Megölte főnökét, mert kéretlenül lefényképezte – Hír24 (magyar)
Egy amerikai férfi halálra késelte a főnökét egy étterem előtt, amiért a másik lefényképezte őt és feltöltötte a fotót az Internetre. Egy cinikus kommentelő szerint polgári törvénykönyv helyett így oldják meg a képmáshoz fűződő jogi problémákat Amerikában.
Magyarországot épp a hétvégén életbelépett új PTK körüli egyre nagyobb a médiafelhajtás tartja még mindig lázban. Közben jött ez a hír a szabadság hazájanak is nevezett Egyesült Államokból. A hír részleteibe nem megyek bele, mert angolul a RawStory, magyarul pedig a Hír24 már megírta korábban, és a történet szempontjából nem is annyira fontosak a részletek. Csak annyi fontos belőle, hogy a gyilkossag oka a tettes vallomása szerint az volt, hogy főnöke lefényképezte és feltöltötte a képet a netre, neki meg ez nem tetszett.
Nyilván Amerikában sem mindenki késeléssel, vagy épp legálisan tartott fegyverrel lövöldözve oldja meg a problémáit és nem is mindenki ragadtatja magát ilyen drasztikus lépésekre, ha nem tetszik neki valami. Azt viszont jól mutatja ez az ügy is, ahogy az USÁ-ból és Angliából érkező többi hasonló hír is a fotósokat zaklató, olykor hatáskörükkel is visszaélő rendőrökről, hogy a liberálisabb törvénykezéssel nem minden esetben lehet elejét venni a konfliktusoknak. Sőt talán éppen ellentétes hatást vált ki, mint gondolnánk.
Érdekes adalék a történethez, hogy az amerikai jogrendszer nem csinál belőle gondot, hogy a híradó torzítás nélkül bemutatja a tettes és az áldozat arcát is, illetve, hogy kiírják az elkövető Tilus Lebrun nevét, nem monogrammoznak, mint nálunk. Viszont náluk a tárgyalóterembe mégsem engednek be kamerát, mert ott csakis rajzolók dolgozhatnak. Igaz, hogy szerintem minden magyar fotós örömmel adná fel a tárgyalótermi fotók készítésének lehetőségét (pláne, hogy általában azokat is ki kell kockázni), ha cserébe a városban máshol szabadon lehetne fotózni, mint Amerikában.
Nagyon is téves gondolkodásnak tartom viszont, hogy ha a törvény engedné, hogy bárkit csak úgy fotózhassunk, akkor senki sem tiltakozna többé és a fotósokat sem utálnák annyian. Perek tényleg nem lennének, ha a törvény nem adna rá lehetőséget, hogy így szerezzenek érvényt a jogaiknak. Ez anyagi szinten meg is oldaná a fotósok és különösen az újságok problémáját. Az atrocitások, viták, vagy akar súlyosabb konfrontációk viszont szerintem még gyakoribbak lennének és még gyakrabban hangzana el olyan beszólás, hogy “szemét hiénák”, vagy “mocskos paparazzik” (netán még ennél csúnyábbak is).
Sőt abban sem vagyok biztos, hogy a fotósok elleni tettlegességek és akár rendőri túlkapások sem lennének gyakoribbak. Most ugyanis minden fotóalany joggal érzi magát valamennyire védve a törvény által. Más őróla nem készíthet képeket, ha mégis, akkor legalább reklamálhat. Viszont ha ezt a törvényi védelmet egy engedékenyebb szabályozás megszüntetné, az könnyen lehet, hogy azt eredményezné, hogy csak a mostaninál jóval hevesebb tiltakozással, vagy akár tettlegességgel tudja a fotósokat elrettenteni tőle valaki, hogy fotót készítsenek róla. Hiszen a törvény a félelmek okát nem szünetné meg, ami miatt a rendőrök, munkások és sokszor még a hétköznapi nyugdíjasok sem merik hagyni lefotózni magukat.
A fotósok előszeretettel érzik úgy, hogy a magyar törvény korlátozza az ő jogaikat, ami persze valamennyire igaz is, de igazából a törvény csak egyenjogúságot próbál teremteni a felek között. Megegyezést vár el, hogy a fotós ne egyoldalúan döntsön róla, hogy ő bárkit lefényképezhet, hanem annak is legyen ebbe beleszólása, aki a gép túloldalán áll, hogy ő akarja-e. Ha pedig nem akarja, akkor annak érvényt tudjon szerezni.
Ezt persze én sem díjazom, amikor épp lefotóznék valakit, aki azt nem akarja és egy amúgy jó képet emiatt kell letörölnöm, vagy minimum csúnya takarásokkal felismerhetetlenné tennem. Pláne, ha kifejezetten az a dolgom, hogy azt a képet elkészítsem és azt valamiért még fontosnak is érzem. De sok embert ismerek, akik nem szeretnének sehol megjelenni és még ha nem is értek mindig egyet velük, megértem és elfogadom, hogy ők így érzik jól magukat és én nem kényszeríthetem rájuk az akaratomat. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy minden esetben fontosabb, hogy az a fotó elkészüljön, mint az, hogy a masikat békén hagyjuk, ha ő úgy szeretné. A kollégák, akik évek óta mindenkivel aláíratják a belegyező nyilatkozatot (amikor kell) azt mondják, hogy az esetek többségében megszerezhető a beleegyezés a másk féltől és nagyon ritka az a helyzet, amiben nem megoldható az engedély és mégis fontos az a kép. Ilyenkor kell maszkolással vagy egyéb trükközéssel élni, hogy ne lgyen felismerhető a fotóalany, igy a jogait se sértse a kép.
Ha úgy érzed, hogy Magyarországon mégsincs szükség ennyire szigorú szabályozásra, akkor támogasd az aláírásoddal a megváltoztatását! De azért olvasd el azt is, hogyan lehet együttélni a törvénnyel, mert amíg nem változik, kénytelen leszel betartani – ahogy eddig is.
