Azt hiszem, hogy a memóriakártyák kapcsán már említettem, hogy nincs olyan, hogy elegendő tárkapacitás. A technológiák fejlődnek, a kártyák és merevlemezek kapacitása folyamatosan nő, az áruk folyamatosan csökken – illetve nem változik jelentősen, csak mindig nagyobb kapacitás kapható ugyanazért az összegért. …és mégis egyre kevésbé férünk bele a rendelkezésre álló keretbe.
Az angol szállodák egyetlen legnagyobb előnye, hogy szemben a legtöbb más szállodával jobbára nincsen minibár, ami fogyasztásra sarkallja a gyanútlan ott lakót, és meglepetésszerűen növelje a költségeket.
Van ellenben egy (minden jóval) felszerelt kis teakonyha minden szobában, lehetővé téve az önkiszolgáló tea készítést – nem feltétlen csak délután öt órakor.
Óriási port kavart a közelmúltban a Microsoft egy újabb fantáziátlan reklám szériája. A cég talán elsőként az “I’m a PC” reklámcsaláddal próbált visszavágni az Apple (szerintem) lényegesen ötletesebb “I’m a Mac – I’m a PC” reklám sorozatára (lásd kapcsolódó reklámok YouTube rendszerében).
Egy véletlen folytán futottam bele valamelyik oldalon egy linkbe, és az oldal első híre felkeltette az érdeklődésemet: DNS AJÁNDÉKOK Elöször Magyarországon csak nálunk!
Kedvenc Apple Premium Reseller boltom tulajdonosa Handras nemrég publikálta iNsight című legújabb kisfilmjét. Kis kreatív csapatot szervezve modell fotózásba fogtak, hogy egy régi – az iPhone megjelenése körül fogant – fotó ötletét megvalósíthassák. És mivel minden feltétel adott volt hozzá, rengeteg munkaórát beleölve nem csak a fotót készítették el, hanem egy werkfilmet annak elkészítéséről is. A kommentelőktől kap az alkotás hideget és meleget is, dicsérik és kritizálják jogosan és ok nélkül is.
Ahhoz képest, hogy az alábbi – egyébként roppant ötletes és szórakoztató – reklám szerint csak egy Visa kártyára van szüksége az embernek, Angliában már nem egy helyen sikerült belefutnom abba a problémába, hogy a Visa kártyámat nem minden bank automata fogadja el. Ráadásul különösebb magyarázatot sem fűz hozzá az ATM. Egyszerűen van amelyik ad ki pénzt vele, és van amelyik meg nem. Szlovákiától Litvániáig megfordultam már néhány országban, de eddig sehol máshol nem volt gondom a Visa kártyával csak és kizárólag a brit szigeteken. Mindig mondom, hogy az egy külön világ…
Bár nem fő csapásiránya a blogomnak, hogy mindenféle poénos kütyüket mutat be, szándékom szerint inkább a sajtó, és a fotóriporteri munka szerepel a középpontban, de egy olyan jópofa terméket találtam egy oldalon, ami mellett nem tudtam csak úgy szó nélkül elmenni.
Ma valaki bekopogtatott a szobámba, és én reflexből kiszóltam neki, hogy jöjjön be. Majd rájöttem, hogy ez nem fog menni, így elhúztam az ajtóból a bőröndömet. Dupla ágyas szobát kaptam, ami elvben azt jelenti, hogy két főre szánták akik építették. De nem tudom, hogy ezt hogy tudja BÁRKI kivitelezni Angliában. Én egyedül is alig férek el a szobában, és folyamatosan tologatni kell a bőröndömet, annak függvényében, hogy a szoba bejárati ajtaját szeretném kinyitni, vagy a mosdó ajtaját. Olyan hely mértanilag nem létezik a szobában, ahol a bőröndök elférnének úgy, hogy mindkét ajtó használható legyen.
A HVG.hu híre szerint az egykor James Bondot alakító Pierce Brosnan cége, az Irish DreamTime készül megfilmesíteni a híres magyar háborús fotóriporter, Robert Capa (Friedmann Endre) háborús kalandjait. A hírben életrajzi filmet emlegetnek, de reményeim szerint nem dokumentum filmre készülnek, hanem inkább Capa eleve film forgatókönyvnek szánt Kissé elmosódva… önéletrajzi regényét fogják feldolgozni. Én el tudnék képzelni belőle egy több órás, akciódús nagyjátékfilmet, ami nem ritka a háborús filmek közt (lásd pl Ryan közlegény megmentése), amit extraként egy dísz dobozos DVD-n egy kiegészítő dokumentumfilm kísérhetne Capa regénye előtti és utáni életéről, amik szintén nem voltak kalandoktól mentesek.
El se hiszem, hogy ez az idő is eljött. Nemrég kaptam egy meghívót egy szervezőtől, amiben sikerült helyszínként GPS koordinátákat megadni, sőt rögtön utána egy másik rendezvény honlapján is nagy örömmel tapasztaltam, hogy feltüntették a koordinátákat, és belinkelték a Google Térképet. Persze biztos van olyan, aki erre is csak vakarja a fejét, és pislog. De azért mára már eléggé elterjedtek a különféle GPS navigációs megoldások ahhoz, hogy egy szimpatikus koordináta párral az embernek sikerüljön valahova gond nélkül odatalálnia, és legrosszabb esetben az Internetes térképekkel is dekódolható, hogy hova is esik a térképen a megadott hely.