Távozik a Hírszerző is
Ezt a mondatot vagy egy tucatszor hallottam valamelyik nap, mert együtt fotóztam a Hírszerző munkatársával. Érthető módon mindenki érdeklődik, hogy mi lesz a Hírszerzővel. Ő meg a hivatalos állásponthoz maximálisan illeszkedve mindenkinek a címet idézte: Ne temessük még a Hírszerzőt!
Mi mást tehet az ember ilyenkor? Reménykedik. Én is ismerem azt az érzést, mikor lebeg a cég felett Damoklész kardja, és nem tudni, hogy mit hoz a jövő. Kilátásba helyezték a megszűnést, de van még remény, hogy mégsincs vége a dalnak. De ne temessük még a Hírszerzőt!
Sajnos én a Hírszerzőt csak nemrég ismertem meg, nem ismerem kellő mélységben, hogy nagyon átfogó véleményt mondhassak róluk – nem is feladatom – de sajnálni fogom, ha megszűnnek. Ahogy sajnálok minden sajtóterméket, ami eltűnik a sűllyesztőben. De ne temessük még a Hírszerzőt!
A korábbi kapcsolódó írás kommentjében azt írta valaki, hogy nem lesz nagy veszteség, ha eltűnik a Hírszerző. Szerintem viszont minden tartalomért, minden emberi munkáért kár, amit egy idő után akár ötlet szerűen, akár egy szigorúan tárgyilagos, érzelem mentes gazdasági döntés hatására örökre felszámolnak. A hír műfaj természeténél fogva olyan, hogy gyorsan veszít aktualitásából, ezáltal relatíve az értékéből is. De szerintem távolról sem azonos az az értékvesztés, amit egy újság lapszáma elszenved egyik napról, vagy hétről a másikra, mint amikor leég az egész szerkesztőség, vele az arcíhvum, és örökre megsemmisülnek a régebbi számok, a negatívok és az összes valaha előállított szellemi terméke, hírmondót sem hagyva maga után. (Irónia a sorstól, hogy a válság súlytotta Magyarországon mégis a nyomtatott lapok tovább kitartanak, mint több netes lap.)
De a nyomtatott újságnak még így is maradhatnak nyomai, hiszen az olvasók közt is akadhat, aki eltette legalább egy-egy újságkivágás formájában, és a nemzeti levéltárak, könyvtárak is el-eltesznek egy-egy példányt az utókor számára kordokumentumként. A modern kor közös emlékezetének is tekintett Internet világában azonban könnyen a digitális enyészeté lesz minden. Egy netes lap felszámolásakor még egy marék hamu, vagy perzselt celluloid darabkák sem maradnak. Lekapcsolják a szervereket, formázzák a merevlemezeket. Egy darabig még emléket állít a domain helyén egy üzenet, hogy az oldal megszűnt, majd egy idő után ez is eltűnik, és már a keresők indexeiből is eltűnnek a régi címek, és hírmondója sem marad, hogy létezett valaha az oldal….egyedül az egykor rá mutató, immár semmibe vezető hivatkozások utalnak majd rá, hogy volt valami. De ne temessük még a Hírszerzőt!
Hátha nekik sikerül elkerülni a véget, és hátha valami újabb, és jobb születik belőle, mint valaha. Ne temessük még a Hírszerzőt!
