Ezért nem adnak ingyen képeket a profi fotósok

Ezért nem adnak ingyen képeekt a fotósok
Részletekért katt a képre!

Nyílt levél magyarul és még 15 másik nyelven

Örök és egyre inkább megkerülhetetlen problémakör a fotósok életében, hogy ingyen fotókat kérnek tőlük. Nemzetközi jelenség, ami ellen világszerte küzdenek a profi fotósok. Tudd meg, hogy miért és vegyél részt te is a nemzetközivé bővült mozgalomban!

Bár sokan azt hiszik, döntően magyar jelenség, hogy mindenki ingyen szeretne fotókat, mégsem hungarikumról van szó. A fotós társadalom egésze számára probléma ez, ami külföldön ugyanúgy létezik és ugyanolyan gondot okoz, mint Magyarországon. Ezért íródott korábban is több írás, amik a fotók vélt vagy valós értékével, az ingyen munka hátrányaival, a fotógyűjtő pályázatokkal, az eladósodó fotósokkal és hasonlóan színes megközelítéseken keresztül próbálják jobbára ugyanazt a témát körbejárni. Ezért született nemrég egy nemzetközi kiáltvány, amihez tömegesen csatlakoznak fotósok világszerte és már magyarul is. Csatlakozz te is!

A világon mindenkit érint
A probléma annyira nemzetközi, hogy a kezdeményezés egyenesen a világ másik végéből, Japánból indult. Tony Wu természetfotós tette közzé gondolatait. Eredetileg saját használatra írt sablon válaszlevél volt. Aztán mikor látta, hogy nem csak ő, hanem más fotósok is gyakran felhúzzák magukat ilyesmin, és ezzel gyakran a tárgyalást is alaposan elrontják, úgy döntött, hogy közzéteszi, hogy másoknak is segítségére legyen. Mióta publikálta az írását, számos megerősítést kapott a világ minden részéről, hogy egy nagyon fontos szakmai problémával foglalkozik. Ő maga és a levelet aktívan használó fotósok is sokszor tapasztalták, hogy végül fizető megrendelés lett azokból az ingyenes megkeresésekből is, akiknek ezt a válaszlevelet – vagy inkább a linkjét – elküldték. Igazának mi sem komolyabb bizonyítéka, hogy az írásnak 15 nyelven készült fordítása, így a magyar változat mellett olvasható angol, német, francia, bolgárolasz, spanyol, holland, finn, görög, indonéz, portugál, román, egyszerűsített kínai, hagyományos kínai és thai nyelven is.

Lényegében egy sablon levélről van szó, ami igyekszik megválaszolni a rendszeresen feltett kérdést: miért nem adnak ingyen képet a profi fotósok, és miért van, hogy gyakran egyáltalán nem, vagy csak nagyon röviden válaszolnak az ilyen kérésekre. Megszületett az udvarias és részletes, szabadon elküldhető válasz, amit mindig is meg akartál írni, csak eddig sosem volt rá időd. És még az is kiderül belőle, hogy miért nem.

Néhány érv, hogy miért nem dolgozhatnak a profi fotósok ingyen

Kedves potenciális fotó vásárló,

Ha erre az oldalra küldték, akkor valószínű, hogy ingyen, vagy minimális díjazásért szeretett volna egy vagy több képet használni.

Professzionális fotósként rendszeresen megkeresnek minket, hogy ingyen adjunk képeket. Egy tökéletes világban mindannyian szeretnénk az ilyen kérésekre pozitívan reagálni, és segíteni, különösen az oktatással, szociális kérdésekkel, vagy a természet megőrzésével kapcsolatos ügyeket. Joggal mondhatjuk, hogy sok esetben szeretnénk, bárcsak lenne időnk és erőforrásunk, hogy többet is tegyünk támogatásként, fotók küldésén túl is. 

Sajnálatos módon azonban csak ritkán van módunk az ilyen megkeresésekre válaszolni, és ha sikerül is, gyakran igen rövid a válasz, ami nem érzékelteti kellő mértékben a válasz mögött rejlő okokat.

A körülmények minden helyzetben mások, de úgy találjuk, hogy elég sok a visszatérő motívum, amiket alább felsorolunk, hogy könnyebben megérthessen minket, és ezzel talán elkerülhessük a kellemetlen félreértéseket.

Kérjük, tekintse a következő gondolatokat olyan konstruktív szándékúnak, mint amennyire mi így írtuk le őket. Természetesen reméljük, hogy miután elolvasta, sikerül újra beszélnünk, és kialakítani egy kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést.

A fotózás a megélhetésünk
Mi abból élünk, hogy lenyűgöző képeket készítünk. Ha a képeinket ingyen osztogatnánk, vagy túlságosan sok időt töltenénk az ingyen képekért folyamodó kérésekkel, akkor nem tudnánk megélni a fotózásból. 

Támogatunk arra méltó ügyeket képekkel
Többségünk hozzájárul képekkel, néha mással is bizonyos ügyekhez. Sok esetben közvetlenül is részt veszünk olyan projektekben, amiket képekkel támogatunk, vagy már eleve volt valamilyen személyes kapcsolatunk valakivel az érintettek közül. Más szavakkal, mindannyian tudunk és szoktunk is támogatni különféle ügyeket ellenszolgáltatás nélkül.

Az idő szorít minket
Kifejezetten előnytelen lenne viszont az ilyen szelektív támogatás helyett minden ingyenes kép megkeresésre pozitívan reagálnunk. Már csak azért is, mert tekintélyes mennyiségű időt igényelne az ilyen megkeresésekre reagálni, a kért képekről egyeztetni, azokat előkészíteni, elküldeni, majd aztán nyomon követni, hogy a képeinket hogyan használták és milyen hasznukat vették – ha egyáltalán van ilyen. Sok időt igényel ezekre a megkeresésekre válaszolni és idő mindig kevés van. 

Nehéz reagálni a “Nincs pénzünk” típusú kérésekre
Szinte minden ingyen képre vonatkozó megkeresés a szűkös költségvetésre hivatkozik, vagyis azzal érvel, hogy nincsen anyagi forrása.

Ezek a megkeresések azonban gyakran olyan szervezetektől érkeznek, amik rengeteg pénz felett rendelkeznek, legyenek ezek üzleti vállalkozások, költségvetési szervek, kormány intézmények, vagy akár civil szervezetek. Gyakran elég megnézni a nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokat, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy az éppen pénzhiánnyal érvelő félnek bőven van pénze minden másra, ami nyilvánvalóan elegendő ahhoz, hogy tisztességesen megfizessék egy fotós munkabérét, ha ez szándékukban állna. 

Ami még lesújtóbb, hogy túlságosan is gyakori jelenség, hogy a kérdéses projektben résztvevő felek közül egyedül a fotósok azok, akiknek a munkáját ingyen kérik, míg mindenki más tiszteletdíjért vagy fizetésért dolgozik.

Az ilyen és hasonló megfontolások miatt talán megérti, hogy miért érezzük úgy, hogy semmibe vesznek minket és a munkánkat, amikor azt mondják: “Nincsen pénzünk.” Az ilyen igény gyakran cinikus próbálkozásnak tűnik számunkra, hogy kihasználják a tárgyaló partner hiszékenységét.

A mi költségvetésünk igazán szűkös
Néhány kivételtől eltekintve a fotózás egy nem túl kifizetődő hivatás. Java részt azért választottuk ezt a szakmát, mert élvezzük a vizuális kommunkiációt, a látvány művészetét és azokat a témákat, amikre szakosodunk. 

Az Interneten elérhető fotók számának utóbbi években bekövetkezett ugrásszerű növekedése és a fotókat vásárlók költségvetésének rohamos csökkenése miatt a fotósok egyébként is csekély bevételei is egyre szűkösebbé váltak.

Mindezeken túl professzionális fotósnak lenni komoly anyagi beruházást igényel.

A mi szakmánk jellegénél fogva igen eszközigényes. Rendszeresen kell fényképezőgépeket, objektíveket, számítógépeket, tároló eszközöket és egyebeket vennünk. Az eszközök elromlanak, javíttatni, pótolni kell őket. Biztonsági másolatokat kell készítenünk minden adatunkról, mert egy rosszul letett kávés bögre szó szerint évek munkáját képes pillanatok alatt megsemmisíteni. Mindannyiunknak százezrekbe kerül évente a szoftverek és hardverek beszerzése, mivel tartanunk kell a lépést a technika fejlődésével és a megrendelők igényeivel is. Ezen kívül az utazás is komoly tényező mindannyiunk munkájában. Egy csomó pénzt költünk utazásra, a felszerelésünk szállítására, szállásra, és egyéb, utazással kapcsolatos költségekre.

Ezen kívül talán a legfontosabb, hogy a befektetett pénzen felül nem kevés időt és energiát áldoztunk hivatásunk elsajátítására, az anyagi és egyéb kockázatokon túl, amit munkánk során kénytelenek vagyunk vállalni. Egyszerű pillanatképekhez talán nem kell több, mint a gombot nyomni, de jó képek készítéséhez tudás is kell, gyakorlat, és megfelelő ítélőképesség.

Szóval a lényeg, hogy természetesen megértjük, és együtt tudunk érezni a költségvetés szűkösségével. Praktikus megfontolásból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindenkit támogassunk, aki ezt kéri tőlünk.

A “névfeltüntetés” nem jelent sokat
A leggyakoribb ajánlat, amit kapni szoktunk, hogy ingyen adjunk képeket, azt szokta ígérni, hogy feltüntetik a nevünket, vagyis megjelenést biztosítanak nekünk, akár vízjel, hivatkozó link, vagy esetleg kiemelt említés formájában. Ezzel próbálják ellentételezni az ingyen kapott képet. 

Ezzel két probléma van.

Először, hogy a forrásmegjelölés nem fizetési mód. Elvégre mi készítettük a képet, amiről tárgyalunk, így a névfeltüntetés automatikusan kötelező. Nem valami olyan kegy, amit mi remélünk, hogy egy harmadik fél lesz olyan szíves megtenni a kedvünkért.

Másodszor, a forrásmegjelölésből nem tudjuk kifizetni a számlákat. Ahogy talán korábban már írtuk, keményen dolgozunk azért, hogy megteremtsük a pénzt, amit újra be kell fektetnünk a felszerelésünkbe, és amiből fedezzük a vállalkozásunk egyéb költségeit. Ezen felül elő kell teremtenünk az olyan alapvető kiadásaink forrásait, mint az étel, lakás, közlekedés, stb.

Röviden, a képeink készítőjét megjelölni kötelező, és nem a fizetség egy formája, a forrásmegjelölés pedig nem helyettesíti a fizetést.

“Te vagy az egyetlen fotós, aki értetlenkedik”
Ha van időnk, és beszélgetni kezdünk azzal, aki ingyen szeretne tőlünk képeket, a beszélgetés gyakran oda vezet, hogy a másik fél azzal érvel, minden más fotós több, mint boldogan ad neki ingyen fotókat, és úgy érzi, csak mi “értetlenkedünk”. 

Mi tudjuk, hogy ez nem igaz.

Azt is tudjuk, hogy egyetlen felelős és kompetens fotós sem fogadna el kedvezőtlen üzleti feltételeket. Elképzelhető, hogy néhány gyakorlatlan fotós, vagy olyan ember, akiknek éppen van fényképezőgépe, valóban belemegy, hogy ingyen dolgozzon, de ahogy a népi bölcsesség mondja, “Azt kapod, amiért fizetsz.”

Várjuk a visszajelzést
Egy másik dolog, ami gyakran megesik, hogy amikor mi mégis adunk fotót támogatásként, akkor sem kapunk visszajelzéseket, vagy bármilyen más információt, hogy az esemény, vagy projekt hogyan alakult, milyen eredményt (vagy bármit) sikerült elérni vele, és mi haszna (ha bármi) volt a fotó felhasználásának.

Nagyon gyakran még csak válasz sem érkezik a leveleinkre, amikben a fejlemények iránt érdeklődünk. Egészen addig persze, míg legközelebb valaki újra ingyen fotókat szeretne kapni tőlünk. 

Olyan helyzetekben, amikor mégis belemegyünk, hogy ingyen dolgozzunk, kérjük vegyék a fáradtságot tudatni velünk, mit sikerült a hozzájárulásunkkal elérni, hogy mentek a dolgok. Ez a kis odafigyelés sokat számít, hogy hosszú távon is együttműködjünk majd, amikor legközelebb kérnek tőlünk újabb képeket a jövőben.

Összefoglalás
Reméljük, hogy a fentiek segítenek megérteni, hogy az alábbi listában szereplő, a témában érintett fotós miért küldte el neked ezt a linket. Mindannyian elkötelezett profik vagyunk, akik boldogan dolgozunk a megbízóinkkal kölcsönösen gyümölcsöző együttműködésben.

A szerző, és fordítóként én is azt kérem, ha a szöveget átveszed, hogy közöld, akkor hivatkozz Tony Wu eredeti forrására, és a blogomat linkelve rám fordítóként (a magyar változat közlése esetén).

Te mit gondolsz Tony Wu írásáról, és a jelenségről, ami ihlette azt?

Readers Comments (16)

  1. Veres Nándor 2012.05.07. @ 18:34

    Ez minimum 120%.ban így van. El is mentem a linket köszönettel!

       Jó fényeket,

           Veres Nándor
            Csíkszereda

  2. Gyergyoidorka 2012.05.07. @ 22:34

    Az első két sort olvastam el… Hejje sírás…

  3. Az IT-ben is működik ez a csodálatos megrendelői hozzáállás, ha szabadúszó vagy, többnyire valahogy így:

    – ..de nincs pénzünk, meg tudod csinálni barterba, nem?
    – hát ne haragudj, de nem.
    – miért? a 15 éves unokaöcsém megcsinálja, ért a számítógéphez, csinált már honlapot. ezért pénzt kérnél?
    – mit is szeretnétek?
    – hát olyat, mint a facebook, tehát hogy vannak az ismerőseid…

  4. A kiadványszerkesztésben/grafikában dettó ugyanez a helyzet:S
    Meg ott vannak a különböző pályázatok is, amikkel meg szintén a munkadíjat próbálják megspórolni sokszor.

  5. Hajdok David 2012.05.08. @ 11:58

    Üdv!

    Kicsit általánosítónak érzem a téme tálalását, illetve a következtetést, ami a levél szövegésből lejön: vagyis, hogy mindenki, aki bármilyen jószolgálati, karitatív okból két támogatást (itt: munkát), az hatalmas pénz felett gazdálkodik.

    Ugyanakkor nem egy olyan jószolgálati szervezetet ismerek, magyart és nemzetközit is, ahol a tagok, önkéntesek semmilyen juttatást nem kapnak, sőt a szervezt működési költségeit is fedezik. Az általánosítás nem helyes e téren – vannak kivételek.

    Én rendezvényhangosítással foglalkozom, Hasonlóan (vagy még inkább) eszköz, idő és szállításigényes műfaj, mint a fotózás, bár nem annyira kreatív, és a jelenséget én is érzem, érzékelem. Ugyanakkor igenis van nem egy olyan projekt, amit szívesen támogatok, támogatunk ingyen munkával, mert fontos. Az én esetemben a ez pl. a Gézengúz Alapítvány. Ők, és más korrekt szervezetek, is nagy költségvetéssel dolgoznak szerencsére, de túlnyomó részét támogatásra fordítják, és nem azért kérnek támogatást, szolgáltatás formájában, mert nem tudnak vagy akarnak fizetni, hanem azért, hogy a költségvetésük minél nagyobb százalékát a céljaik érdekében használhassák fel! (Ma Magyarországon nincs arra szabály, hogy egy alapítvány, egyesület a beérkező támogatások mekkora részét használhatja működési költségre, és mennyit kell a támogatotti csoportjának továbbadnia.)

    A jószolgálati munka fontos és hasznos, és nem az a lényege, hogy fel legyen tüntetve a nevem, mint támogató, mert ez nem érdemes. Szerintem, ha nem is értesz egyet az adott szervezet tevékenységével, akkor is az a korrket, hogy ajánlasz nekik olyan kollégát, aki esetleg támogathatja őket.

    Természetsen nem kell minden munkát ingyen elvállani, és nem is lehet, hiszen meg kell élni valamiből, fejleszteni kell. De a fenti levél eléggé általánosít és sarkít szerintem, amin lehetne korrigálni. Szrintem érdemes átgondolni.

    Üdv: Hajdók Dávid, nonstop MEDIA

    • Valóban általánosít, mivel nem lehet mindenre külön kitérni. Nagyon határozottan benne van, hogy vannak jó és fontos ügyek, amiket jó és fontos dolog támogatni.
      Viszotn azt nem hiszem, hogy annyival több lenne a jó és fontos ügy, mint ahányan nem ilyenek jegyében próbálnak ingyen munkára alkudozni. Hogy ki mit gondol ilyennek, az meg mindenki egyéni belátására van bízva. Szerintem így korrekt.

    • Feleslegesen írtad a litániát, figyelmetlen vagy! 
      A szöveg vonatkozó része: 

      “Szinte minden ingyen képre vonatkozó megkeresés a szűkös költségvetésre hivatkozik, vagyis azzal érvel, hogy nincsen anyagi forrása.
      Ezek a megkeresések azonban gyakran olyan szervezetektől érkeznek,….”

      tehát: “SZINTE MINDEN” …és “GYAKRAN”   szavakkal indexált a szerző!  

      (bocs, pont a téma fajsúlya miatt káros az ilyen komment és csúsztatás.!!!)  

  6. Takács Gábor 2012.05.16. @ 01:54

    Nekem valakinek a mondása cseng a fülemben egyfolytában, hogy ma Magyarországon mindenki fotós, modell, informatikus, és DJ.

    Miközben a profi fotós a jelentős anyagi beruházás mellett tanult művészetet, kompozíciót, világítást, amiről az önjelölt fotósok legtöbbjének fogalma sincs.

    Miközben a profi modell egy könnycsepp nélkül tartja a pózt órákon át, amíg fényképezik, pontosan tudja, amikor instruálják, mit tegyen, nem nyafog, és nem csak úri hobbiból vigyáz az alakjára és a táplálkozására, és még arra is különös figyelmet fordít, hogy kipihent legyen, és ne karikákkal a szeme alatt menjen másnap dolgozni.

    Miközben a profi informatikus felelősséget és garanciát vállal a munkájáért, évtizednyi rutinja van a hibaelhárítás területén, és nem csak egy Windows-t vagy egy Photoshop-ot tanult meg feltelepíteni, mint az önjelöltek.

    Miközben a profi DJ kívülről fújja az aktuális slágerlistákat, akkor is, ha nem szeret egy-egy stílust, beszédtechnikát tanult, és egy este akár három helyen is végig állva, órákon át mosolyogva gondoskodik a hangulatról, akkor is, ha hólyagos a talpa.

    De gyanítom, sok szakma szenved a magyar mentalitás rákfenéjétől: ma mindenki ingyen akar mindent.

    Csak egyvalamit felejtenek el az emberek: sokszor az a legdrágább, ha valamit olcsón akarunk megszerezni.

    Takács Gábor
    amatőr fotós
    (és igazi informatikus)

    • csak azzal egészíteném ki, hogy ez nem magyar jelenség. a világ minden táján létező probléma, mindenhol küzdenek vele, csak nálunk talán még nagyobb az árérzékenység, mégkevésbé van kultúrája a minőségért többet fizetni, és a jogkövetésnek, és jellemzőbb az ügyeskedés

  7. http://creativecommons.org/about

    ehhez mit szólsz? egyre több fotós oldalon megjelenek, és ha jól értem aki feltölt képeket igénybe veheti ezt a “remek” szolgáltatást. Írhatnál erről a nagyon remek non-profit szervezetről is!

    • Talán nem ártana, csak túl összetett téma, hogy egyáltalán belevágjak (időhiny).
      Van létjogosultsága a kezdeményezésnek, csak az a baj, hogy nagyon sokan eredendően nem értik, hogy miről is van szó, így képtelen a dolog jól működni.

  8. Elképzelhető a világ, ahol valaki szenved a géppel, de nem sikerül
    neki, és a végén megkérdez engem – az informatikust – hogy segítsek már
    hogy hogyan lehet a gépen mondjuk törölni a levelet, mert nem találja és
    erre én azt válaszolom, hogy ne haragudjon de nem mondom meg, mert én
    egy profi informatikus vagyok, ebből élek, és etetnem kell a
    gyerekeimet, és autóra van szükségem meg világ körüli útra. De lehetne
    extrapolálni, amikor valaki megcsúszik a sziklán és lóg a faágon és
    sikít hogy segítsek és akkor mondanám neki hogy ne haragudjon, de az
    izomállapotom több évtizedes mozgatás során alakult ki és nem segíthetek
    neki ingyen, nagyon sajnálom hogy 5 másodpercen belül el fog hunyni, és
    amúgy is sajnos erre nekem nincs időm hiszen éppen sétálok.

    A
    „profi fotósok” egy része azt képzeli, hogy ő a világ egy csodálatosan
    egyedi példánya, olyat tud, amit más nem, és ennek minden cseppje
    minimum egy vagyont ér, de inkább kettőt. A „profi fotósok” ezen része
    nagyon hasonlatos azokhoz az informatikai cégekhez akik kivonulnak a
    rendőrökkel a programmásoló tinédzserekhez és utána kijelentik hogy a
    srác akkor hatmillió forint kárt okozott nekik, satöbbi. Mert etetniük
    kell az ők is ebből élneket.

    Informatikusként nagyon sok
    „ingyenes” tevékenységet végzek, segítek másokat, valamilyen arányban.
    Ez az arány nem éri el a tevékenységem jelentős részét (hiszen amint
    elhangzott: a gyerekek éhesek) de szinte mindig több, mint nulla.

    Miért?
    Egyrészt mert ezzel segítek másoknak, miközben számomra nem okoz
    jelentős veszteséget. Gyakran azért, mert ezekkel hozzájárulok a
    közösség egyetemes fejlődéséhez, a közjóhoz, aminek eredményeképp nekem
    is több közjó jut (azoktól, akik hozzám hasonlóan idejük és tehetségük
    egy részét megosztják velem), sőt, gyerekeimnek. És jobb lesz tőle a
    világ, talán csak egy kicsit. (Tudnék példákat hozni, de nem magamat
    jöttem fényezni.)

    Amit ezek a fránya magukat „profinak” nevező
    fotósok nem értenek, hogy a világon minden erőforrásnak ára van, de
    sehol nincs előírva nekik hogy minden egyes potenciális fillért valódi
    fillérre kell váltani.

    Az IGAZI fotósok (akik nem csak fotósok,
    de emberek is egyben) nem osztogatják szét a képeiket. Nem. De nagyon
    gyakran megosztanak a közösséggel egyes képeket. Gyakran úgy, hogy a
    képnek POTENCIÁLISAN kisebb üzleti értéke számukra van viszont a
    közösség számára az érték jelentős (pl. mert aki nem jár fotósként
    ide-oda nem tudja megcsinálni a képet, ilyesmi).

    Remélem senki
    nem fog belehalni a döbbenetbe ha megemlítem, hogy a Wikimedia Commons
    több, mint 18 millió képet tartalmaz. Igen, ezek jelentős része
    közönséges fénykép, nem „profi” „fotós” készítette. Azonban, kedves
    „profi fotósok”, tessen odagrasszálni és megnézni az EXIF infókat, utána
    pedig lehet rákeresni az árakra. Bizony-bizony vannak ott több milliós
    felszerelések. (Talán még dollárban is.) Bizony vannak esetek amikor az
    illető több ezer kilométert utazott a képért. Vannak esetek mikor
    privilegizált helyre jutott (red carpet, politikai csúcsok, vagy épp egy
    nem látogatható sziget). És ezek a fotósok szabad licenc alatt
    publikálják néhány képüket. Néha többet, néha kevesebbet.

    Az
    egyikükkel beszélgettem, aki elmesélte, hogy neki azért jó ez, mert a
    képei miatt többször keresték, és vettek tőle vagy kapott új
    megrendeléseket. Volt olyan képe a több ezerből ami megjelent nagyobb
    lapban és nem kapott érte milliókat. De a meg nem kapott pénz nem
    negatív pénz, nem vette el tőle senki, csak épp nem kapta meg, pluszban.
    De ezt bizony az itt bólogató „profik” nem is értik.

    Azt
    gondolom: semmi baj veletek. NE adjátok oda semmilyen képeteket
    senkinek. Ez a ti döntésetek. Mondjátok meg, hogy ti minden képből pénzt
    akartok, ez egy ilyen világ. Bár mindenkik másnak is nehezen megy, sőt,
    gyakran nagyon nehezen, de a „profi” „fotós” azt gondolja, hogy
    mindenki másnak jó, csak épp szegény profi fotósokat akarja mindenki
    kizsákmányolni.

    Remélem, hogy a gyerekeitek – hála NEKÜNK, akik
    vélhetően nem vagyunk „profi” „fotósok” – nem olyan világba fognak
    belenőni ahol mindenki elkéri mindennek az árát, és ötszázér’ segítjük
    át a vak embert a lámpánál, mert az időnk nekünk is pénz, azúristenit!

    És
    nem irígylem a gyerekeitektől ha az általunk megizzadott, megfizetett,
    megdolgozott szebb világban nőnek fel. Nekem attól, isten bizony, nem
    lesz sem rosszabb, sem kevesebb az életem. Jöjjenek! És ha valakinek
    segítség kell, vagy akár egy fotóm (nem, én nem vagyok profi fotós, de
    hátha), szóljon. Lehet, hogy segítek, és lehet hogy adok. Nem zárom ki.

    De
    még egy, mert sokan nem értik. Én amikor dolgozom, pénzt kérek a
    munkámért. Kifizetik. A program az enyém marad, és azt szabad licenc
    alatt publikálom. Miért jó a megrendelőnek? Mert kapott programot, és
    mert üzemeltetem neki. Miért jó nekem? Mert kifizette a munkámat, és
    fizet az üzemeltetésért. (Igen, ha nem tartanám meg a jogokat, hogy
    aztán felszabadíthassam, tízszer annyit keresnék! De nem lehet, hogy
    akkor egy féregnek érezném magam?) Miért jó ez másoknak? Mert
    használhatják a munkámat és építhetnek rá, és ha jobbá teszik, akkor azt
    én is használhatom. Ez egy win-win rendszer. Van ilyen IS.

    http://commons.wikimedia.org/

    http://wikipedia.hu/

    További szép napot!

Comments are closed.