Megszűnik a Reuters budapesti fotós állása

Balogh László
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Ma épp a Reuters irodában jártam baráti látogatáson. Szabó Bernadetttel arról beszéltünk a felújítás alatt álló folyosón sétálva, hogy az évek során hogyan zsugorodott össze a cég Budapesten dolgozó állománya. Az egykor fél emeletet elfoglaló és emberekkel benépesített iroda fokozatosan harmadára-felére-ötödére zsugorodott. Legutóbb, amikor itt jártam még a Reuters díjnyertes fotói dekorálták a lifthez vezető folyosót, ami egykori belső, irodákat elválasztó folyosójából kihalt közlekedővé vált. Ma már a képek sincsenek kint, lefalazták a belső üvegfalakat. Az irodák az új lakókra, az új lakók gondolom a festék száradására várnak. Az egykor itt dolgozókat elbocsátották, munkájukat más országokba, más kontintensekre, vagy épp külsős cégekhez szervezték ki (mint a cég amerikai sportfotós hálózatát). Az itt dolgozó adminisztratív személyzet létszáma egyre fogyott.

Ironikus módon alig valamivel a délutáni nosztalgikus beszélgetés után kaptam a hírt, hogy a szokásos éves leépítési körben több más adminisztratív munkakör mellett ezúttal a budapesti fotós státuszt is megszűntette a Reuters. A hírt első kézből kaptam Balogh Lászlótól, aki majdnem három teljes évtizede a cégnél dolgozik. Végigtudósította az ügynökség számára a rendszerváltást, az orosz csapatok kivonulását, az összes főbb közéleti eseményt, köztük a 2006-os tüntetéssorozatot, az elmúlt negyed század Magyarországon és környező országokban megrendezett Forma1 és más sportversenyét, öt olimpiát három kontinensen, megjárta Irakot és Szíriát. Többször nyert fotóival a Magyar Sajtófotó Pályázaton és tavaly a Pulitzer-díj első két magyar díjazottja közé is bekerült (osztozva a címen a Reutersnél vele dolgozó Szabó Bernadetttel, aki külsősként tovább viszi majd az újévtől az iroda fotós munkáját).

Munka közben hagyományőrzők ütközetében
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

A szakmai teljesítmény, eredmények, elismertség és a díjak mit sem számítanak egy ilyen multis leépítésnél. Az elbocsátás nem a személynek szól, hanem a státusz megszűnésének és semmi mást nem jelentenek, mint a költségek lefaragását. Olcsóbb egy állandó belsős alkalmazott helyett külsőssel lefedni a munkát.
Pár éve Finbarr O’Reilly-t pont ugyanígy építette le a Reuters. Az ő pozícióját is éppen abban az évben számolták fel a cég karcsúsítása során, amikor ő akkor a World Press Photo pályázaton nyert nagydíjat.

A hír nem érkezett annyira meglepetésként. Lacival már napok óta zajlanak az egyeztetések és igazából már évek óta rendszeresen beszélgettünk mi is arról, hogy az ő munkakörét is bármikor felszámolhatják. A sajtóban általánosan is és a Reutersnél tapasztalható változások alapján sejthető volt, hogy egy nap bekövetkezik. Csak az volt a kérdés, hogy őt mikor éri utól a fűnyíró.
Utoljára 2013 közepén írtam róla, hogy a Reuters minden amerikai külsős sportfotóstát egy lépésben leépítette, amikor saját fotósok helyett egy helyi ügynökségre bízta a kontinens összes sporteseményének fotózását.

Pár éve szintén egy hasonló leépítési hullámban kényszerült távozni a cégtől Szlukovényi Tamás, aki korábban az ügynökség fotós csúcsvezetője volt és komoly része volt a szerkesztőség megújításában, átszervezésében és a Reuters mai működésének kialakításában. A gazdasági karcsúsítás és költségmegtakarítás azonban az ő személyét és állását sem kímélte. Szlukovényi hírügynökségi tapasztalatairól és többek közt az átszervezésekről és leépítésekről is mesélt az azóta szintén alaposan átszervezett Origo akkori kollégáinak.