Egyre több szerződésben és pályázati kiírásban is találkozom azzal a teljesen téves szerzői jogi megfogalmazással, hogy “a fotós lemond szerzői jogáról”, vagy “átruházza szerzői jogait”. Amikor szóvá teszem, hogy ez jogi nonszensz, akkor pedig értetlenül néznek, mint Ábel, hogy “de miért”? A fotós törvényben rögzített jogait nem csorbíthatja szerződés és nem írhatja felül a jogszabályokat.

Érdemes tisztába tenni a megrendelőknek ezt a tévképzetét. Az alkotó szerzői joga az alkotás létrejöttével egy időben keletkezik és elidegeníthetetlen az alkotótól. Mivel a törvény egyértelműen kimondja, hogy lemondani sem lehet róluk, így az ilyen szerződésnek értelme sincs. Ugyanis hiába írja alá bárki, ez a passzusa automatikusan érvénytelenné is válik – akkor meg minek beleírni? Ezért is különösen fontos mindig elolvasni a szerződéseket aláírás előtt! A legtöbb szerzőjogi engedélyezés csak írásban érvényes. De van, ami még akkor sem érvényes, ha leírják.

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról:

9. § (2) A szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk.

Személyhez fűződő szerzői jogok
A szerzői minőség ténye, amit senki sem kérdőjelezhet meg, illetve a névfeltüntetés joga, amit senki nem szeghet meg. Elmaradása esetén akár perelni is lehet, sőt az Igazságügyi Miniszter által minden évben hitelesített fotó másodközlési tarifa táblázat szerint a megfelelő forrásmegjelölés elmaradása esetén 100% felár igényelhető.
Érdemes a forrásmegjelölés hiányát a szerződésekben egyértelműen beárazni, hogy aki számára nem lenne világos, hogy kötelező a forrásmegjelölés, azt emlékeztessétek rá. Illetve, hogy a felárral ösztönözzétek őket a betartására is. Sőt a 100%-hoz sem kell ragaszkodni, bármekkora egyéb felárat is szabhattok a jogaitok korlátozásáért.

Ha egy megbízó már a szerződésben ki akarja kötni a névfeltüntetés elmaradását, arra akár mód is lehet. A szerzői jogi törvény lehetőséget ad az alkotónak, hogy név nélkül, vagy művészi álnéven hozza nyilvánosságra a műveit. De ha ez nem az alkotó kívánsága, hanem a megbízó szeretné, akkor ezt épp úgy be kell árazni, ahogyan a különféle fotó felhasználásokat, méreteket, az átruházhatóságot vagy éppen a kizárólagosságot is be kell árazni. Minél többet akar kapni a megrendelő, annál többet kell érte fizetnie. A névfeltüntetés elhagyása pedig nagyon sok!

Vagyoni jogok
A vagyoni jogok közé tartozik a fotó felhasználásának engedélyezése, értékesítése. Ilyenkor sem átadja a fotós a szerzői jogait, csak felhasználást engedélyez, esetleg például kizárólagosság esetén korlátozást vállal arra, hogy saját jogaival milyen körben fog élni. A vagyoni jogok feletti rendelkezésre engedélyt adhat másoknak, de ezzel is csak megosztja saját jogait, nem átruházza azokat, hiszen ő változatlanul megtartja saját jogait.

Viszont ha már a szerzői jogok megosztásánál tartunk, a magyar szerzői jogi törvény alapból meg is osztja a jogokat a közös jogkezelő szervezetekkel, akik maguk is rendelkezhetnek az alkotók műveinek másodközlései felett. Ezért aztán, aki kizárólagosan akar rendelkezni a saját szerzői jogaival, annak ki kell lépnie a közös jogkezelésből, hogy ezt megtehesse. A kilépés hiányában ugyanis eleve nem vállalhat senki semmire kizárólagosságot a megrendelői felé, mivel a kilépés nélkül nem kizárólagos a szerzői joga saját alkotásai felett.

Ti mit szoktatok kezdeni az ilyen szerződésekkel? Írjátok meg kommentben a blog Facebook oldalán!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!