Korábban nem jutott rá időm és alaposan megcsúsztam ennek a sztorinak a megírásával. Viszont fontos fotós és szerzőjogi tanulságként muszáj megemlékeznem az Arc óriásplakát kiállítás idei botrányáról, ha már amúgy is annyit foglalkozom a blogon szerzőjogi témákkal.

Átszerkesztették a fotót – a szerző nem ért egyet
Peták Dénes Időhurok című plakátját kénytelenek voltak a kiállítás szervezői letakarni az 56-osok terén tartott kiállításon. A plakáton ugyanis Kapitány Éva 1988-ban készült fotóját használta fel a kép készítőjének engedélye nélkül.
A kiállított plakáton megjelenő 1988-as ellenzéki Orbán Viktort ábrázoló fotón az őt lefogó és gumibottal kényszerítő rendőrök fejére a mai kormányfő Orbán Viktor arcát szerkesztették. Mivel azonban az eredeti kép felhasználásához nem volt engedély a készítőtől, így a kiállítás szervezői kénytelenek leragasztani a plakátot.

Mint arról Facebook oldalukon a kiállítás szervezői és a Magyar Nemzet is beszámolt, a szürke kartonlappal csak az eredeti képet ragasztották le, az utólag ráragasztott Orbán fejeket láthatóan hagyták, mivel azok ellen nem érkezett panasz.

Függetlenül attól, hogy ki mit gondol az eredeti fotóról, a képet átdolgozó plakát  mondanivalójáról, vagy a kiállításról, ahol megjelent, fontosnak érzem foglalkozni a problémával. Anélkül, hogy a képek mondanivalójába és azok politikai mondanivalójába beleásnám magam, pusztán azt vizsgálom, hogy szerzőjogi szempontból a fotósnak igaza van-e. Ha szükségét látta a kép letiltásának, erre elvben joga van. A kiállítás szervezői pedig az elvárható módon eleget tettek a követelésének, mert nem mertek belevágni egy hosszas és jó eséllyel vesztésre ítélt pereskedésbe.
Ráadásul az sem véletlen, hogy a legtöbb pályázati felhívásban (sok más mellett) a személyiségi és szerzőjogi következmények felelősségét is mindig a pályázó vállalja magáról, hogy ne a pályázat, vagy kiállítás szervezőit keverjék nehéz helyzetbe a hasonlóan tisztázatlan művek.

Csendben megjegyzem, hogy az egy további érdekes kérdés, hogy vajon a mai Orbán Viktor képek honnan származnak és azok jogtulajdonosai is kifogást emelnek-e még valamikor a képük felhasználása ellen. Mert ha azok sem a plakát szerkesztőjének saját képei, akkor bizony akár további reklamációra is mód lenne.

Melyik jog erősebb?
Ugyanakkor egyre több olyan véleménnyel is találkoztam, hogy ilyen esetekben a szerzőjogi törvénynek háttérbe kellene szorulnia és teret adni a politikai szatírának, a szabad véleménnyilvánításnak és az alkotói szabadságnak. Ez a gondolat nem csak az egyszeri emberekben, hanem a jogászokban is megfordul. A Szerzői Jog a XXI. Században blog (egyik) szerzője, Dr. Mezei Péter mind a magyar jogszabályok, mind EU törvényeket és pereket idézve határozottan azon a véleményen van, hogy a fotó felhasználás egyálltalán nem minősül szerzői jogsrétésnek. Szerinte ezért aztán a kiállítás szervezőinek nem is kellett volna leragasztania – persze az igazuknak csak egy hosszas pereskedés során tudtak volna érvényt szerezni és egyáltalán nem garantált, hogy a bíróság is úgy döntött volna, mint a jogász véleménye tartja. A Hír24 cikke említi is, hogy több szerzőjogász várja, hogy végre kerüljenek a mostanihoz hasonló esetek a bíróságok elé, hogy egyértelműbb legyen a jogértelmezés és könnyebb legyen kiszámítani, vajon hogyan is ítélnek a bíróságok egy ilyen helyzetben, mert addig az okfejtés legfeljebb elméleti.

Most még többen megismerték
Mint az a Magyar Nemzet cikkében is elhangzik a kiállítás szervezői részéről, valószínűleg most a letiltás miatt még többen megismerték ezt a képet (talán az eredetit épp úgy, mint az átszerkesztettet), mintha a jogi reklamációra nem került volna sor. A Steisand-hatás néven ismert jelenségnek külön szakirodalma van, ami azzal foglalkozik, hogy ilyen esetekben gyakran az eltűntetés szándéka sokkal nagyobb figyelmet összpontosít egy történetre, mint amekkorát önmagában kapott volna, ha nem reklamálnak miatta.

Mint azt a Copy21 blog is említi, az amerikai szerzőjogi törvényben egyértelmű kivételt képez a művészi átdolgozás. Arról viszont már én is írtam itt a blogon korábban, hogy az ilyen alkkotói szabadsággal is hajlamosak egyesek csúnyán visszaélni…

Az Internet művészek és mém gyárosok azonban sokkal kevésbé visszafogottak. Sőt őket korlátozni és ellenőrizni is sokkal nehezebb (akárcsak a forrást kideríteni). Akárcsak a rendőrök fotózása, vagy sok más esetben, most is megjelentek a modern népművészeti alkotások. Így már olyan kép is kering a neten, ahol az Orbán Viktort lefogó Orbán Viktorok képét maga Orbán Viktor ragasztja le és innen aligha lehetne tovább fokozni – bár ki tudja…

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!