Írjátok rá a neveteket az eszközeitekre!

úgy sokkal könnyebb megtalálni, hogy kié

Magyar verzió

Az objektívek oldalán általában van hely a feliratnak
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Elképzelni sem tudjátok, mennyi féle helyzetben jöhet jól, ha rajta a nevetek a dolgaitokon. Ez a banálisan egyszerű már-már dedós megoldás sokszor igen komoly problémákat és nagy anyagi vesztesegeket is képes lehet megelőzni!

A sokakat megosztó vízjelezésről már írtam korábban. Most egy sokkal praktikusabb tanácsról írok, amit mindenkinek érdemes megfogadnia! Korábban írtam már a blogon a neten terjedő ICE számokról és azok veszélyeiről, ami csak nagyon távolról kapcsolódik ehhez a témához. De már ott is felvetődött, hogy egy felirat sokkal könnyebben hozzáférhető és dekódolható bármilyen telefonba mentett számnál, pláne egy felragasztott QR, vagy egyéb digitális kódnál. Ezért is fontos, hogy a holmijaidra se (csak?) QR kóddal, hanem szabad szemmel olvashatóan írd rá, hogy a tiéd és hogy mik az elérhetőségeid – nem kell persze minden elérhetőséget ráírni, de legalább egy telefonszámot érdemes.

Mivel a teljes nevem benne van a weboldalam címében, én azt szoktam mindenre ráírni, hogy VolgyiAttila.hu és a telefonszámom. Néha előfordul, hogy – akárcsak a vízjeleimnél – egy emailcímet adok meg névként, hiszen a @ után úgyis ott van benne a nevem.

Dedós dolog, de működik
Óvodás korunkban sem véletlenül hímezte anyukánk a sálakba, sapkákba a nevünket. Igazából ennek a dedós megoldásnak azóta sem változott a létjogosultsága. Többek közt sálat, sapkát, kesztyűt is hagytam már el munka közben. Nem nagy veszteség, de ruhák is kerülhetnek sokba és nem feltétlenül kell búcsút mondani nekik. Sőt értékesebb dolgainkat is megmentheti ugyanaz a módszer.

Memóriakártyák, akkumulátorok, merevlemezek és kábelek feliratozva
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Írjatok nevet mindenre!
A rutinosabb kollégák világszerte általában mindenükre tesznek egy feliratot, hogy a sok egyforma fekete fényképezőgép között könnyebb legyen megállapítani, hogy melyik kié. Különösen hasznos ez, ha egy nagyobb sajtóeseményen 5-10 (vagy mégtöbb) profi fotós elkezdi kipakolni a cuccait. Pláne ha még el is kezdik egymás dolgait keresztbe-kasul kipróbálni, kölcsönkérni egy-egy kockára.
Amatőröknél valamivel kisebb lehet a veszélye, hogy olyan nagy mennyiségű drága fotós holmit pakolnak egy kupacba, hogy nehéz legyen kiválogatni, melyik kié. De azért nem csak a megélhetési fotográfusokkal fordulhat elő, hogy keveredés alakul ki. Az igazi gond meg az, ha elhagyod, ott felejted őket valahol. Akad, aki csak valamilyen könnyen azonosítható színes, vagy jellegzetes matricát haszál, mert ugye az is egyedivé és megkülönböztethetőve teszi a tömeggyártott termékek közt a dolgait. Viszont sokkal jobb, ha a nevetek, sőt még a telefonszámotok, vagy az email címetek is rajta van, nem csak egy Pókember vagy más színes matrica.
Így nem csak arra jó a jelölés, hogy ti meg tudjátok különböztetni a saját gépeteket a többiekétől. Mások akkor is értelmezni tudják, hogy kit kell keresni, ha épp elhagyjátok, vagy véletlenül valaki magával viszi, pedig esze ágában sincs meglopni senkit. Akkor persze nem sokra mész vele, ha valaki szándékosan meg akar lopni, de a véletlen veszteségek elkerülhetőbbek így.

Gyakrabban előfordul, mint hinnétek
Azt gondolná az ember, hogy a nagy értékeinkre mindig vigyázunk és “pont velem olyan nem fordulhat elő, hogy elhagyjak bármit”. Jó addig, amíg tényleg így van. De ahogy a mondás tartja “Csak egyszer történik olyan, ami még sosem fordult elő.” Akkor meg bánni fogjátok, hogy bárcsak ráírtátok volna, mert nem kerül (szinte) semmibe és most milyen jól jött volna…

A londoni találttárgyak osztályán 1965 óta őriznek különféle értékes fényképezőgépeket
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Sokan visszaadnák
Nem is hinnétek, hogy milyen gyakoriak az ilyen helyzetek. Elképesztő dolgokat hagynak el az emberek tömegközlekedési eszközökön, színházakban, mozikban, az utcákon és mindenhol, ahol sokan megfordulnak. Többször előfordult, hogy nem csak írtam ilyen esetekről a blogon, de a közösség erejével segíteni is tudtunk egymásnak megtalálni néhány talált holmi tulajdonosát, vagy valakinek az elhagyott cuccát.
A napokban is olvastam valahol a neten egy hobbifotós felszerelésről, amit valaki örömmel visszaadott volna a tulajdonosának, csak épp nem volt a táskában semmi, ami alapján el lehetett volna érni a tulajdonos külföldi turistát. Szerencséjére másnap visszament ugyanoda, ahol az utolsó képet készítette – és aztán a táskát elhagyta és mégnagyobb szerencséjére a megtaláló is visszament másnap ugyanakkor, így a megtaláló a képek alapján felismerte a tulajt és visszaadhatta a gépet. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha van a tulajdonosnak legalább egy névjegye van a táskában, vagy ugye a telefonszáma ráírva a gépre.

A memóriakártyákon is akad hely, de vigyázzatok a vastagsággal!
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Profikkal is rendszeresen megesik
Szinte minden nagyobb sporteseményen, fesztiválon, a Parlamentben, de sokszor egyéb sajtóeseményeken is rendszeresen találunk kisebb nagyobb értékű dolgokat. Jellemzően olyat, ami a tulajdonosának hiányzik, nekünk meg fogalmunk sincs, hogy kié lehet, így visszaadni is nehéz. Előfordul, hogy csak egy objektív sapkát, állványt, horgászszéket találunk. Viszont előfordlunak ilyen munka helyzetekben jóval nagyobb értékű talált tárgyak is. Csak a közelmúltból több esetre is emlékszem, hogy drágább fajta akkumulátorokat, PowerBankokat, memóriakártyákat. Sőt legutóbb az egyik sajtóközpontban két magára hagyott laptopot is találtak, amikor már mindenki hazament. Mennyivel egyszerűbb lett volna a tulajdonos ráírt telefonszámát felhívni, mint körbehívogatni az ismerős újságírókat, hogy ki emlékszik a környéken ülőkre és kideríteni a telefonszámát, hogy megkérdezzék, tényleg az övé-e.
Én sem vagyok tökéletes. Nekem is sikerült már elhagynom kupakokat, memóriakártyákat, telefont, sőt fényképezőgépet objektívvel együtt is, sőt tűnt el laptopom is táskával együtt. Szerencsémre pont az értékesebbek mind meglettek és visszakerültek hozzám. Ezekben az esetekben pont nem a ráírt elérhetőségeim segítettek – még akkor sem, amikor rájuk volt írva. Viszont mindegyik esetben segítséget jelenthettek volna a becsületes megtalálóknak.

Fényképezőgépen az LCD alatt fér el a felirat
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Elérhetőséget mindenre!
Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, mennyire hasznos, ha legalább a felszerelésetek főbb elemeire (fényképezőgép, objektívek, vakuk, laptop, telefon, tablet, 4G modem, merevlemezek, stb) ráírjátok a neveteket és a telefonszámotokat. Ha pedig alaposabbak akartok lenni, akkor meg igazából minden egyes eszközre érdemes ráirni, amit csak használtok. Nem csak az értékesebbekre, mint például akkumulátorokra, kártyaolvasókra, állványokra, de még az olcsóbb, gyakran filléresnek tartott dolgokra is érdemes, mint példaul az objektívsapkákra és a kábelekre is. Egyrészt ezek sem mind olyan filléres tételek, főleg ha sok elvész belőlük. Még egy filléres apróságnak a pótlásával is értékes idő és energia megy el, amit akár mással is tölthetnétek az újra beszerzés helyett. Ráadásul a legkisebb apróságok is nagy bosszúságot tudnak okozni, ha épp akkor hiányoznak, amikor szükség volna rájuk, de sehol nincsenek. Márpedig Murphy törvénye szerint minden akkor tűnik el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá és, amikor a legkevésbé van idő keresni, vagy másikat venni.

Feliratozó gép és hozzá való szalagok
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Mivel írd rá?
Sok féle megoldást láttam már, ízlés függő, hogy ki milyen eszközt választ hozzá. Alkoholos filctől a tintasugaras nyomtatóval otthon nyomtatott etiketten át a speciális vízálló matricákig mindennel találkoztam. Szerintem érdemes lehet beruházni egy egyszerűbb felirat nyomtatóba. Irodatechnikai boltokban már néhány ezer forinttól árulnak ilyeneket (én ezeket találtam az Amazonon). Aztán már csak a szalagokat kell megvenni bele, amire nyomtat. Ezek közt, mint a képen is láthatjátok vannak fekete alapon fehér, fehér alapon fekete, átlátszó szalagon fekete és mindenféle színkombinációk.  Én még olyan textil szalaggal is találkoztam ilyen nyomtatóhoz, amit ruháknál lehet alkalmazni. Ahogy a nyomtatóknál is, általában gyárilag adnak valamennyit a géphez, így az első néhány adag matricára elég is lehet. Persze ezekből is létezik milliónyi féle gyártó, gyártónként csomó féle típus és méret. A legegyszerűbbek mechanikusan, dombornyomással préselik a betűket egy műanyag szalagra. Így a végeredmény sem olyan szép. Ezek a feliratok inkább valók egy kalapácsra, de van aki ilyet használ a fényképezőgépén is. Egy memóriakártyán viszont biztosan nem fér el ilyen, vagy legalábbis a kártya nehezen férhet be a gépbe miatta (még a vékonyabb feliratokkal is előfordulhat emiatt gond a kártyáknál). A modernebb feliratozók már digitálisan vezérelhetők, állítható a feliratok betű nagysága is, talán olyan is van, amivel még logót, vagy akár képet is nyomtathatsz, de talán ez már túlzás lehet.
Gazdaságosabb megoldás lehet, ha többen összeálltok és közösen ruháztok be egy ilyen nyomtatóba. Vagy akár kereshettek valakit, akinek már van ilyen és vele megcsináltatjátok a matricáitokat valamilyen díjért. Biztos vagyok benne, hogy a különféle kis és nagy szériás nyomdáknak is vannak rá megoldásaik, hogy ilyen feliratokat gyártsanak nektek. A lényeg, hogy minél több dolgotokon legyen név és elérhetőség!

Kiegészítés: Nem azért pixeleztem ki a telefonszámomat, mert el akarom titkolni, de hacsak nem találtátok meg valamilyen elhagyott holmimat, akkor inkább emailt írjatok telefonálás helyett!

Mégse mindenre írjatok rá!
Kulcskora és kulcstartókra ne írjátok rá a lakcímet, ahol a zár van, amit nyitnak. Ugyanígy nem biztos, hogy célszerű kocsi kulcsokra ráírni a rendszámot sem. Meg persze telefonra és bankkártyára se írjátok rá a pinkódot és laptora se ragasszátok rá a jelszót!
Telefonra pedig NE AZT A SZÁMOT írjátok, ami azon a telefonon csörög! Érdemes egy másik készülék (barát, barátnő, családtag, munkatárs, vagy egyéb közeli hozzátartozó) számát írni rá. Hosszabb külföldi utazás esetén azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy egy helyi számot (is) írj rá (például a szállodáét, utazási irodáét, vagy a követségét, ha nagyon nincs más ismerősöd az országban), mert valószínűleg egy ismeretlen külföldi számot kevésbé hívnak szívesen a megtalálók, mint egy helyit.

Ha képet teszel fel okmányokról, rejtsd el a személyes adatokat!
Részletekért katt a képre!
Fotó: Tuba Zoltán/Origo

Személyes adatok védelme
Eredetileg kihagytam a bejegyzésből, de felhívtátok a figyelmemet a talált tárgyakkal kapcsolatos adatvédelmi szempontokra is. Bizony a birtokunkba kerülő adatokkal felelősen kell bánnunk. Ez pedig nem csak a körlevelek címzettjeire vonatkozik, hanem a talált holmikon levő személyes adatokra is. Se fotón, se leírásban ne tegyétek csak úgy ki valakinek az adatait, ha megtaláltátok valamijét. Külön is írtam róla, hogy a legnagyobb butaság talált személyes iratokat, igazolványokat teljes egészében kiposztolni a közösségi oldalakra. Ugyanez igaz minden tárgyra, amin bármilyen azonosító van. Ha valahova képet tesztek fel róla, akkor takarjátok el rajta a személyes adatokat, mert azokkal mások visszaélhetnek és könnyen lehet, hogy többet ártasz vele, mint amennyit segítesz a tulajdonos keresésével. A talált tárgyakat egyébként a PTK szerint a kerületi jegyzőnek kell leadni.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék