A hisztéria több bajt okoz, mint a törvény

az új PTK és a fotósok valódi viszonya

Fotó: Charles C. Ebbets - Lunch atop a Skyscraper, 1932, Maszkolás: 444

A 444 állításával ellentétben Charles C. Ebbets 2014. március 15. utáni Magyarországon is elkészíthetné a Lunch atop a Skyscraper című képét, mivel beállított kép és a fotóalanyok hozzájárultak az elkészítéséhez

Rémhírek terjednek főleg a 444 tollából a március 15-ével életbelépő új Polgári Törvénykönyv szabályozásával kapcsolatban. Megölték a sajtófotót, és ez valakinek hasznot hajt, míg a fotósokat megkárosítja. Olvasd el, hogy miért!

Március 15-én életbe lép a tavaly júniusban elfogadott új PTK. Ennyi igaz a 444 korábban és most ismét sokak által megosztott cikkéből. Az érdekes (és fontos) vitatéma lehet, hogy ez a sajtófotó halálához vezet-e. Viszont ha maga a törvény rendelkezése elegendő hozzá, hogy a sajtófotó halálát okozza (szerintem nem), akkor a sajtófotó már régen halott. A törvény ugyanis legalább tíz éve létezik és eddig is eszerint ítélkeztek a bíróságok. Az új törvénykönyv csak egyértelműsíti azt, ami eddig is része volt a törvénynek, sőt, amit az illemtan is eleve így követelne meg: a fotóalany engedélye szükséges hozzá, hogy lefényképezd és közzétedd valahol a képét. Annyi történt, hogy amit eddig két külön törvény szabályozott, az most egymás alá került ugyanabba a törvénybe, hogy a fotózásra vonatkozó szabályok egy helyen legyenek. Nem mondom, hogy nekem feltétlenül tetszik, hogy így van, de az biztos, hogy ez nem újdonság és semmiben nem változnak a közterületen fotózás szabályai. (Az “új” szabályozás annyira nem újkeletű, hogy Dr. Lukács Tamás már 1984-ben könyvet írt róla fotósok számára Szabad-e a nudista strandon fotózni? címmel.)

A hisztéria több kárt okoz, mint a törvény
Ha a törvény eddig nem okozta a sajtófotó halálát, akkor most is csak azért lesz több gond a fotózással, mert a 444 – ha te is megosztottad, akkor a te segítségeddel – hisztériát kelt és félretájékoztat a húsz éve létező szabályozás körül. A cikk félinformációi miatt most majd minden eddiginél több járókelő kezdi majd hangoztatni, hogy neki jogai vannak és tiltakozni fog a fotózás ellen akkor is, ha egyébként semmi oka nincs rá. Eddig is voltak, akik tiltakoztak és őket eddig sem fényképeztük le, vagy szépen kulturáltan megbeszéltük velük a dolgot, mert a legtöbb ilyen helyzet nem a jogszabályokon, hanem a normális emberi kommunikáción múlik. Most viszont félő, hogy a férletájékoztatás miatt sokan csak annyit fognak majd tudni, hogy “nem lehet fotózni és kész”. Az utcán fotózva, vagy épp egy biztonsági őrrel vitatkozva meg sokkal nehezebb bebizonyítanod az igazad, ha ő valami mást olvasott előtte az interneten – még akkor is, ha nálad ott a konkrét törvény esetleg.

Így nem lehet változtatni
Értem én, hogy a sajtónak nem tetszik ez a régi rendszer, ami a személyiségi jogokat előtérbe helyezi és ezzel nehezíti a sajtó munkáját (az enyémet is), de ettől még jelenleg ez a törvény – eddig is ez volt és március 15-től sem változik. Sajnos ahhoz nem elég a hangulatkeltés, hogy a kérdés érdemben változzon. Már csak azért sem, mert a felhajtást rosszul és rossz dolog körül csinálják a lapok. Mindenki érdemi és pontos információk nélkül próbál olvasottságot csinálni magának belőle, hogy új változást sőt politikai szándékot emleget, miközben ez a szabályozás évek óta él és ha esetleg van is mögötte politikai szándék, az nem most született, hanem a ’92-es adatvédelmi törvény megalkotásakor. A jogalkotók ezért okkal tartják komolytalannak és bulvár fogásnak az ilyen reklamációt. Szakmailag az ilyen pontatlan érvekkel nem lehet vitatkozni és így változni sem fog semmi.

Így kéne foglalkozni vele
Azt például érdemes volna feszegetnie a sajtónak, hogy miért nem akarják a törvényhozók továbbra sem, hogy a rendőrök fényképezhetők legyenek? Az új törvényt előkészító szakemberek szerint is fotózhatónak kellene lennie a rendőröknek. A beterjesztett törvény állítólag tartalmazott is ilyen rendelkezést, de a végszavazás végül enélkül fogadta el az új PTK-t.
A sajtó mégsem arra keresi a választ, hogy ezt kik és miért vették ki a végül elfogadott új törvénykönyvből. Mégsem azt keresik, hogy lehetne rábírni a törvényhozókat, hogy a rendőr arcképe is felkerüljön a rendőrségi törvényben szerellő nyilvános adatok közé, és ezzel a rendőrök fotózhatóvá váljanak. Nem kérik ki az olvasók véleményét, hogy vajon ők akarják-e, hogy bárki szabadon fotózhassa őket és a képeiket az engedélyük nélkül is lehessen közölni. Még véletlenül sem kezdenek mozgósításba, hogy aláírásgyűjtés, lobbizás, tüntetés, vagy egyéb politikában szokásos kezdeményezés induljon érte, hogy változzon a törvény. Ők csak riogatnak a sajtófotó halálával, elvégre ez pörgeti a látogatottságot. Így aztán az sem baj, ha a cikknek valóságalapja sem sok van – legalábbis nem abban a formában, mint írják.

A 2014. március 15-től hatályos PTK rendelkezéseiEngedélyt kell kérni
Jobb helyeken régóta úgy tanították a fotózással kapcsolatos jogi ismereteket (ahogy egyébként az illem is diktálná), hogy a fotó elkészítéséhez szükség van a fotóalany beleegyezésére (ez történhet ráutaló magatartással is, vagyis ha látja, hogy fényképezed és nem tiltakozik), a fotó publikálásához viszont mindenképpen szükség van a fotóalany külön kifejezett hozzájárulására, amivel az adott felhasználásra engedélyezi a képének használatát.
Persze a másodikból következik az első is, hiszen, ha megengedi, hogy a kép megjelenjen az újságban, vagy akár a Facebookon, akkor azzal nyilvánvalóan a kép elkészítése ellen sincs kifogása.
A törvény egyébként a fotó elkészítését csak engedélyhez köti, azt nem írja, hogy az engedélyt előre kell beszerezni. Ahogy sokan eddig is tették, nyogodtan elkészítheted a képed, majd odalépsz és megkérdezed, hogy van-e kifogása ellene. Ha nem járul hozzá, akkor törlöd a képet és ezzel megszünteted a kép készítésével történt jogsértést. Ha viszont nincs kifogása a kép elkészítése ellen, akkor megvan a szóbeli engedélyed és akár írásban is rögzíthetitek a hozzájárulást. Megmarad egyébként az a lehetőség is, hogy ugyanúgy eltakard az illető arcát, mint eddig, vagy épp az illusztrációként beszúrt képen látható. Jogilag felkészültebb szerkesztőségek fotósai évek óta hozzájáruló nyilatkozat köteggel rohangálnak, és mindig mindenkivel aláíratják (kivéve, ha a törvény azt nem teszi szükségessé, pl. tömegképek és közszereplők), hogy se ők, se az őket alkalmazó cég ne kerülhessen kellemetlen helyzetbe.

Ez persze csak azoknak szükséges (legalábbis ajánlott), akik fotózásból élnek és megélhetésszerűen, publikálásra készítik a képeiket, különönsen, ha a képeik megjelenése kellemetlen lehet valakinek. Elvben az újságoknak is elég volna a szóbeli beleegyezés, de amennyivel több képet készítenek és használnak fel nagy nyilvánosság előtt, legalább annyival több az esélye, hogy valamelyik fotóalany egyszer csak reklamál miatta. Aki csak magának fényképez és biztos benne, hogy a képei közléséből senkinek semmi baja nem lehet, annak ezután sem szükséges írásban engedélyt kérnie. Az emberek többsége nem pereskedési lehetőséget lát ebben a törvényben, hanem módot arra, hogyha tényleg sérti őket egy kép megjelenése, akkor az ellen fel lehessen lépni (persze a kevés szánédkos akadékoskodó miatt érdemesebb biztosra menni és nyilatkozatot taláíratni).
A legtöbb esetben továbbra is elegendő lehet a ráutaló magatartás és ha udvariasan elbeszélgetsz a fotóalannyal arról, hogy őt nem zavarja, hogy lefényképezted. Aki eleve tiltakozik, azt meg mindenképp jobb békénhagyni és ez annyira nem is jogi kérdés, hanem inkább illemtan. A legtöbb magán terület és rendezvény esetében minden problémát megold egy olyan házirend, mint a fesztiválokon szokás, hogy a résztvevők automatikusan hozzájárulnak a fotó készítéshez, innentől nincs probléma – ezt persze a bejáratnál, honlapon és a jegyeken is fel kell tünetni.

A kivételek
A tömegfelvételek és a közszereplés eddig is kivételt képeztek, vagyis nem kellett hozzájuk engedély, de ezt például a törvény eddig nem tartalmazta, csak a bírói gyakorlatban élt ez a két fogalom. Az új PTK valódi újdonsága így az, hogy ezek bekerültek a törvénybe, nem pedig az, hogy a fénykép elkészítéséhez engedély szükséges.

Nincs joga megakadályozni
Mivel minden második kérdés erre vonatkozik, gyorsan ide írom azt is, hogy a törvény szerint joggal nem lehet visszaélni, vagyis hiába van joga megtiltani valakinek, hogy lefényképezd, ettől még ezzel a jogával nem akadályozhatja meg, egy bűncselekményt bizonyító fénykép elkészítését. Egyébként attól, hogy joga van megtiltani a fotó elkészítését, megakadályozni senkinek nincs joga – a rendőrnek sincs. Legfeljebb eltakarhatja az arcát, vagy a géped elé tarthatja a kezét, de hozzá(d) nem érhet, fizikailag nem akadályozhatja meg a kép elkészítését és legfeljebb kérheti a kép törlését. Ha viszont nem tetszik valakinek, hogy lefényképezted, akkor legfeljebb polgári pert indíthat ellened és kártérítést követelhet a jogai megsértéséért – amit elég nehéz lesz bebizonyítania, hogy megtörtént, ha te nem hozod nyilvánosságra a róla készült képet.

Ha ezek után sem értesz egyet a törvényi szabályozással, akkor támogasd az aláírásoddal a kezdeményezést, hogy megváltozzon a törvény.

Végül a törvények szövege – érdemes legalább egyszer elolvasni:

A 2014. március 15. előtt hatályos 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről:

5. § (1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.
(2)9 Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.
(3) Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet sor, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé.

80. § (1) A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
(2) Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(3) Az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.

1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról:

2. § E törvény alkalmazása során
1. személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható;
4. adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt), adatkezelésnek számít az adatok megváltoztatása és további felhasználásuk megakadályozása is;

3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha
a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy
b) azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

A 2014. március 15-től hatályos új PTK 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Magyar Közlöny):

1:5. § [A joggal való visszaélés tilalma]
(1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.
(2) Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

1:6. § [Bírói út]
Az e törvényben biztosított jogok érvényesítése – ha törvény eltérően nem rendelkezik – bírói útra tartozik.

2:43. § [Nevesített személyiségi jogok]
A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen…
g) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.

2:48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]
(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.

Felvétel az új PTK-ról szóló szakmai beszélgetésről:

Kiegészítés: 2014. szeptember 24-én az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy az intézkedő rendőr arca megjelenhet a hírekben, mert a közvélemény tájékoztatását fontosabbnak ítélték a rendőrök személyiségi jogainál. Erről szóló írásom hamarosan megjelenik.

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék