Szabadságot akarsz, vagy elnyomást

Jogom van fotózni
Szabadságot akarsz, vagy elnyomást?
Részletekért katt a képre!
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu
Mark Mervai (HUN)

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

A személyiségi jogok sok problémát okoznak a fotósoknak, hiszen nem mindig és mindenhol készíthetünk fotót. Egyre többen vannak, akik ezt nem is szeretnék, és jelenleg a törvény is az ő oldalukon áll, ami az új PTK megjelenésével nagy vihart kavart.
Ez egy fontos és egyre inkább szükségszerű társadalmi vitát eredményez, amit egyre inkább időszerű lenne lefolytatni.

Bárkit szabadon fotózni
Az egyik oldalon a fotósok joga alkotói szabadsághoz, véleménynyilvánításhoz és a szólás- illetve tájékoztatás szabadságához. Sokan úgy gondolják, hogy aki közterületen megjelenik, annak vállalnia kellene, hogy mások látják és ezzel együtt a fotózást is szükségszerűen tűrnie kellene. Szerintük ne lehessen személyiségi jogok és mindenféle törvények mögé bújni a fényképezőgépek elől. Közterületen állva, közterületen álló személyt lehessen teljesen szabadon fotózni és a képeket bárhol bármikor, bármilyen céllal közölni és ezt senki ne korlátozza sehogyan.

Ne lehessen engedély nélkül fotózni
A másik oldalon a személyiségi jogok és azok védelmezői állnak, akik szerint a képmáshoz fűződő jognak nagyon erősnek kell lennie, mert a képmásunkkal nagyon könnyű visszaélni, ennek akár beláthatatlan következményei is lehetnek. Szerintük csakis az érintett beleegyezésével készülhessen valakiről fotó, szigorúan meghatározott felhasználásokat engedélyezve, mert különben előfordulhat, hogy a képed olyan helyen, módon és kontextusban jelenik meg, amit nem is gondoltál volna, de ha tudtad volna, hogy mire készülnek, az neked nem tetszene.
Vannak, akik már azt sem akarják hagyni, hogy lefényképezzék őket, vannak akik csak a felhasználás, megjelenés módját szeretnék korlátozni, mert például olyan nézetekkel, eszmékkel nem szeretnének egy felületre kerülni, amikkel nem értenek egyet, másoknak meg más okai vannak.

A törvényi szabályozás
Országonként eltér a szabályozás. Egyes országokban kevesebb megkötés vonatkozik a fotózásra, több lehetősége van a fotósoknak. Kínában például egyáltalán nincsenek személyiségi jogok, így itt egyáltalán nem okoz gondot a fotózás, bár magánterületen ott is előfordul, hogy kitessékelik a fotóst. Az USA-ban is elég szabad teret engednek a fotózásnak, közterületen bárki fotózható (a rendőrök nem minden államban), csak a képek üzleti felhasználását kötik engedélyhez. A közszereplők fotózása pedig már olyan mértéket ölt, hogy nem csak az utcákon, de még a legintimebb pillanatokba is betolakodnak a paparazzi fotósok, ami miatt időről-időre napirendre kerül, hogy a lesifotósokra külön szabályozás szülessen a hírességek védelmében.
Európában előfordul kevésbé megengedő szabályozás. Sok helyen még a közszereplők fotózhatóságát is korlátozzák, hogy csak közszereplésükkel kapcsolatban kelljen a nyilvánosság érdeklődését elszenvedniük, de mégse forgassák fel teljesen az életüket és békén hagyják például a családjukat. Ennek részletei, akárcsak az, hogy az utcán közlekedők megjelenhetnek-e a felvételeken, országonként eltér.
Miközben sok helyen természetes dolognak tekintik, hogy bárki bárkit fotózhat, időnként felüti a fejét a terror fenyegetettséghez kapcsolódó fotó fóbia. Többnyire csak zsigeri szinten szoktak gyanakodni a fotósokra, de ez előfordul, hogy a törvények szabad értelmezését, vagy akár egyértelmű áthágását is eredményezi. Ezért a fotósok kénytelenek önvédelmi mozgalmakba tömörülni, hogy elfogadtassák, hogy a fotós nem terrorista és főleg megvédjék magukat az USA-ban vagy épp Angliában épp úgy tetten érhető rendőri önkénnyel, mint ahogy Magyarországon sem épp kedvencei a fotósok a hatóságoknak.

Egyre többen reklamálják viszont a térfigyelő kamerákat, amik lényegében ma már szinte minden pillanatunkat rögzítik különböző helyeken a biztonságunk vélt vagy valós szolgálatában. Egyesek viszont cinikusan úgy gondolják, nem kellenek ide titkosszolgálatok és államhatalmi gépezet, Orwell megfigyelést tökélyre fejlesztő 1984-i világát nem a különféle titkosszolgálatok építették fel mára, hanem maguk a közösségi hálózatok, ahol a felhasználók önként és dalolva osztják meg saját és mások életének szinte minden mozzanatát, fotókkal, videókkal, élő közvetítésekkel és az ezek kezelését még jobban megkönnyítő kulcsszavakkal, képaláírásokkal, címkékkel és GPS koordinátákkal együtt. Az ezeket birtokló multicégek pedig egyre újabb okostelefonokat, fényképezőgépeket, kereső algoritmusokat és felhasználói felületeket biztosítanak, hogy még jobban megkönnyítsék a képek és egyéb személyes adatok megosztását és az ezekben történő keresést – egyesek szerint pedig a visszaéléseket is.

Most ne azt írd le, hogy mit gondolsz a jelenlegi helyzetről, az érdekel, hogy szerinted a képmáshoz fűződő jogok kérdését hogyan kellene rendezni, hogy mindenki jól érezze magát miatta napjainkban?

Ha úgy érzed, hogy Magyarországon nincs szükség ilyen szigorú szabályozásra, akkor támogasd az aláírásoddal a megváltoztatását! De azért olvasd el azt is, hogyan lehet együttélni a törvénnyel, mert amíg nem változik, kénytelen leszel betartani – ahogy eddig is.

Kiegészítés: A GDPR EU szintű adatvédelmi szabályozás 2018. május 25-ei bevezetése a fotózást is érinti, így a személyiségi jogok védelme tovább erősödik. Ezzel majd külön írásban fogok foglalkozni valamikor.

Readers Comments (23)

  1. Deutsch Richárd 2013.07.24. @ 11:41

    Olyan, hogy mindenki jól érzi magát nincs. Valakinek biztosan lesz vele valami baja. Amúgy szerintem simán meg lehetne határozni törvényi keretek között, hogy mi az ami szabadon felhasználható és mi az ami már kompromittálónak vagy sértőnek minősül, ez amolyan arany középút lenne. Ha Béla lemegy a térre akkor lehessen szabadon fotózni és azt felhasználni, de ha Béla napszúrást kap és mondjuk hányni kezd, az erről a tevékenységről való felvételkészítésről már védje meg a szabályozás, hiszen aki csak a képet látja azt hihetné, hogy részeg és amiatt van rosszul és ez rossz fényt vetne rá.

    • Béla lent van a téren, megjelenik a fotó. Kiderül Béláról, hogy tanúvédelmi programos személy és nem Bélaként született, hanem Alexejként. Másnap Alexej/Bélának, feleségének, 3 és 5 éves leánygyermekeinek lenyúzott bőrét medvebőr stílusban kiterítve megtalálják felszögelve a házuk falára.

      • Deutsch Richárd 2013.07.24. @ 12:52

        Ha Béla a tanúvédelmi programban szerepel gondolod nem figyel rá, hogy ne fotózzák le?

        • Viszont az arany középúthoz legközelebb a mostani állapot áll. Nem a törvénynek kell eldöntenie, hogy mi zavar valakit és mi nem, hanem neki magának.
          Akit nem zavar, az hagyni fogja, hogy fotózzák. Aki nem hagyja, azt meg nem kell akarata ellenére fényképezni.

  2. A bibi szerintem a tartalomkontroll kérdése.

    A közterületi kamerázás esetén a területre belépő tisztában lehet azzal, hogy igen korlátozott felhasználással de amit csinál rögzítésre kerül.

    A közöségi média esetében a user azt tesz fel amiről ő úgy gondolja oké, olyan kontextusban etc. ha nem tetszik neki, akkor leszedetheti a másik felhasználóval a problémás képet (ha azt más tette fel).

    A közszereplés közben készült képnél is számítani lehet a fényképkészítésre. Azonban az nem elvárható, hogy minden fényképezőgéppel szaladgáló személy közelében “haptákban kelljen állni” mert esetleg fotóznak. Vagyis a mezei fotós – még közterületen is – problémás kérdés, ahogyan szerintem még a közszereplő, közszereplésen kívül is az. Az átlagember nem szeretné, hogy minden percéről tudósítsanak és ebben az esetben ezt védeni kell.

    Ami a szólásszabadságot illeti: amennyiben olyan dolog történik amelynek társadalmi súlya van (illegális vagy közérdekű) nyilván más a helyzet. Az már persze ingoványos terület, hogy pontosan milyen helyzetek tartoznak ide.

    A törvénysértés egyértelmű: a képet bíróság ítéli meg, ha az tényleg törvénysértést mutat be akkor ítélet születik arról. Akkor kínos, ha a bíróság szerint nem törvénysértő a kép és az újságíró/fotós szerint igen. Ekkor egy jogállamban a bíróság ítélete a mérvadó, akármennyire is forradalmár képében szeret a média tetszelegni. Ha lehozzák (mitöbb: nem semmisítik meg) a képet, az törvénysértés lesz.

    Az egyéb közérdekűnél főleg a felhasználás lesz a kérdőjeles, tehát ebben az esetben a tervezett felhasználás pontos deklarálása és az érintettek valamilyen formában történő tájékoztatása, valamint a fotós és a majdani tervezett felhasználó(k) az alany felé történő azonosítása mentén tudom elképzelni a fényképkészítést, a cenzúra valamilyen korlátozott formája (hasonlóan az interjúknál a vázlat megküldéséhez) mellett. Ez a tájékoztatás szabadságát nem csorbítja, hiszen készül kép, de a személyes kényelmetlenségeket (ne kerüljön ki pl. előnytelen kép egy vacsoráról ahol éppen küzd az illető a rágósabb fogással) megelőzi, illetve kezeli, hogy ne lehessen sutyiban képeket csinálni és megjelentetni mindenhol.

    • szerintem kb egyetértünk. mint mindenben, a fotózásban is kell egy normális értékrend és mérlegelés. jobb helyeken azt is tanítják, hogy evés közben nem fényképezünk, pont azért, hogy ne készüljön kellemetlen kép, meg úgy egyébként is mérlegeljük, hogy kiről mit illik megmutatni. létezik önkontroll, hogy ha valami tudjuk, hogy nem az igazi, vagy nem igazán ildomos, akkor megmutatjuk-e vagy sem. ha nem tudjuk eldönteni, akkor meg megkérdezzük a másikat róla, hiszen mégis csak ő van a képen.
      na meg ugye abban is kell, hogy legyen egy normális mérlegelése mindenkinek, hogy csak akkor perel, ha tényleg gondja van és sehogy máshogy nem tudja megoldani, vagy pedig nekiáll jogi trollkodni és perel okkkal-ok nélkül, amikor csak talál rá valami okot.

      amikor nem zavaró, hogy valakit lefényképeztek és sérültek a jogai, akkor nem kell miatta pereskedni. amikor meg tényleg ciki egy kép és gond van miatta, akkor ha nincs más megoldás, perelni kell.

      a koncerteken is tilos fényképezni, mégse nagyon akadályoz meg senkit. és az átlagos rajongót nem is szokták beperelni érte. viszont ha valami olyanra használja a képet, ami a szervezőnek gondot okoz, akkor ott a lehetőség számonkérni, hogy már a kép elkészítése is jogszerűtlen volt.

  3. Márkus Sándor 2013.07.24. @ 12:24

    Kezdjük azzal, kit nevezel fotósnak. X média megbízott ügynökét, tetszőleges hírneves (vagy anélküli) alkotóművészünket, Pistikét, aki elhozta otthonról a frissen kapott D1-est, vagy Jennifert, aki épp a telefonját nyomkodja agyba-főbe. Nem tudod lekorlátozni, hogy ne készüljön rólad felvétel úton-útfélen alapjáraton, amikor már 1 buszon is van kamera (tekintet nélkül arra most hogy működőképes vagy sem) és alapvetően a paranoid megközelités mellett valahol biztonságérzetet is adhad hogy szem előtt vagyunk. Hogy az a szem mit kezd ezzel a lépéselőnnyel, megint más téma. Hogy mit kell kezdeni a helyzettel? Jobb híján megbarátkozni vele. Amikor a telefonunk alapján bármikor bárki tudhatja hol vagyunk, a laptopunk alapján hogy a neten mit ügyködünk, más nem marad mint Orwell képére mosolyogni

  4. A legtisztább az lenne, ha a lefotózott személy az elkészült kép alapján eldönthetné, hogy megengedi-e a kép megtartását és/vagy a publikálását, vagy sem. Tömegnél viszont ez nem életszerű, mivel nem lehet mindenkihez odamenni, de a tömeg fotózásáról amúgy is az a véleményem, hogy nem etikus, mivel az összegyűlt emberek valamilyen közös célból, érdekből gyűltek össze. PL tűntetés, felvonulás, koncert stb…senki sem örülne ha a neten meglátná magát egy tűntetésen, mivel akkor bárki felismerheti és elítélheti emiatt, mivel ha úgy vesszük akkor az eseményen való részvételével kinyilvánított egyfajta hovatartozást is.

    • Pontosan ezért van a törvényben az a kitétel, hogy tömegfelvételnél nem kell beleegyezés – ha viszont a tömegből egy valakit kiemelsz, az már nem tömegfelvétel, hiába készül tömegben.

      A tüntetést viszont teljesen rosszul látod. Aki elmegy egy tüntetésre nyilvánosan demonstrálni a véleményét, az eredendően azért van ott, mert nyilvánosan vállalja a véleményét.

      Koncerteknél és sporteseményeknél pedig eleve része szokott lenni a házirendnek, hogy a belépéssel tudomásul vetted, hogy rólad felvétel készülhet és az megjelenhet valahol – ha nem tetszik, ne menj oda.

  5. a magyar/nemzetközi jog ismeri és elismeri a “ráutaló magatartás” kontextust, azaz ha valaki az utcán 36 fogát mutatja neked, széles vigyorral, vagy a műtermedben/politikai_fórumon/stb odaadó/ráutaló magatartással EGYEZIK bele fotó létrejöttébe, úgy elég nehéz lesz neki perelnie!!!

    • Így van, de ráutaló magatartással csak a fotó elkészítésébe lehet beleegyezni, a megjelenéshez mindenképpen az adott felhasználáshoz kötődő beleegyezés szükséges.

  6. Amúgy mi ez a kultúrtársalgás itt (?), a tény az hogy k…ára nem szeretnének megjelenni csak ellenőrzött sajtóban az politikus urak, és ez volt az utolsó kapu amit bezártak, itt meg elvekről folyik a végeláthatatlan szócséplés. Nagyon langyos ember a magyar, sorsát maga alakította ilyenné, hát tessék elszenvedni. Haragszom.

  7. Lévai Gábor 2014.03.18. @ 16:24

    Azt gondolom, hogy az eddigi szabályozás volt talán az arany középút. A fotózás ilyen fokú korlátozása alapvető demokratikus értékeket sért. Mi a helyzet, ha valakit közterületen törvénysértés közben fényképezel, ami az egyedüli bizonyíték lehet később? Az új szabályozással inkább nem csinálod meg a képet, mert még téged fognak beperelni a valódi bűnös helyett. Ugyanolyan ingoványos terep, mint az engedély nélküli hangfelvételnél, ami úgy gondolom, hogy egyértelműen káros.
    Másrészről nagyon helyes, hogy eddig a publikáláshoz szükséges volt az érintett engedélye (ráutaló magatartása).

    A gond inkább abból volt, hogy még ezt a szabályt sem tartották be sok esetben a sajtó részéről, tessék kinyitni bármilyen újságot, vagy megnézni tetszőleges hírportált, ahol rendszeresen lehet olyan képeket látni, aminek a publikálásához garantáltan nem kapott engedélyt a készítője.

    Egyszóval a régi szabályzás jó volt, a betartással voltak gondok, és van rá egy fogadásom, hogy ebben nem is lesz nagyon változás.

    Csak arra jó ez a mostani módosítás, hogy jogbizonytalanságot teremtsen, amit aztán az aktuális hatalom, amikor az érdekei úgy kívánják, felhasználhat az ellenfeleivel szemben.

  8. Lévai Gábor 2014.03.18. @ 16:30

    A sajtó reakcióján amúgy csodálkozom, szinte alig van visszhangja a dolognak. Néhány petíció, és fejcsóváló véleménycikk önmagában mit ér?
    Sokkal látványosabb lenne, ha néhány hétig úgy jelenne meg minden sajtótermék, hogy a felismerhető arcokat kitakarjátok. Az indexen pár hónapja volt egy tudósítás, ahol például a rendőrök fejét kicserélték trollface-re. Kellően látványos dolog, hogy érzékeltesse a dolog abszurditását, érdemes lenne megcsinálni…

  9. Rendeznünk kellene egy utcai-fotó kiállítást, ahol az üres utcaképekre magunk fotosoppulunk rá fekete alakokat, majd meghívjuk erre a neves eseményre a törvényhozókat élvezzék csak, hogy tönkretettek egy művészeti ágat.
    A képekkel szemben pedig még a törvény előtt készült legjobb magyar utcai-fotókat kellene kitenni, hogy érezhető legyen a kontraszt.

    • mivel pont ugyanazt fényképezheted/nem fényképezheted, mint amit a törvények az elmúlt húsz évben engedtek, semmit nem öltek meg és egy ilyen akciónak nem túl sok értelme volna…

Comments are closed.