A magyar sajtó komoly mélyrepülésben van. Mostanában ez talán jobban érzékelhető, mint máskor, és ez független az MTVA hírcsatornájának bénázásától. Egyre több ellenőrizetlen és hiteltelen információ jelenik meg, amit aztán vagy szép csendben törölnek/módosítanak, vagy még arra se veszik a fáradtságot, hogy legalább utólag helyesbítsék a tévedést. Nem mintha egy elhallgatott módosítás napokkal a téves információ megjelenése után sokat számítana, ha a helyesbítés sosem kerül ki a címlapra és a közösségi oldalakra.

A blogon is sokat emlegetett sajtószabadság nagyon fontos demokratikus alapelv, de ugyanakkor nagyon nem mindegy az sem, hogy mit is ír a szabad sajtó. Különösen az, hogy amit ír az pontos, korrekt és főleg igaz legyen. Ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy az újságíró utána nézzen, mielőtt nagy nyilvánossághoz közvetít valamit.
Én is szoktam tévedni, csak nem akkora nyilvánosság előtt és talán könnyebben orvosolhatóan. Illetve az újságírókkal ellentétben az én főállásom a fotózás. Szövegelni csak szabadidőmben szoktam.

Persze fel lehetne hozni egy csomó nagyobb horderejű példát azoknál, amiket én elővettem. Sőt külföldi esetek is akadnának. Szándékosan nem a politikai balhékkal és a nagy horderejű ügyekkel foglalkozom, mert azokat úgyis mindenki ismeri. Különben is mindenki kedvenc politikai szemüvegén keresztül, elfogultan vizsgálja őket. Én pedig nem ezzel akarok foglalkozni, hanem a problémával, ami nem más, mint politika és pártállás független felületesség, figyelmetlenség, nemtörődömség. Az alábbi példáknak valóban nincs igazán komoly súlya, de ismerünk számtalan olyan történetet, aminek van. Pont ez teszi kínzóan aktuálissá a kérdést, hogy ha ilyen triviálisan kideríthető információk is pontatlanul jelennek meg a sajtóban, akkor vajon mennyire alaposak a komolyabb gondolkodást, netán utánajárást is igénylő kérdésekben?

“Olvass, mielőtt írsz!” – tartja a mondás

Pedig joggal mondhatnánk, hogy amire nem érdemes legalább rákeresni, arról nem érdemes cikket írni sem.

Hogy lehet nyitva? Hát így…
Tegnap a hír oldalak jelentős részének (444, Világgazdaság, Hír24, HVG, Népszava, stb.) sikerült alaposan rápörögni, hogy a Fradi rajongói boltja vajon miért lehet majd nyitva a vasárnapi zárva tartás ellenére is a vasárnapi meccsek alatt. Az újságok többsége persze nagyon el sem gondolkodott a híren, csak bármilyen kritika nélkül átvette a NOL által közölt fejtegetést. Úgy tűnik, hogy kérdést feltenni csak bennük merült fel, mint írják “A Fradi vezetősége lapzártánkig nem adott választ arra a kérdésre: miért gondolják úgy, hogy meccsnapokon nyitva lehet az üzlet?”
Pedig ha az újságírók elolvasták volna a törvényt, mielőtt cikket írtak a megszegéséről, akkor napnál világosabban látnák, hogy miből gondolják, hogy a Fradi (és megsúgom minden más csapat) boltja nyitva lehet:

2014. évi CII. törvény a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról: “5. § (3) A 3. §-ban foglaltaktól eltérően a sportlétesítményekben üzemelő üzletek vasárnap és munkaszüneti napokon a sportrendezvények ideje alatt nyitva tarthatnak.”
Persze ehhez nagyon nagy informálódás sem kellett. Én (eddig) egyetlen cikket sem írtam a vasárnapi zárva tartásról, sőt egészen mostanáig a törvényt sem olvastam, mert nem érintett. Mégis emlékeztem, hogy már a legelső hírekben is emlegették, hogy a stadionokban üzemelő boltok nyitva lehetnek. De azért utánanéztem a jogforrásnak, mielőtt akár csak kommentben elkezdtem ezzel foglalkozni. Mástól sem ártana legalább ennyi érdeklődés a kiválasztott téma iránt.
Mire megírtam ezt a bejegyzést, a NOL már beleszerkesztette a cikkbe, hogy korábban tévesen állították, hogy a bolt nem nyithatna ki és a tévedésért bocsánatot kér a szerző. Dícséretes, de vajon hány olvasóhoz jut el, aki már kidühöngte magát? És vajon hány lap korrigálja majd a saját cikkét, aki átvette a téves hírt?

A kereső a barátod, használd!
Elmondható ez a blogon korábban emlegetett Mr. Spock vagy Dr. Spock hibáról is. Vagy amikor néhány napja valaki véletlenül összekeverte a holdra szálló Neil Armstrongot a doppingoló bicajos Lance Armstronggal (persze korábban meg a zenész Louis Armstrongot keverték sokan az űrhajós Neil Armstronggal).

Ugyanide sorolnám a gyufa kockákat készítő hajléktalan történetét is. Róla nemrég úgy tucatnyi kisebb híroldal hozta le egy Facebookozó képeit és szívbemarkoló, ám egyáltalán nem informatív pár mondatát, miközben a kulcsszavakra (gyufakocka hajléktalan) keresve szinte életrajzi alaposságú bemutatást találni róla. Sőt a telefonszáma is fent van a neten, akárcsak a bankszámlaszám, amin keresztül segíteni lehet neki. De az újságírót nem érdekelte a téma, nem akart többet megtudni, csak gyorsan posztolni és bezsebelni a forgalomért járó elismerést.

A tények miatt sem zavartatják magukat
Életem elsőként fotózott focimeccse óta foglalkoztat ez a probléma. Akkor a lefújás után a szervezők a kezembe nyomták a hivatalos nézőszámot is tartalmazó mérkőzésjelentést. Gondolom más újságíróknak is jutott belőle, nem csak nekem. A megjelenő hírekben mégis mindenhol más nézőszámokat olvastam. Nem csak a hivatalos értékkel nem álltak köszönőviszonyban a megjelenő számok, de egymásra sem hasonlítottak. Persze azt sem említették a cikkekben, hogy az újságíró nem értett egyet a hivatalos adattal, ezért felülbírálta.
Találkoztam viszont olyan helyzettel is, hogy egy újságíró lesajnálóan öt perces pofavizitnek minősített egy eseményt, amit én legalább egy órát fényképeztem.

Átveszik, de nem javítják
Már évek teltek el azóta, hogy megírtam a Hubble űrteleszkóp évfordulójával megesett bakit. Húsz helyett tíz évesnek írta az MTI híre az űrszondát, az online lapok szerkesztői közül pedig keveseknek jutott eszébe kiszámolni, hogy 1990 és 2010 között nem tíz év telt el. Az MTI persze gyorsan javította a hibát és még egy figyelmeztetést is kiadtak a javításról, hogy a hírfolyamot figyelők könnyebben észrevehessék. Ennek ellenére még 5 év elmúltával is van olyan oldal, ahol a hibás szöveg szerepel. És nyilván akad még jó pár ilyen.

A hoaxok terjesztése sem ritka
Nem a blogon korábban emlegetett kuvaiti fotózási tilalom volt az utolsó hoax, amit a magyar sajtónak sikerült kritika nélkül átvennie és tényként közölnie. Sőt a 444-en még azzal is büszkélkedtek egy időben, hogy valószínűleg legnagyobb sikerrel ők hintettek el a sajtóban hoaxot, hogy megfigyeljék a terjedését. Persze nem az ő médiahackjük volt az első, hiszen az Urban Legends hasonló húzása majdnem hét évvel megelőzte a 444 alakulását is.

Pár napja az Origo hozott le egy igen rossz nyelvezetben megírt áltudományos cikket a mikrózás káros hatásairól évek óta keringő hoax alapján. Pár nappal később az Index Hoaxkábel rovata, sőt az Origo saját gasztro rovata/blogja is cáfolta a rémhírt, így az Origo Tudomány/Egészség rovatában közölt félretájékotzató írást szép csendben törölték, hogy nyoma se maradjon a bakinak – azon kívül persze, hogy több helyen is megírták a balgaságukat. Persze ha csak az alap kulcsszavakra rákerestek volna, ők is megtalálták volna, hogy már évekkel korábban kivesézte a témát a Ködpiszkáló blog (és mások is), amit minimum intő jelnek kellett volna értelmezni.

Elírásokat lassan már senki sem javít
Most már napok óta nevet mindenki (nem ok nélkül) az MTVA hírcsatornájának egyre szaporodó elírásain. Csakhogy az ilyen betűhibák, félregépelések más csatornákon is előfordulnak és az online sajtó egyenesen évtizedekkel vezet ebben. Uj Péter még az Index főszerkesztőjeként megírta, hogy miért nem is akarnak sokkal jobban figyelni a helyesírásra. Mondjuk ez inkább csak érdekes szakmai háttér anyag, mint magyarázat a közmédia hibáira. Ezek közül az érvek közül legfeljebb csak a sietségre hivatkozhatnak. Meg persze a tapasztalat hiányára és a kezdők botlásaira, ami egy külön írást érdemelne – bár a zömét már megírtam akkor, amikor tapasztalat nélküli képernyősöket kerestek.

Ma már lassan a legelvetemültebb nyelvtannácik is bocsánatot kérnek beletörődnek, hogy úgysem változik semmi. Sőt már a könyvekben is egyre több az elgépelés, a fordítási hibákról meg ne is beszéljünk, az egy külön történet (és különben is a Leiter Jakab blog területe). Szóval ciki az elgépelés, de valahogy mégis ez van mindenhol.

Kiben bízhatunk meg ezek után?
Viszont a fentiek miatt válik igazzá az MTVA vezérigazgató Szabó László Zsolt állítása: “Az első nap számlájára lehet írni a hibákat, de ezek ugyanúgy megvannak az internetes portáloknál is, csak azok nem kapnak nagy publicitást.”
Ez persze nem azt jelenti, hogy az MTVA hibái ne lennének súlyosak, kínosak, szakmailag megkérdőjelezhetőek, vagy épp kritizálandók. Ugyanakkor a probléma sokkal súlyosabb annál, semhogy az csak a közmédiát érintené és nem csak rájuk van ok ujjal mutogatni. Néha magunkba is érdemes volna egy kicsit nézni, nehogy épp úgy ne lássuk a fától az erdőt, mint az általunk ezzel vádoltak -igen, én is magamba fogok nézni!

Sokkal súlyosabb kérdés, hogy ha ennyire nem foglalkoznak a lapoknál a források ellenőrzésével és ennyire nem néznek utána még a legkönnyebben kideríthető kérdéseknek sem, akkor vajon hogy lehet hinni nekik más, fontosabb kérdésekben? Sajnos ezek a bakik éppúgy aláássák az újságírás hitelét és megbízhatóságát, mint ahogyan a fotók retusálása hiteltelenné teszi a fotográfiát. Csodálkozunk rajta, hogy nem javul az újságírókkal szembeni bizalom?

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!