Chris Hadfield bámulatos képekkel illusztrálva mesél róla, miért ragadt annyiszor fényképezőgépet az Nemzetközi Űrállomáson és mit is jelent számára a fotózás.
Viszonylag sokszor írtam már a blogon a NASA-val és űrkutatásssal kapcsolatos dolgokról is. Volt már korábban szó az űrsiklók látványos kilövésének fotózásáról a helyszínen és távvezérléssel otthonról, ennek látványáról és az űrsikló korszak végén az utolsó kilővésről magyar fotós szemével, hivatalos felvételeken és a sikló utolsó, már földi útjáról is. Akárcsak az űrhajósok szelfijeiről és az űrben fotózásról is, meg az űrben véletlenül elveszített és szándékosan hátrahagyott fényképezőgépekről is. Egy nemrég megjelent videóban a kanadai Chris Hadfield mesél róla, mi késztette őt fotózásra az űrben.
Mint a PetaPixel is megírta, a MotivationHub nemrég közzétett egy videót (lásd alább), amiben Chris Hadfield mesél többek közt arról is, hogy miért érezte fontos feladatának a fényképezést a Nemzetközi Űrállomáson töltött öt hónapja során.
Mivel a zenészként is népszerű űrhajóst rengeteg előadásra és interjúra kérik fel, rengeteg beszéde megtalálható a neten. Ilyen előadásai közepette még Budapesten is tartott előadást – ironikus, hogy pont ez nincs nem elérhető sajnos.
A most megjelent videóban is sokat beszél a fotózás élményéről és annak jelentőségéről, hogy megmutathassa másoknak is azokat a természeti csodákat, amiket az űrből szerencséje volt látni. Mint fogalmaz: “Lebegsz az ablak előtt és azt mondod magadnak, ma nem fogok fényképezni, csak élvezem a látványt. Aztán meglátsz valamit és azt érzed, muszáj fényképezőgépet ragadni, hogy később is megnézhesd.” Azt is hozzáteszi, azzal, hogy őt választották ki, hogy felmehessen az űrbe, ez hatallmas felelősséget is ró rá, hogy megmutassa másoknak legalább egy részét annak, amit látott fent.
A Big Think egy korábbi videójában (ez is megtekinthető alább) még többet mesél a fotóiról és a fényképezéshez fűződő viszonyáról. Többek közt azt is elmeséli, hogy minden egyes fotót úgy él meg, hogy ellophat általa egy pillanatot az élményből, amiket látott és ő igyekezett minél több pillanatot ellopni. Az űrhajós kiképzés során többek közt fotózni is megtanították. Nem csupán a fotózás technikai tudnivalóira tanították meg. Fotósoktól tanulta meg a jó képekhez szükséges kompozíciós ismereteket, gondolkodást és szemléletet. A fotós képzése során megtanult használni Nikon DSLR-ek mellett, Hasselblad, Linhof, Arriflex, 70 mm filmes kamerákat, még IMAX kamera kezelésre is kiképezték. Ő pedig mindent megtett érte, hogy éljen is az űrben megszerzett tudásával.
Három alkalommal küldték fel az űrbe (kétszer űrsiklóval), közreműködött két űrállomás (a MIR és az ISS) építésében, többször járt űrsétán az űrállomáson kívül. A világűrben töltött 166 napja alatt Hadfield mintegy 26 ezerszer kerülte meg a Földet (az ISS kb. 90 percenként tesz meg egy kört a Föld körül). Ő pedig (az űrhajósok egyéb kötelező teendői mellett persze) minden lehetőséget megragadott, hogy az ablak közelében lehessen és minél több időt tölthessen fotózással. Összesen mintegy 45 ezer képet készített. Elmondása szerint ezek jó része borzalmasan sikerült. Ennyi képet nem is lenne értelme bemutatni, mert senki sem ülné őket végig. Pár évvel az utolsó űrutazása után végül nekiült és átnézte mindet, hogy készítsen belőlük egy bárki számára fogyasztható(bb) válogatást. Rendezési elve az volt, hogy melyek azok a képek, amiket megakarna mutatni annak, aki ott áll mellette az űrhajó ablakában “azt nézd meg!” Itt vagy! 92 perc a világ körül című 150 képes válogatása egy különleges, külső nézőpontból mutatja meg világunkat az ő szemével.
The best photos of Earth taken from space | Chris Hadfield
Chris Hadfield – You Are Here – Around the World in 92 Minutes
TED beszédében pedig arról beszél, hogy mi mindent tanult belőle, hogy az űrben elveszítette a látását.
What I learned from going blind in space
És hogy egy kicsit könnyedebb dolgot is ajánljak tőle, természetesen Space Oddity klipje is kihagyhatatlan, de érdemes megnézni azt is, mit gondol a különféle űrben játszódó filmekről:
Astronaut Chris Hadfield Reviews Space Movies