Örök vita a szerkesztőségekben, főleg fotós és operatőr kollégák között, hogy egy témáról vajon állóképben, vagy mozgó felvételben érdemesebb anyagot készíteni.

“Egy kép többet mond ezer szónál” – mondás

A magam részéről osztom a nézetet, persze csak ha jól sikerült az a kép, és tényleg benne van a közvetíteni kívánt ezer szóval leírható üzenet. Egy videó felvétel pedig másodpercenként 20-30 képkockából áll (technikai paramétrek kérdése), de vajon képes-e a videó 20-30-szor többet mondani, vagy legalább bármivel több információt közölni, mint akármelyik képkockája?
Mivel egész más módon, és más szempontok szerint dolgozik az ember egy fényképezőgéppel, mint egy videókamerával, a végeredmény is egészen más képeket szokott eredményezni. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a videó esetében a képek között folytonossági kapcsolat van, és rendelkezésre áll a hangok használatának lehetősége is.

Vannak esetek, amikor a mozgókép több információt hordoz. Főleg ha számít egy esemény/képsor időbelisége, vagy csak jobban bemutat egy történést. De nagyon sokszor a videó önmagában nem képes többlet információt hordozni az egyes képeknél. Ennek kapcsán pedig úgy gondolom, hogy komoly szakmai hiba az egyre növekvő videó divat követői részéről, hogy olyankor is ragaszkodnak a videó használatához, amikor arra semmi okuk nincsen.

Az álló és mozgó kép szerepének összehasonlítására jó példa lehet a még egy hétig üzemelő Hírsarok oldalán nyáron megjelent két anyag: Eldőlt egy toronyház Sanghajban. Az erről készült képek bejárták a világot, és megjelentek a Hírsarok vonatkozó cikkébe ágyazott képgalériában, és számtalan nyomtatott lapban is. A tévé társaságok számára pedig elkészült egy másik változata, Videó a felborult kínai toronyházról. A helyzet, és talán a szigorú kínai hatóságok szabda szűkös mozgástér miatt azonban az álló és mozgó változat szinte alig tér el egymástól, de amíg mindkettő a műfajnak megfelelő csatornákon terjed, addig senkit nem zavar. Az újságban  (még) úgyse tudnak videót lejátszani, a tévében pedig az sem zavaró, ha egy 0:30-as (fél perc) hír bemondása alatt csak álló képek jelennek meg illusztrációként. Egyedül az Internet olyan vegyes közvetítő közeg (elcsépelt latin szóval élve média), ahol minkdét formátum képes megjelenni, ezzel valamilyen viszonyt felállítva. Hogy vajon van-e értelme az egyébként elsősorban írásbeli formátumú Internetes sajtóban egy ilyen mértékű információ különbséget álló képek helyett videóban közvetíteni, és pláne, hogy van-e értelme mindkét változatot ugyanazon a helyen megjelentetni, annak eldöntését az olvasókra bízom. De azért ideírom, hogy szerintem nincs. Aki egyetért, vagy vitatja, az meg írja meg kommentben a saját véleményét.

Lazán kapcsolódik a témához az is, hogy az álló és mozgóképes műfajnak lehetnek találkozási pontjai is. Ilyen, amikor az állókép megmozdul az animált GIF-eken, vagy kifinomultabb esetben a cinemagraphokon, amikor az állóképek videóvá állnak össze, mint a time-lapse és stop motion animáció esetében és az a különösen helyzet, amikor a mozgó kép egy kimerevített pillanatot jár körbe, mint a Carousel és a CSI videóján.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!