‘kulisszák mögött’ címkével ellátott bejegyzések

Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

2012. január 30. hétfő
SzlukovenyiTamas TonyHicks interju Origo2 Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Tony Hicks és Szlukovényi Tamás

Az Origo fotó rovata immár hagyományosan interjút készít a Magyar Sajtófotó Pályázat elnökeként hazánkba látogató hírügynökségi képszerkesztőkkel. Egy éve Szlukovényi Tamás a Reuters fotósainak globális főnöke nyilatkozott. Idén pedig az AP európai és afrikai képkiadásáért felelős Tony Hicks volt az iterjúalany.

Az interjúk külön érdekessége, hogy ezeket a nagy interjúkat mindig az Origo aktuális rovatvezetője jegyzi. Tavaly Virágvölgyi István beszélgetett a zsűrielnökkel, alig valamivel azelőtt hogy az Origotól az MTI rovatvezetői székébe ült volna át. Most pedig Magócsi Márton kérdezte az aktuális zsűrielnököt, aki épp az MTI képszerkesztői pozíciójából tért nemrég vissza korábbi munkahelyére az Origohoz, hogy elfoglalja az ott megüresedett rovatvezetői széket. Érthető módon mindkét beszélgetés kitér a magyar pályázaton túl is számos érdekes és fontos szakmai kérdésre, etikára, gyakorlati kérdésekre.

SzlukovenyiTamas interju post 16711 20110119105400 photoHajduDandrasOrigo Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Szlukovényi Tamás - Fotó: Hajdú D. András/Origo

A tavalyi beszélgetés Szlukovényi Tamással két részben jelent meg. Ennek talán szélesebb közönséget érdeklő része az Origo cikkeként jelent meg, míg másik, talán inkább szűkebb szakmai kört érdeklő része a hírportál fotósainak ad-hoc módra frissülő 35 mm blogjában került publikálásra.
Ebben a magyar fotós (szakmai) élettörténete és World Press Photo díja mellett mesél a Reuters munkamódszereiről, melyeket részben az ő vezetése alatt szervezett át az ügynökség. Kitérnek a kérdések a képek hitelességére, és a képhamisítási problémákra, különösképen a legendássá vált Adnan Hajj kapcsán. Továbbá említi az interjú Namir Noor-Eldeen iraki halálát, és a háborús tudósítást is.

TonyHicks interju 20120126 photoHirlingBalintOrigo1 Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Tony Hicks - Fotó: Hirling Bálint/Origo

Az idei Tony Hicks interjú az AP amerikai hírügynökség egyik vezető fotósával szintén két részes lett. Akár csak egy évvel korábban, az Origo oldalán jelent meg a nagyobb érdeklődésre számot tartó rész, míg a rovat blogján publikálták a szakmaibb kérdésekből álló részeket.
A nagyon átfogó és részletes Hicks interjúban szóba kerül a pályázat mellett a másik zsűri tag, a Reuters fotós Radu Sigheti által közelmúltban pályázatokról publikált véleménye, a multifunkciós fotóriporterek, melyek bevezetését állítólag az AP elsők között szorgalmazta, és az ügynökség budapesti tudósítója Szandelszyk Béla is, aki maga is egyre több multimédiával rukkol elő. Mesél továbbá az interjúalany arról is, hogyan zajlik a munka a világ egyik legnagyobb hírügynökségénél, és mire számítanak a David Guttenfelder irányítása alatt nemrég észak-koreában megnyitott iroda munkájával és lehetőségeivel kapcsolatban. Az arab tavaszhoz fűződő kérdések kapcsán pedig mesél az AP megközelítéséről az olvasóriporterek alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatról is, és az interjú külön kitér a CNN iReport miatt történt (többek közt) fotós elbocsátásokra is. Hicks komoly sportfotós múltjára és a közelgő Londoni Olimpiára tekintettel arról is sok érdekes részletet elmesél, hogyan készül az AP a világversenyre.

A két interjú – érthető módon – sok ponton hasonlít mind formailag, mind szerkesztésben, és témákban is. Mindkét intjerjút (és azok mindkét részét) feltétlenül érdemes elolvasni!

Time: nyolc perces címlapfotózás Lionel Messivel

2012. január 27. péntek
Time magazine cover king lionel messi photoJoachimLadefogedTime Time: nyolc perces címlapfotózás Lionel Messivel

Fotó: Joachim Ladefoged/Time

Távolról sem ideális, de akár nyolc perc is elég lehet Time magazin legújabb címlapfotójának elkészítéséhez. Joachim Ladefoged mesél élményeiről Lionel Messi címlapfotózásáról.

Joachim Ladefoged mindössze nyolc percet kapott Lionel Messi fotózására, hogy elkészítse képét a Time King Leo címlapjához. A helyzet (sajnos) nem ismeretlen a Time fotósai számára. Gyakran előfordul, hogy az egyik legnagyobb presztízsű magazin címlapjára kerülő celeb híres ember elfoglaltságában csak rövid időt hagy a fotósnak. Mint Ladefoged mondta, összeszedte magát, és “az idő épp elég volt, hogy három különféle hátteret is használjon.”

Mivel maga is hatalmas Messi rajongó, így valami olyat tett, amit elmondása szerint húsz éves pályafutása alatt egyszer sem: autogramot kért a fotóalanytól. “Van két fiam, és egy Messi Barcelona mezünk, így egyszerűen lehetetlen volt, hogy aláírás nélkül menjek haza a srácokhoz.” – meséli a fotós a Time oldalán megjelent élménybeszámolójában. Érdemes megnézni Joachim Ladefoged honlapján a korábbi munkáit is.

A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

2012. január 26. csütörtök
OlympicTestLondon PhotoEddyKeoghReuters A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

Nem csak a sportolók dolgoznak keményen a nyári Londoni Olimpia megmérettetéseire, hanem a fotósok is. A londoni játékok helyszínén zajló teszt versenyek jó alkalmat jelentenek a fotósoknak is, hogy megkerssék a legideálisabb helyeket, szögeket, és hogy a szervezők is gondoskodhassanak a szükséges előkészületekről.

Az Origofoto Facebookos linkajánló mondataiból kiderül, hogy a vezető magyar hírportál számára Tuba Zoltán készíti majd a fotókat a nyári játékokról. De a többi lapnál, és az MTI-nél is készülődnek, akik utazhatnak nyáron az Olimpiára.
Reuters blogján közöltek nemrég érdekes gondolatokat a nagy készülődésről. Blogbejegyzésükben pedig épp úgy helyet kapott egy magyar sportolóról készült fotó, ahogy a fotósok olimpiai csapatában is lesz a Reuters csapatban egy magyar. (Sajnos a ritmikus gimnasztikázó Vass Dóra nem tudott kvótát szerezni az Olimpiára)

Az ügynökség londoni sportfotósa Eddie Keogh mesél a készülődésről:
“A mai világ teljesen más, mint amelyikben az ókori olimpiákat rendezték, amik csak egyetlen napig tartottak. Azokban az időkben csak férfiak versenyezhettek, és csak hajadon nők nézhették a versengést. Állítólag voltak nők, akik férfinak öltözve jutottak be, hogy mégis láthassák, de ez eléggé úgy hangzik, mintha egy Monty Pyton filmből származna…

VassDora OlympicTestLondon PhotoEddieKeoghReuters A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

A világ legnagyobb show műsorát idén Londonban rendezik meg. Londoni srácként, aki az elmúlt 30 évben sportot fotózott, valami különleges dolog, hogy itt rendezik meg az Olimpiát. Nem ez lesz számomra az első, azt Los Angelesben rendezték. Még mindig emlékszem rá, hogy leesett az állam, mikor egy londoni hírügynökségnél dolgozó 21 évesként megkértek, hogy menjek. Ma egy kicsit őszebb a hajam, de még mindig “have the photography bug” és alig vártam, hogy az Olimpiai teszt versenyeket fotózzam.

Ez most nagyon komoly. A stadionok és egyéb versenyhelyszínek készen állnak, és teljes gőzzel zajlik a tesztelés. A Reuters Angliában dolgozó fotósaként rengeteg “premier league” futballt fényképezek, így a lehetőség, hogy más sportokat fotózhassak, az komoly kihívás, de érdekes is egyúttal. Meg kell találnunk minden munkán a megfelelő egyensúlyt. Elkapni a legfontosabb pillanatokat, amik elmesélik a nap történetét, de ugyanakkor lőni néhány szokatlan szögből készült képet is. Néha jól sikerül, néha pedig még jobban. (Oké, egy párat el is rontottam, csak el ne áruljátok a főnöknek!)

A próba versenyek nagyon jól sikerültek a fotósoknak, de nem is sikerülhettek máshogy, mivel a nagyra becsült sport fotós Bob Martin felügyelte a dolgokat fotós vezetőként. Minden egyes verseny helyszínt megnézett, és megtalálta a legjobb szögeket, és fotós pozíciókat, hogy a legjobb képek készülhessenek. A nemzetközi ügynökségek lehetőséget kapnak, hogy több helyszínen fényképezőgépeket szereljenek a tetőre is, így különleges szögekből fényképezve az eseményeket. 1400 fotóst akkreditáltak, akiknek a munkáját 50 fős fizetett és 750 fős önkéntes csapat fogja segíteni.

Van néhány sport, amit még sosem fényképeztem korábban. Ilyen az íjászat, ritmikus gimnasztika, hegyikerékpár, vagy a paralimpiai csörgőlabda.

Ezeken a napokon elég meredek volt a tanulási görbe, de egy kis idő után érzi az ember, hogy hol készülnek a legjobb képek. Már csak fél év van hátra a kezdésig. Az olimpiai láz egyre fokozódik. Hamarosan élesben megy minden. Alig várjuk!”

Korán kelés, kevés alvás, egész héten rendezvény fotózás

2012. január 21. szombat
SleepingCat photoDanielGuimaraesFlickr Korán kelés, kevés alvás, egész héten rendezvény fotózás

Fotó: Daniel Guimaraes/Flickr

Hosszabb rendezvényeket fotózni napokon, vagy akár heteken keresztül igen fárasztó. Sokszor kellemes program, és gyakran pozitív élmény is, de azért örül az ember, ha vége van, akármilyen jó programról is van szó.

Ma reggel (már nem először) ez volt az első gondolatom, és mivel most nem csak aktuális, hanem éppen rá is értem egy kicsit végre, így gyorsan megírtam. Korán kelni sosem öröm, főleg ha nem sikerült kipihenni magad. Ahogy a mondás tartja:

“Az ember átlagos alvásigénye – csak még öt perc!”

Különösen amikor hosszabb rendezvényt fotóz valaki (legyen az sportverseny, kulturális fesztivál, politikai vagy egyéb rendezvény). Mikor napokon keresztül nem elég, hogy dolgozol, cipeled a nehéz feleszerelést, komponálsz, exponálsz, új helyeket és szögeket keresel, hogy a képek minél változatosabbak legyenek, aztán szerkeszted és küldöd a képeket, na meg azon töröd a fejed, hogy vajon ki kicsoda. Ez még olyankor is fárasztó szellemi és fizikai munka, ha minden flottul megy, és nem csak előre kidolgozott, de alaposan átgondolt és még jól működő is a rendszer körülötted.
Gyakran viszont még a rendezvény szervezőivel is vitatkozni egyeztetni kényszerülsz a menet közben meglepetés szerűen változó munka körülményekről, fotózási lehetőségekről és elvárásokról. Bár érdekes módon inkább csak Magyarországon szokás így variálni. Külföldön valahogy menet közben nem változnak a feltételek, és nem a rendezvény utolsó napjára derülnek ki újabb lehetőségek vagy éppen korlátozások. Sőt minél nagyobb és komolyabb egy rendezvény, (külföldön) annál alaposabban dokumentált is szokott lenni, hogy mi hogyan működik, kinek mit kell, és mit szabad. És általában működik is – úgy ahogy leírták, nincsenek kész tények és meglepetések.

Minden esetre egy több napos rendezvény fotózása időigényes és fárasztó is. Gyakran maga a munka is az estébe – vagy akár éjszakába – nyúlik. Aztán ott vannak még a munkához is szükséges, de annyira szorosan nem hozzá sorolt tevékenységek. A képek archiválása, az akkuk feltöltése, a kártyák letöltése, ellenőrzése, ha kell a felszerelés tisztítása, karbantartása, a másnapi program átnézése, következő napi munka megtervezése, listák és egyéb dolgok előkészítése.
És persze aludni, amiből sosem elég. De reggel egy új nap kezdődik és újra menni kell dolgozni, folytatódik a mókuskerék. Aztán olyan jól eső érzés, ha vége van. Örülsz, hogy mindezen túl vagy, hogy végre kialhatod magad. De azért, ha nem is rögtön másnap, de később már egy kicsit bánod, hogy vége. Mert azért mégis csak jó volt, csak fárasztó.

De nekem most még nincs vége…

Mit csomagolnál háborúba induláskor?

2011. december 23. péntek
WarPhotographer pack cameraGear photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Háborúba készülő fotós holmija - Fotó: Umit Bektas/Reuters

Nagy utazásnál mindig kritikus, hogy mil mindent vigyen magával az ember úgy a fotózáshoz, mint az egyéb holmik közül. A Reuters fotóriportere arról mesél, milyen felszereléssel indult Afganisztánba, hogy az amerikai katonákat fényképezze.

A Reuters blogján az Afganisztánból nemrég hazaérkezett Umit Bektas mesél róla, hogyan csomagolt, mikor megtudta, hogy háborúba indul. Ebből a beszámolóból a PetaPixel is idéz részleteket, amit MLZphoto blogja is lefordított. Ezek közvetítő forrása a PopPhoto  pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a csomagolás milyen nagy mértékben eltér a korábban szintén a Reuters blogján megjelent képektől, hogy milyen felszereléssel készültek Wilmos herceg esküvőjére a fotósok. Képei és beszámolója révén jóval részletesebben megismerhetjük, mivel és hogyan dolgozott Afganisztánban, mint annak idején David Gutenfelder képeiről, aki elsők között fényképezte iPhone-jával az Afgán hadszínteret és többek között saját felszerelését is.

“Mikor megtudtam, hogy mikor kezdődik afganisztáni kiküldetésem egy amerikai katonai alakulatnál, szerencsére volt elég időm felkészülni. Úgy éreztem, mindent el kell terveznem, így összeállítottam egy listát a teendőimről. A lista elején a táskáim becsomagolása állt.

Tudtam, hogy nagyon gondosan össze kell készítenem, amit vinni akarok. Tudtam, hogy könnyű felszereléssel kell utaznom, de ugyanakkor mindennek kéznél kell lennie, amire csak szükség lehet. Figyelembe véve a feladat jellegét, és az afganisztáni helyzetet, lehetetlen lenne pótolni bármit, amit itthon hagyok. Mivel féltem, hogy valami fontosat lefelejthettem a listámról, felvettem a kapcsolatot a kabuli Ahmad Masooddal, és a Reuters más fotóriportereivel akik már kísértek hasonló módon katonai alakulatokat Afganisztánban. Masood valószínűleg gyakran kap ilyen kérdéseket a kollégáktól, mert azonnal komplett szakirodalmat küldött vissza, benne egy komplett listával, hogy miket kell magammal vinnem, és egyéb hasznos információkkal. A tőle és más kollégáktól összegyűjtött tapasztalatok alapján már tudtam is, hogy mi mindent kell magammal vinnem 

WarPhotographer pack helmetWest photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Fő a biztonság - Fotó: Umit Bektas/Reuters

A legfontosabb a biztonsági felszerelés – repesz álló mellény és sisak. Ha ezek nincsenek ott az első számú csomagodban, akkor fordulhatsz is vissza. Ezért én ezeket egy külön táskába tettem.

A második táskában van mindaz, amire szükségem lesz a fotózáshoz és a képek elküldéséhez. Két fényképezőgépre van szükségem, de a biztonság kedvéért vittem egy harmadikat is. Mivel egy multimédia anyagot is terveztem, ezért elcsomagoltam egy hangfelvevőt és egy mini videokamerát. Ezen kívül egy Bgan terminál biztosítja az Internet kapcsolatot a képek elküldéséhez, és egy Thuraya az egyéb kommunikációt. Mikor a laptopomat betettem a táskába, eszembe jutott, hogy “mi lesz, ha elromlik?” úgyhogy eltettem egy másik kisebb laptopot is tartaléknak. Ezen kívül minden műszaki cikkhez eltettem egy tartalék akkumulátort, amivel működnek. De azért a fényképezőgépekhez két tartalék akkut csomagoltam. Mivel nagy objektíveket nem használhatok, eltettem egy telekonvertert, ezen kívül töltők, kábelek, memóriakártyák, tisztítószerek és adapterek. Ez töltötte ki a legnagyobb táskámat.

AfganistanSky armyPatrol photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Éjjeli őrjárat a csillagos ég alatt - Fotó: Umit Bektas/Reuters

Pakolás közben figyeltem fel a mini háromlábú állványomra. “Vigyem vagy ne?” Teljesen magától értetődőnek tűnt, hogy minden másnál jobban kellhet egy ilyen küldetésnél. Bizonytalan voltam. Zavart a tudat, hogy amennyire csak lehetséges könnyű felszereléssel szeretnék utazni, mégis magammal akarok vinni egy mini háromlábú állványt. Végül mivel nem akartam, hogy kétségek gyötörjenek, amiért itthagytam, inkább begyömöszöltem a táskába, ami így is kezdett túl nehézzé válni.

Végül Afganisztánban egy éjszakai őrjárat során Logar tartományban nagyon is örültem neki, hogy magammal vittem. Az ég tiszta volt, tele olyan fényes csillagokkal, amilyeneket még soha nem láttam. A katonák egy tábortűz körül ülve beszélgettek. Én mosolyogva húztam elő a kis állványt a táskámból. Beállítottam a megfelelő szögbe, és egy 30 másodperces expozícióra. Az állvány bizonyította, hogy érdemes volt elhoznom.

WarPhotographer pack outdoorsGear photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Túrafelszerelés - Fotó: Umit Bektas/Reuters

A táskámban volt egy pár nélkülözhetetlen kiránduló felszerelés is, mivel tudtam, hogy az idő nagy részét a szabadban töltöm majd. Hálózsák, meleg ruha, vizes hátizsák, fejlámpa, kesztyű, stb. Mindez elég kevés helyet hagy a saját ruháimnak. De a tudat, hogy azokat itthonhagyhatom, valahogy nem zavart annyira, mintha a fotó felszerelésemből hagynék itt valamit.

Mikor hazaérve kicsomagoltam, csak akkor ébredtem rá, hogy nem vittem magammal semmi olyat, amit ne használtam volna, vagy amit feleslegesen cipeltem volna el Afganisztánba és vissza. Bár egy valamit végül csak elfelejtettem elvinni magammal – törölközőt. Szerencsére azt Kabulban is sikerült szerezni.”