Vélemények, szubjektív gondolatok
Nem olyan nagy újdonság, hogy a kiadók nyitni kezdtek a mobil fotók iránt. Évek óta tudok én is olyan szerkesztőségről, ahol hasonló irányelvet adtak ki a vezetők, mint most a Chicago Sun-Times nagy botrányt kavart leépítése közepette napvilágra került.
A Chicago Sun-Timestól ezen a héten kirúgott fotósoknak talán még jelentkezni se volt idejük a munkanélküli segélyért, a lap már meg is kezdte az újságírók mobil fotózás oktatását.
Változó világunkban csak annyi biztos, hogy zajlik az átalakulás. Állandó vita, hogy a fotózás és/vagy a sajtófotó, netán az egész sajtó haldoklik, már rég meghalt, vagy még megmenthető, netán nincs is vele semmi gond, csak ki kell forrnia magát az új világrendnek, vagy akárhogy is nevezzük ezt.
Allen Murabayashi nagyon markáns, de alaptalannak nem nevezhető véleményt fogalmaz meg az online hír és különösen fotó fogyasztás átalakulásáról.
A roppant fantáziadús Napi napi néven napi válogatás rovattal kiadvánnyal rukkolt elő az Index, hogy a nap legfontosabbnak ítélt híreit egy helyen meg lehessen találni.
A Napi hírcsokor minden nap az esti híradók idejében jelenik meg, hogy összefoglalja a nap eseményeit. A szerkesztőség azt igéri, hogy időnként kiemelnek majd nap képét is.
Orbán Viktor miniszterelnök ma ünnepli 50. születésnapját. Ennek alkalmából az Index egész címlapját az államférfinak szenteli, ezzel szokatlan komplex alkotássá változtatva az oldalt.
Ezúttal a Facebookon kering újra a Kevin Carterről szóló körlevél, aminek a nyomán mindenki csak ítélkezik anélkül, hogy ismerné a tényeket. Kedvenc mottóm, hogy ne csak megossz, hanem gondolkodj is, de az sem árt, ha utána néz az ember és nem egy hoax alapján ítélkezik valaki felett.
Újra egy híresség keveredett kis hazánkba, ami miatt mindenki paparazzová változott. Mindenki rárepült, hogy megörökítse a hírességet, vagy a róla készült képeket közölje. Már nem csak a hivatásos fotósok égnek paparazzi lázban, hanem az olvasóriporterek is. Én meg nem igazán tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek a jelenségen.
Én még csak átutazóban sem voltam eddig Cannes-ban, de mivel nemrég ért véget a híres filmfesztivál, gondoltam érdekes lehet egy kis beszámoló a fotósok munkájáról. Mivel ez is egy vörösszőnyeges, jobbára hírességeket felvonultató fesztivál, sok mindenben hasonlít az Oscar-díj átadójához, így sok minden igaz rá, ami arról korábban megjelent itt a blogon.
Nehéz elképzelni, hogy a étkezési tésztából ilyen erős szerkezeteket lehet építeni. Ezt még a külföldi versenyzők se nagyon akarják elhinni, de a magyarok évről-évre megmutatják a világnak, hogy többet tudnak, mint mások. Hosszú órákat, de inkább napokat töltenek az építéssel, hogy aztán a versenyen ripityára törjék a munkájuk eredményét – néhányan nézni se bírják. Innen a verseny neve: reccs!
Ha már annyira a profi fotós kérdéskör jár most világszerte mindenki fejében, gondoltam ez a legjobb alkalom, hogy elővegyek egy réges régi humoros videót: A profi fotós. Görbe tükör egyes profiknak, vagy olyanoknak, akik inkább csak annak vallják magukat.