Amerikában is egyre elszántabb háborút kénytelen vívni a sajtó a nyilvánosság helyett inkább saját érdekeit védő politikai gépezettel.
Miközben Obama átláthatóságot hirdet, egyre jobban kizárják a Fehér Ház munkájának közvetítéséből a sajtót, vagyis pont az a demokratikus elv sérül, amit maguk az állam vezetői hangoztatnak. Sajnos Európai Unió politikusai sem térnek el nagyon az Egyesült Államok beli kollégáiktól.

Obamát már hivatalbalépése óta kritizálják, de mostanában ért tetőfokára az állami kontroll. A Washingtonban dolgozó sajtó egyre komolyabb korlátozásokat tapasztal minden téren. Nincs ez máshogyan a fotók terén sem. Korábban komoly szakmai tiltakozást váltott ki, amikor csak saját fotós stábja lehetett jelen az elnök élő televíziós beszédén. A gyakorlat viszont azóta sem sokat változott, sőt egyre többször hagyják ki a sajtót az elnök programjaiból.
Már a hivatalba lépés legelső aktusait és az elnök első napját az Ovális irodában is csak a saját fotósai örökíthették meg, még az elnökkel utazó hivatalos fehér házi tudósítók, az úgy nevezett White House travel pool tagjai sem lehettek jelen a legtöbb fontos eseményen – persze a kampány alatt fontos volt az ő jelenlétük is.

Propaganda, nem tájékoztatás
A kormányzat számára készült fényképeket a Fehér Ház rendszeresen kiadja a sajtónak, de az újságírók egyre inkább propaganda eszköznek tartják a kiadott képeket. A vezető hírügynökségek és a legnagyobb napilapok, vezető tévé társaságok is tiltakozó cikkeket publikálnak az üggyel kapcsolatban. Az AFP, AP, Reuters, Getty Images és Bloomberg hírügynökségek, a CNN, a Fox News Channel, a CBS, a Yahoo, a USA Today, a Washington Post, a New York Times, Time, és mások, köztük a legtöbb helyi lapot kiadó médiavállalatok, mint a Gannet, a McClatchy-Tribune, a Tribune Company is sorra jelentik be, hogy ezentúl nem használják a Fehér Ház képeit. Legutóbb 38 vezető médium együtt fordult a Fehér Házhoz a probléma megoldása érdekében írt nyílt levéllel.

A legtöbb szakmai szervezet, mint a Poynter, a CPJ, az NPPA amerikai sajtófotó szövetség, a szerkesztők és kiadók szakmai szervezetei, vagy éppen a Fehér Házi tudósítók és fotóriporterek szövegsége is szót emeltek az ügyben.

Szakmaiság és szabad sajtó
Szinte minden szakember és szakmai szervezet fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy nem a Fehér Ház számára dolgozó fotósokkal vagy a munkájukkal van gond. A blogomon is rendszeresen emlegetett Pete Souza és kollégái egytől-egyig remek munkát végeznek és élvezik a szakma megbecsülését.
De az ő feladatuk nem azonos a sajtó munkájával és ezt komoly hiba összekeverni. Munkakörük történelmi kordokumentumokat és az elnököt minél jobb színben feltüntető képeket készíteni, vagyis propaganda. Képeiket az elnöki hivatal szempontjai és érdekei szerint készítik el, ezeknek a szempontoknak alárendelve válogatják, vagy éppen szűrik őket és ezek erősítése érdekében publikálják. Viszont ezek nem válthatják ki a független újságírói munkát. Fotóik bármilyen szépek és érdekesek is, nem többek egy sajtóközleménynél, ami az elnököt a lehető legjobb fényben hivatott feltüntetni.

Az elnök sajtó stábja a hetek (sőt egyre inkább hónapok) óta húzódó vitában ígéretet tett, hogy igyekeznek minél több eseményt nyilvánossá tenni a sajtó számára. Érdemi változást viszont nem tapasztaltak és továbbra is egyre több olyan eseményről értesültek a házi fotósok képeiből, amikről a sajtónak még csak nem is szóltak, hogy sor kerül rá.
A PDN úgy fogalta össze a sajtó osztály hozzáállását a fotózás kérdéséhez, hogy: “Tisztelünk titeket, csak szükségünk nincs rátok.” Ezt a benyomást erősítik az olyan esetek is, mikor nagy ritkán egy csomó fotósnak és operatőrnek, de csak nagyon rövid időt engednek a munkára, a körülményekből adódóan hatalmas lökdösődést eredményezve.

Az AP fotó igazgatója Santiago Lyon az ügynökség saját blogja mellett több helyen, így a PDN egy másik cikkében és a New York Times által Obama Orwelli fotó korlátozása címmel közölt cikkében is megosztotta szakvéleményét: A kormány alkalmazottai által készített és kiadott fotókat nem lehet többnek tekinteni, mint egy sajtóközlemény, ami egyoldalúan csak a kormány álláspontját képviseli. Kell az ilyen, de a sajtó nem hagyatkozhat csak ezekre, mert az a függetlenség feladását jelenti.

Privát szféra a közhivatalban?
Az egyre szaporodó szakmai vádakra néhol azzal próbált a kabinet sajtófőnöke visszavágni, hogy sok a Fehér Házban a privát esemény, ezekre pedig személyes természetüknél fogva nem hívják meg a sajtót. Ezt sok esetben méltányolja is a sajtó. Senki nem a hálószobákba, vagy a válságterembe hiányolja a szabad belépést. Nem is az elnöki család magánéletében akarnak vájkálni.
Egyre gyakoribb viszont az olyan hivatali esemény (találkozás vezető politikusokkal, diplomatákkal, vagy épp hírességekkel, elnöki látogatás történelmi helyeken), amiket korábbi elnökök esetében lehetett fotózni és nincs is rá logikus magyarázat, hogy mitől számítanának személyes jellegűnek. Mégis egyre többször szerepel ezek mellett az a jelzés, hogy nem sajtónyilvános, vagy eleve csak a kiadott képekből értesül róla a sajtó.
A privát esemény pedig már csak azért is érdekes érvelés, mert egy állami vezető hivatali programja hogyan lehetne privát jellegű? Pláne, ha közben jelen vannak (házi) fotósok és arról maga a hivatal ad ki képeket.

A helyzeten a New Camera News humoros álhírben viccelődik, miszerint Obama közleményt adott ki, hogy ezentúl egész nap egy GoPro fejkamerát visel majd, hogy minden percét dokumentálják.
Bár csak egy viccről van szó, ugye a történet lényege pont nem az, hogy vannak-e jelen kamerák az elnök körül, hanem hogy ezeket a felvételeket ki és hogyan kezeli és milyen szempontok szerint szerkesztve jelennek meg.

Erópában sem jobb a helyzet
Beszélgettem a jelenségről Brüsszelben és Strassbourgban az EU parlamentben és környékén dolgozó kollégákkal is. Ők is hasonló problémákra panaszkodnak. Az EU vezető politikusai legalább annyira igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani a róluk megjelenő képeket és limitálni, hogy saját fotósaikon kívül más is fotózhassa őket, mint amerikai kollégáik. Sajnos Európában még az amerikaihoz hasonló egységes szakmai fellépés sem jellemző.

Ilyen lenne a világképünk szabad sajtó nélkül:

Ezen nemrég a Riporterek Határok Nélkül szervezet próbált változtatni. Éppen ezért tették közzé figyelemfelhívó videójukat, amiben néhány Európai politikus is megjelenik a világ közismert diktátorai között azzal a felhívással, hogy szabad sajtó nélkül a diktátorokról is csak a jót tudnánk.
Míg a magyar sajtó és a kommentelők zöme is leragadt annál, hogy ezzel a magyar miniszterelnököt is diktátornak címkézik, a külföldi kommentelők (és újságírók) éppen azt hiányolják, hogy miért nincsenek a listán több demokratikusnak tartott ország politikusai is, köztük az EU vezetői és persze Obama elnök is. Ezt a hiányosságot is ellensúlyozandó a napokban megjelent egy összeállítás a holland Volkskrant című lapban, ami Obama stábjának fotóit állítja párhuzamba az Észak-koreai kedves vezető propaganda képeivel, szinte teljesen ugyanolyan közegben mutatva a két ország vezetőjét.

Eközben Magyarországon
Magyarországon is kifejezetten kevés és korlátozott a miniszterelnöki vagy elnöki program és ezeken is meglehetősen limitáltak a sajtó lehetőségei, a Parlamentben pedig még kevesebb a fotósok lehetősége, mióta a karzatra száműzték őket az ülésterem sajtópáholyából. Természetesen a Miniszterelnökség fotósainak képeit ugyanúgy hozzáférheetővé teszik Magyarországon is, mint Amerikában és a fotós stáb is hasonlóan kiváló a miniszterelnök körül, bár Obama fotósáról még nem hallottam, hogy a sajtó a fizetéséről cikkezett volna, mint az nálunk szokás.

Kiegészítés: Akárcsak a korábbi évekbe (2012, 2013), a Fehér Ház 2014 végén is elkészítette év végi válogatását az elnök munkájáról készült legjobb képekből. Ezt Magyarországon is sokan lelkesen osztottak meg, hiszen sokszor fontos, néha csak hangulatos pillanatokat ábrázoló remek fotók. De azért a fent leírtak fényében messze nem annyira idilli a helyzet – főleg a sajtó számára – a Fehér Házban sem, mint a saját propaganda képeikből készült válogatás sugallja – persze azok pont ezért készülnek…

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!