Nem igazán szeretek fotózási technikákról okoskodni. Egyrészt annyian megteszik helyettem, ebbe a sorba nem szeretnék beállni. Másrészt meg annyi féle megközelítés van, hogy a legtöbb dologban nem lehet kijelenteni, hogy valami csak így vagy úgy jó és mindenki más rosszul csinálja.

Viszont annyi minden szokott szembe jönni velem mindenfelé, hogy régóta szükségesnek érzem felvetni pár ötletet, hátha elgondolkodtok rajta.

Igazából két fő gondolatom van nektek a témában. Már mindkettőről írtam is korábban, szóval nagy újdonságra ne számítsatok. De azért biztos vagyok benne, hogy van, akinek újdonságként hat és abban is bízom, hogy olyan is lesz, akinek jól fog jönni.

Mozduljanak be a légcsavarok!
A légcsavaros gépek (legyenek azok helikopterek, vagy repülőgépek) általában sokkal jobban mutatnak a képeken, ha a légcsavar egy kicsit bemozdul, és nem merevedik ki a képeken. Álló motorral olyan egy repülő, vagy helikopter, mintha a levegőben állna, sőt, akár zuhanna. A légcsavarok (vagy ha jól sikerül kivitelezni, akár a gép háttér) enyhe elmosódása mozgást érzékeltet. Persze így nehezebb jó és pláne éles képet készíteni, de amikor jól sikerül, a végeredmény sokkal jobb lesz. (Egyébként ugyanez igaz a kerékpárokról, motorokról és autókról készült fotókra is, ahol leginkább a jármű kerekén látszik, hogy áll vagy mozgásban van.)
A kívánt elmosódást a hosszabb záridővel lehet elérni, de ebbe sokkal mélyebbre most nem megyek bele, mert erről már korábban a helikopterek fotózása kapcsán írtam itt a blogon a Die Hard budapesti forgatása idején.

Figyeljetek a környezetre is!
Sokan úgy fényképeznek repülőgépeket, hogy a lehető legnagyobb objektívükkel a lehető legnagyobb zoom állásban minél jobban kinagyítják és csak arra koncentrálnak, hogy minél tisztábban látsszon az égbolton a repülőgép. Ki vagyok én ahhoz, hogy ezt rossznak nevezzem? Aki ilyen képekre vágyik, hát készítsen csak ilyeneket!
Szerintem sokkal érdekesebbek azok a képek, ahol nem csak a gép látszik magában, hanem kontextusba kerül, és valamilyen kapcsolatban van a környezetével. Akár néhány felhő, vagy a nap becsillanása is adhat különleges hangulatot egy képnek. Arról nem is beszélve, ha sikerül a környezetet is megmutatni a képen és a tájelemek is megjelennek, hogy érzékelhetővé váljon, hol is készültek a képek.
Ugyanerről a gondolatról írtam annak idején a telihold fotózása kapcsán is. Akár a holdkorongot, akár egy repülőgépet, vagy helikoptert fotóztok önmagában egy homogén háttér előtt, az egy meglehetősen üres, kontextus nélküli kép lesz. Az tud leginkább hozzátenni a történetéhez, hogyha megjelenik a képen a környezet is.

A saját környezetetekre is figyeljetek, ne csak a fotótémátokéra!
Az előző alcím igazából kettős értelmű, mert nem csak a képen kell a környezetre figyelni, hanem saját magatok körül is. Hiszen azt, hogy a képen mi lesz majd látható, nem csak az határozza meg, hogy merre mozog a fotótéma, hanem az is, hogy te merre vagy, hogyan helyezkedsz el – meg, hogy mi minden van még köztetek.
Érdemes előre átgondolni, hogy mi, hol és hogyan fog történni és ez honnan hogyan fog kinézni, hova helyezkedve lesz kedvezőbb a látószög, a háttér, a képelemek viszonya.
Persze azért is érdemes figyelni a saját környezetünkre, mert gyakran a körülöttünk levő dolgok is feldobhatják és sokkal érdekesebbé tehetik a képeket – éppúgy, ahogy akár teljesen tönkre is tehetik azt, ha kedvezőtlenül mozdulnak és teljesen eltakarják a kilátást.

Ha alacsonyan helyezkedtek el, akkor szinte biztos, hogy mindig felettetek fognak történni az események. Ha sikerül magasabban fekvő helyet találnotok, akkor sikerülhet a történésekkel egy szintbe kerülni, vagy akár magasabbról is ráláthattok azokra.

A Budapest belvárosában rendezett május 1-ei és augusztus 20-ai légi parádéknál, vagy a korábbi budapesti Red Bull Air Race versenyeknél (amiket idén betiltottak a fővárosban – pár év félretekintés után ismét) a hidakról és a Duna-parton állva jobbára a fejünk felett szoktak lenni a gépek. Viszont aki talál egy magasabb épületet a közelben, vagy felmegy a Várhegyre, netán a Gellérthegyre, esetleg egy kellően nagy teleobjektívvel (inkább távcsővel) a Hármashatár-hegyre az akár felülről is fotózhatja a repülőket.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!