Több olvasó is érdeklődött nálam, hogy mi történt az InPhoto Bloggal, mert már megint nem frissül egy jó ideje. Nos íme a szerző válasza. Elég elkeserítő hangulatot fest, ami akár el is tántoríthat a blogolástól, de ha nem hagyod magad eltántorítani, akkor is érdemes ismerni, hogy ő milyen gondolatokkal küzd, hogy te könnyebben találj más […]

Remélhetőleg a többség már lezárta a nevezését a Sajtófotó Pályázatra, mert már csak néhány óra van hátra a hivatalos zárásig, és ilyenkor általában egyre jobban leterhelődik a szerver. A bizonytalankodóknak íme egy jótanács.

Fotósok meglopásának és kirablásának több formájáról írtam már a blogon és attól félek, hogy a tolvajok túlságosan is találékonyak, hogy többet ne kelljen újabb és újabb formáiról írnom. Most az a téma, hogy mit tehetsz érte, hogy a stúdióból ne tűnjön el a felszerelésed.

Akik hozzám hasonlóan több sajtó osztály listáján is szerepelnek, azok rendszeresen találkoznak a problémával, de így a karácsonyi és/vagy újévi üdvözletek idején másoknál is, ráadásul tömegesen tapasztalható. A megoldás pedig rémesen egyszerű: a BCC mezőbe írd a körlevél címzettjeit.

Előszeretettel szoktam élni azzal a képzavarral, hogy a szabadúszás Magyarországon inkább fulldoklás, mint életforma. Erről találtam most egy elég jól sikerült írást, ami tartogat néhány jótanácsot arról, mit érdemes tudni egy szabadúszó fotóriporternek.

Régóta készültem rá, de a közelmúltban többen is javasolták, hogy foglalkozzak ezzel a témával. Úgy fest, napról-napra nő az aktualitása.
Egyre több fotópályázatot írnak ki, ami akár örömteli is lehetne, de a rutinos fotósok első olvasásra kiszúrják a gyanús ismertető jeleket, hogy itt csak kihasználni akarják a fotósokat. Gyakran szó sincs a minőségi fotók kereséséről, vagy a tehetségek felkarolásáról, egyedül az ingyen fotók számítanak.

Többnyire minden fotózással foglalkozónak egyaránt kielégíthetetlen akku étvágya szokott lenni, az akkukat pedig valahogy tárolni kell. Erre ad néhány ötletet ez az írás, ahogy a benne linkelt néhány másik is.

Ma reggel találtam egy bő másfél éve született ismeretetőt arról, Hogyan fényképezzünk esküvőt? Így inkább ne! Talán elcsépelt frázis, de ettől még igaz, hogy a(z esküvő) fotózás egy szakma. Ugyanúgy nem lehet leírásokat lapozgatva megtanulni, mint táncolni, vagy a szexet. Internet szerte rengeteg féle “how to” vagyis “hogyan csináljuk” leírás található az élet minden területéhez, de ezek önmagukban nem képesítenek senkit semmire. Csak egy jobb vagy rosszabb leírás, ami vagy segít valamiben, vagy nem. Attól, hogy valaki elolvas egy elsősegély, vagy anatómia tankönyvet, még lesz képes se agyműtétre, se szívátültetésre. Még csak az sem biztos, hogy egy esősegély vizsgával képes valaki életet menteni. Jelentős százalékban csak azért oktatják, hogy ha hozzányúlsz egy sérülthöz egy elméleti tudással, akkor legalább kárt ne okozz.

Hogyan készítsünk jobb önarcképeket honlapra, közösségi oldalakra, mi a jó profilképek készíésének titka. Erre ad választ talán ez a poszt, és a benne található kis videó.