Az a furcsa idegen szó, hogy redundancia a digitális adattárolás legfontosabb alapszabálya. Azt jelenti, mindenről legyen biztonsági másolat. Több példányban és lehetőleg több fizikai helyen is tároljunk mindent!
A pár nappal ezelőtti Canon adatvesztés fontos emlékeztető mindenkinek: ne tartsátok egy helyen a fontos anyagaitokat!
“Egy mentés nem mentés, két mentés csak egy mentés. Tároljátok a fontos dolgokat több helyen!”
Értékes fotók vesztek el, mielőtt a Fortepan még feldolgozhatta volna őket. A sajnálat mellett felhívhatjuk a figyelmet is, hogy máshol ne történjen hasonló.
A fotóriporteri munka újabb dolgok teremtéséről szól, de ennek általában fontos része az is, hogy megörökítsük dolgok pusztulását, és gondoskodunk a már elkészült anyagok megmaradásáról is.
Ezek a gondolatok nem csak katasztrófák kapcsán és idején aktuálisak, sőt az informatikában a mindennapoknak is szerves része kell, hogy legyenek. De egy-egy katasztrófa különösen képes ráébreszteni az embert, milyen könnyen elveszíthet mindent, ami fontos.
Sokan sok féle fényképezőgéppel és felbontásban fotóznak, ami megannyi féle módon tárolható. A lényeg, hogy kellően nagy mennyiségben rengeteg helyet foglalnak. Neked mennyi helyet foglalnak a fotóid?
Murphy törvénye örök érvényű, hiába tagadjuk, hiába küzdünk ellene, hiába reméljük, hogy mi leszünk a kivétel. Ami elromolhat, az el is fog. Csak annyit tehetünk, hogy felkészülünk a probléma áthidalására, hogy ne érjen váratlanul, és ne legyenek katasztrofális következményei.
Tegnapelőtt a munkahelyemen egy kolléga anyagát ki kellett írni DVD-re, amivel alaposan megizzadtunk.
Azt hiszem, hogy a memóriakártyák kapcsán már említettem, hogy nincs olyan, hogy elegendő tárkapacitás. A technológiák fejlődnek, a kártyák és merevlemezek kapacitása folyamatosan nő, az áruk folyamatosan csökken – illetve nem változik jelentősen, csak mindig nagyobb kapacitás kapható ugyanazért az összegért. …és mégis egyre kevésbé férünk bele a rendelkezésre álló keretbe.