny módon félrevezessék közönségünket. Ügyelni kell arra, hogy egy eseményről készült felvételek pontosan tükrözzék az esemény során a valóságban történteket.”

Ezek fényében jogosan teszik fel a kérdést (bár az nem derült ki, hogy az Origo a BBC-nek is elküldte-e), hogy vajon itt mégis mi történt.
Az ügy mindenesetre kicsit más természetű, mint a mindössze napokkal előtte emlegetett fotós elbocsátás és a hozzá hasonló esetek, vagy akár a legtöbb hasonló, lapok által elkövetett fotó módosítási botrány is. A botrányok középpontjába került ügyeknél ugyanis általában híreket bemutató képeket módosítottak, azok hitelességét kompromittálva.
Ebben az esetben viszont eleve egy beállított képről van szó, amit nem is eredeti kontextusában használtak fel, hanem egy a kép készítésétől teljesen független rádióműsort hirdettek vele.
Nem meglepő, hogy kérdésemre a BBC is pontosan ezt a választ adta:

“Mivel a képet nem egy hír illusztrálására használtuk – és így nem kötődik semmilyen konkrét eseményhez sem – a Gettyvel kötött szerződésünk értelmében lehetőségünk van a kép módosítására, hogy megfeleljen a hírekhez nem kötődő felhasználásunknak. […] Hadd biztosítsam róla, hogy nagyon komolyan vesszük minden érintett féllel szembeni felelősségünket – legyen az látogató, újságíró, vagy fotós.”

Fotós és ügynökség hibája
Magát a beavatkozást persze nem ők végezték, így azért nem is terheli őket etikai felelősség. A keresletre biztosított hiányos kínálat üzleti hibáját viszont elkövették. A problémát ugye eredendően az okozta, hogy a fotóalanyról az Origo sem talált másik, szóló képet. Már előttük a BBC-nek sem sikerült ugyanez, nyilván éppen ezért állítottak  elő egyet saját maguknak a csoportképből – amit az Origo megtalált.

A problémának tehát egyszerű megoldása lehetett volna még a fotó készítése idején, ha a készítő, Clemens Bilan német fotós csinált volna a csoportképen szereplő személyekről egy-egy szóló portrét is, amit ilyen helyzetben önállóan is használni lehetne. Elképzelhető, hogy az adott pillanatban csak a csoportképen volt a hangsúly, mert annak a képnek és történetnek a lényegét az adja, hogy ők együtt vannak azon a helyen. Viszont mint ez a történet is mutatja, más kép nem nagyon van minden szereplőről az ügynökségi archívumban. Felhasználói igény viszont volna ilyen képekre, ha volnának ilyen képek. A fotósnak és az ügynökségnek meg ugye az volna a szakmai és különösen az üzleti célja, hogy ezt az igényt minél jobban kielégítsék.
Még csak az sem kizárt, hogy a fotós el is készítette ezeket a képeket, csak lehet, hogy az ügynökségnél már úgy gondolták, hogy ugyan kinek kellenének ezek a szóló képek, mikor a csoportkép a fontos?
Sajnos az ügynökségek előszeretettel spórolnak a kiadott és archivált képek számával is. Különösen akkor, ha képenként fizetik a fotósokat. Az ideálisnál jóval gyakrabban előfordul, hogy a fotós elkészíti ugyan a képet, csak az ügynökség valamiért úgy dönt, hogy nincs szüksége mindegyikre. (Én éppen a napokban jártam így legutóbb – nem először és nem is utoljára.)

Egy másik lehetséges forgatókönyv
Már tudjuk, hogy mi történt, így ez csak egy elméleti lehetőség volt ebben az ügyben. Sok másik esetben viszont megesett már, ezért úgy érzem, hogy hozzá kell tennem, hogy teljes legyen a történet. Nagyon is elképzelhető forgatókönyv lett volna, hogy a művész maga adja oda a már megszerkesztett képet a szerkesztőségnek – forrásmegjelölés nélkül persze. A lap ebben az esetben nem csak a szerkesztés tényéről, de a kép forrásáról sem tudna semmi mást, csak azt, hogy a fotóalanytól kapták. Ő meg persze azt állítja, hogy a képet nyugodtan használhatják.

Aztán egyszer csak meglepődnek, mikor a fotós vagy az ügynöksége reklamál, hogy az engedélye nélkül jelent meg a kép, vagy körmükre ég egy ehhez hasonló retusálási botrány. Persze a lap ilyenkor jóhiszeműen járna el, hiszen a fotóalany őket úgy tájékoztatta, hogy használhatják a képet. De ha erre a készítővel semmilyen megállapodás nem hatalmazza fel, akkor joga ugyanúgy nincsen erre, a lapot pedig mindenképpen kellemetlen helyzetbe hozza vele.
El sem tudom mondani, hogy hány meg hány fotós keresett már meg ilyen, vagy hasonló panaszával, mert ő barátságosan odaadta a fotóalanynak a képet. A fotóalany persze szabadkozott, hogy ez neki kizárólag saját felhasználásra kell a magán gyűjteménybe. Aztán előbb csak a honlapjára, Facebook oldalára tette fel, majd egy idő után mindenféle cikkekben, hirdetésekben, vagy vagy épp könyvborítón látta viszont meglepve a munkáját a naiv fotós. És sok esetben tovább bonyolítja a történetet, hogy általában maga a fotóalany sem rosszhiszeműen követi ezt el a fotós ellen. Egyszerűen csak nem ismeri a szerzői jogot – és nem is nagyon érdekli. Aztán ilyenkor jön az alaptalan mentegetőzés.
De még egyszer, ebben az ügyben ilyen nem történt.

Te mit gondolsz a helyzetről és a BBC álláspontjáról?

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!