Képtelen rádiójáték

Aligha nem örökre a fülemben cseng majd egykori tanárom bölcs meglátása, hogy a beszélgetős, betelefonálós műsorok nem televíziós műfaj. A televízió a mozgó képpel és a hangokkal képes többlet információt hozzáadni a leírt hírekhez és a történetekhez.

“A beszélő fejek nem képernyőre valók” – Domokos Lajos

Míg a hangok a rádióban is közvetíthetőek, a látványt mozgóképen csak a videó képes továbbítani. A beszélgetős műsorok, ahol nincs képi információ a beszélők órákon keresztül mutatott arcán kívül tehát egy műfaj idegen próbálkozás. Mégis nagyon népszerű próbálkozás, hiszen – különösen a betelefonálós műsorok esetében – olcsón előállítható, és valamiért az emberek imádják a drága pénzért megvett, minél tökéletesebb képet mutató nagy képernyős színes tévéjükön nézni hallgatni a rádió kabarét.

Ma reggel egy másik érdekes képtelenséget tapasztaltam. Beküldött olvasói fényképekről beszéltek egy rádió műsorban. A műsorvezetők pedig megpróbálták elmesélni, hogy néznek ki a képeken szereplő autók. Komolyan ennyire nem sikerül  eltalálni a szerkesztőknek a műfaji kereteket? Vagy direkt csináják, mert úgy gondolják, hogy ez így jópofa?

Mindeközben sajnos a webes megoldások feszengve póbálják – vagy még csak nem is igazán próbálják – megtalálni saját érvényesülési lehetőségüket. Azt a témát és formát, ahol képes együtt megélni, és megfelelően érvényesülni az írott szöveges, az álló képi, a mozgó képes és a hangos történetmesélés. Sajnos nekem egyelőre úgy tűnik, hogy ezek még csak kísérleti próbálkozások, és minden befektetett energia ellenére a web jobbára csak a nyomtatott írott sajtó gyorsan frissülő digitális változata tud egyelőre lenni.

Ti mit gondoltok?

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!