Vélemények, szubjektív gondolatok
A Libération című francia napilap ma fotók nélkül került az utcára, hogy ezzel hangsúlyozzák, milyen fontos szerepe van a képeknek a hír fogyasztásunkban. A különleges demonstrációt a legnagyobb francia sajtófotó kiállítás, a Photo Paris nyitónapjára időzítették.
Egyre vizuálisabb korban élünk, minden eddiginél több kép, videó és piktogram vezs körül minket, a kommunikáció egyre nagyobb része zajlik valamilyen látványra épülő formájában. Egy amerikai felmérés szerint az ezredforduló óta mégis közel felére esett vissza a vizuális alkalmazottak száma az újságok szerkesztőségeiben.
Nemrég volt téma itt a blogon, hogy a fotózás nem is szakma – legalábbis egyre többen így gondolják. Valamivel utána futottam bele ebbe a poén képregénybe. A What the Duck meglátása megint találó.
A Gravity című film előtt ha nem is közismert, de ismert volt, hogy az űrben dolgozó űrhajósnak mindent ki kell kötnie, hogy ne repüljön el a végtelen űrbe. De megesett már a NASA űrhajósaival, hogy egy-két szerszám elszabadult. Most például egy repülő kamera felvétele került elő.
Így várják a fotósok egy magasan fekvő szállodai szobában, hogy kezdődjön a szingapúri éjszakai Forma-1 futam, hogy elkészíthessék a kivilágított várost felülről mutató remek képeiket.
Újabb látványos videó mutatja be, hogyan alakulnak át a modellek a fotózás után a retusőr számítógépén. A videó pedig azt hivatott elérni, hogy végre leszokjunk az agyon retusált modellfotókról és a természetes szépséget keressük inkább.
Ismét itt az óraátálltás, ilyenkor menetrend szerű az emlékeztetőm, hogy ne felejtsd el beállítani az összes olyan szerkezeted, amiben óra van – ne csak a legkézenfekvőbbeket állítsd át.
Az 1956. október 23-ai eseményeket megörökítő rendkívüli képek kerültek idén nyáron a Fortepan gyűjteménybe. Ritka, fontos és páratlan dokumentumai a történelmi eseményeknek. A Fortepan esetében ritka módon nem ismeretlen készítők kidobásra ítélt képeiként kerültek gyűjteménybe, így a fotós neve és a képek története is ismert és érdemes is megismerni.
Sok kép készült a 2006. október 23-án a Deák téren elszabadult tankról. Én csak ezt a kettőt emelném ki. Milyen hasonlóak és mégis mennyire mások.
Születésének századik évfordulójára került elő az egyetlen Robert Capa hangfelvétel, amin legalább olyan érdekes, ahogyan beszél, mint amiket mond. Saját maga mesél könyvéről és annak kritikáiról, a legendássá vált Milicista halála kép készítéséről, az Orosz napló munkálatairól és a saját maga körül teremtett mítoszról is.