Míg mások csak ügyetlenkednek az iPhone telefonok nemrég megjelent beépített panoráma funkciójával, addig a Getty Images fotóriportere Daniel Berehulak megmutatja, hogyan kell ezt jól csinálni.

Sokáig idegenkedtünk a mobillal fotózástól, de már kezdjük megszokni. Egyre elfogadottabb még a profik világában is, ami nem csak az iPhone népszerűségének köszönhető, hanem főleg annak, hogy egyre jobb minőségűek a mobilok kamerái, és egyre több értelmes funkciót is nyújtanak sok szűrő és effekt mellett.

A Time Lightbox és az Index Nagykép válogatásában is megjelent a Getty Images indiai fotóriporterének, Daniel Berehulaknak egy különleges képanyaga. A 12 évente megrendezett hindu Kumbh Melá vallási ünnepen az ügynökség ausztrál születésű, de ázsiai régióban tevékenykedő fotóriportere nem mindennapi képanyagot készített. Ha már az iPhone5 kínál panoráma funkciót is, akkor ő ki is használta. Mozgalmas és eseménydús panoráma képek egész sorát készítette.

Mikor én teszteltem az iPhone5-öt elég vegyesek voltak a tapasztalataim a panoráma funkcióval. Nagyon szépen illusztrálták a saját panoráma képeim, hogy milyen az, mikor izgő-mozgó témát próbál az ember vele megörökíteni. Bevallom, hogy nem is nagyon törekedtem tökéletes képekre, pláne nem mozgó témákról. Már csak azért sem, mert pont előtte volt aktuális téma, a tüntetésen előfordult panoráma baki, és ennek kapcsán, hogy a sajtóban az ilyesminek mennyi helye van – méginkább, hogy milyen formában.

Nos, az eddig háromszoros World Press Photo nyertes Berehulak és a Getty Images megmutatta, hogy lehet ezt jól is csinálni, sőt kétség kívül értelme is van neki. De ne feledjük el, hogy fontos az ilyen képeknél egyrészt ellenőrizni, hogy a kép illesztése tényleg rendben van-e, másrészt pedig feltüntetni, hogy mit is látunk és hogyan készült. Például Berehulak képaláírásaiban rendre olvasható a Getty oldaldán, hogy “SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS: A kép egy iPhone panoráma alkalmazással készült.”

Ez nem felmentés az etikai elvek alól, de technikai magyarázat mindenkinek, aki értelmezni akarja, hogy mit is lát a képen és lehetőséget ad eldönteni, hogy ez még belefér-e a hiteles tájékoztatásba, vagy sem.

A Time  oldalán egyébként a fotós elég sokat mesél a képek készítésének körülményeiről is:

“A Maha Kumbh Mela a legnagyobb vallási gyülekezet a világon, amit 12 évente tartanak a Sangam oartján, a szent Ganga, Yumuna és a mítikus Saraswati folyók torkolatánál. Ötvenöt napig tart és az allahabadi Sangam szent helyén ünneplik. Mire a fesztivál végetért, 2013-ban nagyjából 100 millió ember zarándokolt a helyszínre.

De hogyan mutatja meg az ember fotókon a világ legnagyobb gyülekezetét? Fotós kollégáim és én is hónapok óta készültünk és terveztük a Kumbh Mela dokumentálását, de semmi konkrét információ nem állt rendelkezésünkre, hogy mi is a legjobb módja a fotózás megtervezésének. A legalapvetőbb kérdéseket is nehéz volt megválaszolni: Hogyan fényképezzük az eseményt? A szárazföldön fogunk fényképezni? Talán a vízből? És a legalapvetőbb kérdés, hogyan készítünk másmilyen képeket, mint az eseményt fényképező számtalan többi fotós? Hogyan lehet képekben megmutatni valamit, ami ennyire megfoghatatlanul hatalmas?

Ekkor jött az ötlet: a levegőből kell fényképezni.

Mikor az év elején a Time new yorki irodájában jártam, felvetődött az ötlet, hogy fentről fotóznám az eseményt egy távvezérelt dronenal. Hónapokig kutattam, hogy megtaláljam a legköltséghatékonyabb és legbiztonságosabb megoldást, hogy egy GoPro kamerát feljuttathassak a levegőbe. […] Aztán egy indiai kollégával folyatott hosszas beszélgetés után a biztonsági aggályok miatt levetettem az ötletet. Mi történik, ha a magasból a tömegbe esik véletlenül a szerkezet. Mi van, ha pánik tör ki miatta? Azt sem akartam, hogy egy falusi indiai résztvevő azt higgye, hogy a helikopterem egy olyan katonai robotrepülő, amit a pakisztániak szoktak átküldeni az indiai légtérbe. Bizonyos helyzetekben jobb egészséges mértékben paranoiásnak lenni és végülis örülök, hogy elővigyázatosan elvetettem a tervem.

(Egy francia operatőrt és egy helikopter pilótát letartóztattak, amiért rendkívül alacsonyan repültek a fürdő terület felett a fesztivál legmozgalmasabb napján és a helikopter által kavart hullámok felborították a hajókat.)

A drone ötlet elvetése után viszont valami mást kellett keresnem, ami jó megoldás lehet a Kumbh megörökítésére. Hogy könnyen és gyorsan tudjak a tömegben mozogni, az kulcs fontosságú volt, akárcsak a felszerelésem megóvása; sokan veszítették el a fényképezőgépüket, mikor egy túlságosan átszellemült zarándok beterítette őket vízzel.

A másik kihívást a rendőrség és a sadhus szent emberek jelentették, akik néha elég agresszívan irányították a tömegre lathi botjaikat. Egyszer épp egy kerítés tetején álltam, hogy magasabbról fényképezhessem a tömeget. Az egyik oldalról egy rendőr kezdte ütni a lábamat egy nehéz fa lathi bottal, a másik oldalról pedig egy hindu szent ember ütött egy fém rúddal. Ahogy lemásztam a kerítésről, egy Sadvhi, vagyis szent asszony vágott fejbe a szandáljával. Némelyik sadhus élvezi a fotósok figyelmét, míg mások azt érezték küldetésüknek, hogy mindenkit megüssenek, akit csak érnek.

Úgy döntöttem, hogy a legjobb megoldás az lesz, ha a lehető legkisebb felszereléssel dolgozom. A 35 mm-es képriportomat pedig az iPhone-ommal egészítem ki, amivel ezeket a panorámákat készítettem. A Kumbh legnagyobb fürdő napján komoly kihívást jelentett, hogy olyan képeket tudjak készíteni, amiken nincsenek rajta a fotós hordák, akik a világ minden tájáról özönlenek ide, hogy megörökítsék a látványosságot.

Azt látni, hogy szinte milliónyi zarándok kerül kapcsolatba a szentnek tartott vízzel nagyon érzelmes élmény volt számomra – egy hatalmas léptékű, életre szóló élmény.”

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!