Épp most ünnepelték két éves fennállásukat, és még mindig sokan nem ismerik a juj.hu bulvár videó portált. Pedig szerintem egyike a legjobbaknak ebben a rohamosan népszerűsödő műfajban, és lényegében a bulvár egyetlen olyan formája, amit értelmesnek érdekesnek tartok.
Egy könyv, amit minden fotósnak kötelező olvasni, de úgy gondolom, hogy mindenki másnak is érdemes. Különösen, ha érdekli a fotózás, a sajtó, a háború, a történelem, és szereti az olvasmányos, humoros történeteket vagy netán ezek mindegyike igaz.
Ezt a képet a napokban kaptam egy rendezvényszervező cégtől. Azt próbálják hirdetni vele, hogy a kiállításukat milyen sokan látogatták. És most nem a szervezést vagy a kiállítást akarom kritizálni, de azt valahogy nem tudom megérteni, hogy ennyire hogy lehet igénytelen egy sajtóval kommunikáló szervezet.
Pár éve még szinte minden magyar fotós díjat Gárdi Balázs nyert, és egy nem fotós témájú eseményen – ahol persze szokás szerint sok fotós volt, de nem őket díjazták, és nem is az Oscar vagy a Golden Globe díj volt – a műsorvezető a címben hasonlóan indítva kezdte bejelenteni, hogy “a díjat kapja…”, majd a hatásszünetet kihasználva egy fotós kolléga fél hangosan bekiabálta, hogy “…Gárdi Balázs!”. A szervezők érthető módon nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, de a sajtó dőlt a röhögéstől.
Kicsit el vagyok maradva önmagamhoz és az eseményekhez képest, és a fáradtság miatt szellemileg sem vagyok a toppon. Úgyhogy most csak egy kis se füle – se farka eszmefuttatásra futja.
Már akkor sejtettem, hogy a ma estét nem úszom meg egy bulvár blogbejegyzés nélkül, mikor a portás a szerkesztőségből távozóban kezembe nyomott egy bulvár lapot. De mivel más értelmesebb napilapot is adott mellé, úgy döntöttem, éppen elég fáradt vagyok hozzá, hogy ne pusztítsam az agysejtjeimet bulvár sajtóval. Nem mintha gond lenne a bulvársajtóval, mindenki azt olvas amit akar, csak engem valahogy nem köt le a celebek magánélete. Ahogy egyik bulvár lapnál dolgozó fotós kolléga mondta egyszer újságíró kollégájának: “a képaláírásunk tartalmasabb, mint a cikk amit illusztrálnak vele…”
Zajlik a XXVII. Magyar Sajtófotó Pályázat zsűrizése. A rekord számú nevezővel megrendezett pályázaton idén 696 pályázó 11939 képe vesz részt. Ezek nagy részét a zsüri előzetesen kiszórta, és a hétvégén a Mai Manó házban rendezett nyilvános zsürizésen kerül sor az utolsó fordulókba jutott képek közül a győztes alkotások kiválasztására. A zsürizés a FotoKlikk oldalon keresztül nyomonkövethető online.
Mint arról az Index és más lapok is beszámoltak nemrég, Hárommillióra bünteti a MÚOSZ-t a versenyhivatal. Aki nem tudná, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ) egy sajtó érdekképviseleti szerv, ami évek óta árajánlásokat közölt a honlapján, hogy irányt mutasson a sajtótermékekhez beszállító – elsősorban külső státuszú, és szabadúszó – újságírók, fotóriporterek, grafikusok árképzéséhez. Bár a közvélekedés szerint a benne szereplő konkrét összegeket szinte soha senkinek nem sikerült érvényesíteni, legalább viszonyításnak jó támpont.
Október 19-ig volt látható a Millenáris Fogadóban a 2008-as World Press Photo kiállítás 185 képe, melyek közt négy magyar díjnyertes munkát is bemutattak. Az idén 51. alkalommal megrendezett veresenyen Gárdi Balázs két első díjat nyert általános hír kategóriában, Afganisztánban készült képeivel, illetve Szigetváry Zsolt, az MTI külsős fotóriportere egy második díjat kapott a tavaly nyári melegfelvonuláson készített képével, amit a Magyar Sajtófotó Pályázat zsűrije az év legjobb magyar hírképének választott. Berekai Judit sportriport kategóriában nyert harmadik díjat indiában készült, jógázó férfiakat ábrázoló képéért.
