Úgy adódott, hogy egy pályaudvaron kellett fényképeznem vonatokkal utazó embereket. Egyszer csak odajön hozzám kulturáltan, de nem túl kedvesen egy vasutas, és megkérdezi miért kell nekem itt fényképezni. Merthogy ő nem akar szerepelni sehol, úgyhogy nem akarja, hogy lefényképezzem.
Mindenki furcsán nézett mikor mondtam, hogy jót hógolyóztunk tegnap, hiszen nincs is hó a városban….pedig mégis. Úgy fest, nem sikerült eléggé beharangoznia a T-Mobilnak a Városligeti Műjégpályára szervezett Hógolyó világrekord kísérletet. Pedig több tonna havat is importáltak hozzá, hogy legyen mivel csatázni. Az érdeklődés marha nagy volt, több mint hatezren léptek be állítólag a műjégre, a hógolyózáshoz elkerített, digitálisan számolt emberek – akik részt vettek a rekord kísérletben – mégis csak 3485-en voltak. Túl kevesen ahhoz, hogy megdönthessék a Guinness világrekordot, amit 2006-ban Michiganben 3745 fővel állítottak fel.
Pár éve még szinte minden magyar fotós díjat Gárdi Balázs nyert, és egy nem fotós témájú eseményen – ahol persze szokás szerint sok fotós volt, de nem őket díjazták, és nem is az Oscar vagy a Golden Globe díj volt – a műsorvezető a címben hasonlóan indítva kezdte bejelenteni, hogy “a díjat kapja…”, majd a hatásszünetet kihasználva egy fotós kolléga fél hangosan bekiabálta, hogy “…Gárdi Balázs!”. A szervezők érthető módon nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, de a sajtó dőlt a röhögéstől.
Az utómunka a fotózásnak az a fázisa, amiről a legtöbben nem is tudnak, hogy létezik. Mindenki azt hiszi, hogy a fotózás annyi időbe telik, míg megnyomjuk a gombot. Volt már olyan megbízóm, aki képes volt századmásodpercre leosztani a munkabért, majd havi bérnek felszorozva kihozta, hogy lényegében milliókat keresek. Csak egy gond van vele, hogy nem így működik. Lehet, hogy A KÉP (így nagy betűvel) néhány századmásodperc alatt elkészül. De ehhez gyakran órákat el kell tölteni a témával, ott kell lenni az eseményen, figyelni, koncentrálni, és dolgozni kell.
Nem szeretek mobillal fotózni. Sőt, ha mód van rá, nem is teszem. Bár van egy-két egész bíztató próbálkozás, hogy a mobilok legalább egy kompakt (aki nem tudná, azok kedvéért zseb méretű) fényképezőgép minőségét képesek legyenek utolérni. De ezeknek is csak részben és kompromisszumokkal sikerült ezt elérni.
Én nem vagyok a technika elkötelezett híve. Szerintem a kép a fontos, nem az hogy mivel készítették. De ha a képen már meglátszik, hogy telefonnal készült, akkor azt a képet már nem lett volna szabad elkészíteni….vagy legalábbis mutogatni.
Ahogy sejthető volt, néhány nap aktív (napi 14-16 óra elég aktív) súly fényképezőgép emelgetéstől ismét megedződtek a karjaim – persze nincsenek annyira jó formában, mint a képen látható. Ez a kép egy body building versenyen készült.
Az izomláz az a remek lehetőség, mikor meggyőződhetünk róla, hogy vannak izmaink, mert a fájdalmuk nem engedi, hogy erről megfelejtkezzünk.
Sokan definiálják a fotózást művészetként, pedig nagyon gyakran jó részt iparos munka, mint a Falanszter színben Michelangelonak a székláb faragás. Ráadásul könnyen izomláza is lehet tőle az embernek.
Zajlik a XXVII. Magyar Sajtófotó Pályázat zsűrizése. A rekord számú nevezővel megrendezett pályázaton idén 696 pályázó 11939 képe vesz részt. Ezek nagy részét a zsüri előzetesen kiszórta, és a hétvégén a Mai Manó házban rendezett nyilvános zsürizésen kerül sor az utolsó fordulókba jutott képek közül a győztes alkotások kiválasztására. A zsürizés a FotoKlikk oldalon keresztül nyomonkövethető online.
A hivatalba lépő új elnökkel új időszámítás kezdődik a Fehér Házban. Nem csak fekete elnök lép hivatalba, de innen datálódik majd az USA elnökének hivatalos fotózásában a digitalizálódás is.