Voltam már néhányszor Angliában, de csak most sikerült olyankor jönnöm, mikor a Királynő épp átkocsikázik a Westminsterbe, hogy megnyissa a választások utána megújult Parlament első ülésët….kár, hogy én erről csak utólag értesültem.
Mától kapható az angol boltokban az Apple iPad készüléke (és 9 másik országban, küztük Németország és Japán is). Ahogy a világ más tájain, itt is sok kritikusa van, de ennek ellenére hasonló sikerekre számíthat, mint az Apple termékek korábban szinte mindenhol máshol is.
Ismét úton vagyok Angliába. Busszal utazok, mert a repülővel utazás – különösen egy nagy és nehéz fotó felszereléssel – nem mentes a nehézségektől. Persze jóval tovább tart mint repülővel, viszont olcsóbb (különösen a csomagokat figyelembe véve), és főleg kevésbé macerás. Nem utolsó sorban a busszal sokkal több látszik a tájból, Anglia felé pedig át lehet komppal kelni a La Manche csatornán, ami szintén nem rossz program.
Sikeresen megérkeztem Magyarországra, és még a csomagjaimat is sikerült összeszednem. Távozáskor sem sikerült jobban megkedvelnem Manchester repterét, mint korábban az érkezéskor. Ezúttal nem a fotózásba kötöttek bele, hanem a csomagom méretébe, úgyhogy kénytelen voltam az eredeti szándékaimmal ellentétben feladni a holmim kézi poggyásznak szánt részét is.
Újra úton vagyok, időzónákon (na jó csak egyen) keresztül, hogy közel két hét távollét után ismét visszatérjek Budapestre.
Már korábban is látszottak jelei, hogy romlik az idő, és “vége az angol nyárnak”, de tegnap reggelre lett ez igazán valós helyzet. Mikor kiléptem a szállodából már esett az eső. Ami itt nem az otthoni bőséges esőzést jelenti. Inkább csak szitált, apró cseppekben permetként hullik. De azt megállás nélkül, nagy intenzitással, így még esernyő alatt is bőrig tud ázni az ember. Különösen mivel mindezt – a tengernek is köszönhetően – rendkívül erős szél kíséri. Mindent megtesz, hogy kicsavarja az ember kezéből az esernyőt, és ha a csuklóm erősebb is több napi fényképezőgép emelgetéstől edzve, arra elég, hogy tartós alakváltozást gyakoroljon az esernyőre. Lényegében a “broli” (ti. unbrella – esernyő) nem is jó másra, csak hogy az ember arca ne ázzon meg, mert ami nem közvetlen az esernyő alatt van, az úgyis kap a vízpermetből.
Mindig meglepő különlegesség egy viszonylag eldugott angliai kisvárosban magyar ételkülönlegességet találni, ahogy az eladót is meglepte, hogy magyarul köszöntem neki, de nem csak a Kalácsoda kft neve magyar hangzású Blackpoolban, az ott dolgozók is egytől egyig magyarok. Próbálják megédesíteni az angol hétköznapokat. Nincs könnyű dolguk, hiszen a hagyomány tisztelő angolok nem szívesen próbálkoznak új és ismeretlen dolgokkal.
Az angol szállodák egyetlen legnagyobb előnye, hogy szemben a legtöbb más szállodával jobbára nincsen minibár, ami fogyasztásra sarkallja a gyanútlan ott lakót, és meglepetésszerűen növelje a költségeket.
Van ellenben egy (minden jóval) felszerelt kis teakonyha minden szobában, lehetővé téve az önkiszolgáló tea készítést – nem feltétlen csak délután öt órakor.
Ahhoz képest, hogy az alábbi – egyébként roppant ötletes és szórakoztató – reklám szerint csak egy Visa kártyára van szüksége az embernek, Angliában már nem egy helyen sikerült belefutnom abba a problémába, hogy a Visa kártyámat nem minden bank automata fogadja el. Ráadásul különösebb magyarázatot sem fűz hozzá az ATM. Egyszerűen van amelyik ad ki pénzt vele, és van amelyik meg nem. Szlovákiától Litvániáig megfordultam már néhány országban, de eddig sehol máshol nem volt gondom a Visa kártyával csak és kizárólag a brit szigeteken. Mindig mondom, hogy az egy külön világ…
