Erről már vagy három éve írni akartam, de a befejezésig csak most jutottam el. Nemrég kihirdették Amerikában a szülésfotósok versenyének idei legjobbjait. Emiatt megint van okom elővenni a témát és így most végre megírtam a régóta készülő bejegyzésem, ami legalább annyira szól a régebbi képekről, mint az újakról.

Magyarországon talán nem annyira mindennapi, de távolról sem példátlan, Amerikában pedig közel ugyanolyan mindennapos dolog hivatásos fotóst felkérni a szülés csodájának megörökítésére, mintha egy sajtótájékoztató, díjátadó, szalagavató, esküvő, vagy a sokak számára szintén nehezen felfogható temetés fotózáshoz tennénk.
Egy olvasóm küldte (most már jó régen) a nagyon érdekes linket, ahol Bezzeganya mutatja be a hivatásos szülés fotózást. A gyermeknevelési blog sok olvasója is meglepetten reagált, a vélemények pedig megoszlanak róla, hogy valaki beengedne-e egy idegent a szülőszoba intim szférájába, vagy sem.
Maga a gondolat, hogy emberek fotóst hívnak a szülés megörökítésre még talán nem is annyira meglepő, de hogy közel ugyanolyan komoly iparág van rá Amerikában, mint az esküvő fotózásra, az engem is meglepett. Arról nem is beszélve, hogy még szakmai fotópályázatuk is van a szülésfotósoknak, amihez akár csak távolról hasonlót sem nagyon találunk Magyarországon. Itt még a jóval általánosabbnak gondolt esküvőfotó területen is csak nemrég szerveződött először szakmai pályázat, aminek nem is nagyon hallottam mostanában folytatásáról, bár sem az esküvőfotózást, sem a pályázatokat nem nagyon követem.

Milyen érzés lehet?
Képzeld el, hogy kismamaként épp világra hozod a gyermeked. A kórházi személyzet, és esetleg 1-2 izgatott hozzátartozó mellett ott sertepertél körülötted egy profi fotós teljes felszreléssel. De azért ne arra gondolj, ami nekem elsőre beugrott, hogy a teljes magyar/nemzetközi sajtó több tucat paparazzija vakuzik a lábad között premier plánban. Pont ez a profi fotós alkalmazásának értelme, hogy olyan legyen ott, aki nem csak a fotók készítésében rutinos, de azt is tudja hogyan ne legyen útban, sőt amennyire csak lehet észrevehetetlen, miközben ő a legjobb képekre koncentrál, a kismama és az apa pedig a szülésre koncentrál. Pont azért nem tanácsolja senki, hogy a kispapa fotózzon, mert ezzel kívülállóvá válik az esemény során.

A blogger azt kérdezi olvasóitól, hogy “te engednéd-e, hogy egy idegen fotózza a szülésed?”, de a kommentelők elég hamar felteszik megfordítva a kérdést, ami már az én blogomon is jogosan vetődhet fel: “te fotóznád-e egy idegen nő szülését?” A válaszokat a kommentelők más-más módon közelítik, van aki az esemény intimitása miatt, saját szégyenlőssége miatt, vagy egyéb okból teljesen kizártnak tarta, sokan mondják, hogy sok múlik a fotóssal kialakult szimpátián. De olyanok is vannak, akik számára mi sem természetesebb, hogy a szülést is érdemes, sőt meg kell örökíteni, és ha hivatásos fotós teszi, akkor nem csak a minőségi és kifejező képek garantáltak, hanem az is, hogy az újdonsült apa nyugodtan foglalkozhat a kismamával és az újszülöttel, nem kell neki kívülállóként végignézni az eseményeket, és a fényképezőgépel bíbelődni, vagy mérlegelni, hogy mikor fényképezhet és mikor hatódhat meg – ami azért amatőr vagy hobbi fotósként jóval nehezebb, mint hivatásosként.

Szerzői és személyiségi jogok
Jellemző, hogy nekem még erről is rögtön a jogi vonatkozások jutnak eszembe (rintedig nem is vagyok jogász).  Persze nagyon helyesen a pályázat szabályzatában is kitérnek a képek szerzői és a fotóalanyok személyiségi jogaira. A másik blog kommentelői közt sokan hangot adtak neki, hogy bizony ők olyan képet nem akarnának, mint amit Bezzeganya illusztrációként választott (nyilván nem véletlenül). Sőt ilyen, vagy egyéb “kitárulkozó” pózban nem szeretnének sehol szerepelni és nem is szeretnék magukat így viszont látni. Ez persze érthető, és egy ilyen helyzetben nyilván a fotós is tudja – sőt tudnia kell – hogy hol vannak a diszkréció határai. Mit mutathat még meg, és mit nem, illetve mindazokat hogyan. Még akkor is, ha csak az őt megbízó fotóalany látja majd a képeket.
Érdekes, hogy az a nagyon egyszerű jogi/emberi kérdés senkiben sem vetődött fel az ottani kommentelők között, hogy “akarod-e viszontlátni magad szülés közben egy fotópályázaton?” vagy hogy “akarod-e magad ilyen pózban viszontlátni egy ilyen blogon illusztrációként?” Mert én már az első esküvőfotó pályázat kiírása kapcsán is azt hangsúlyoztam, hogy a fotós megbízás egy privát esemény magán célú megörökítésére szól. A képek csakis a megrendelőnek készülnek, és nem biztos, hogy azt bárhol máshol szeretnék viszontlátni akár pályaműként, akár illusztrációként. Ugyanez fokozottan érvényes a szülésre, ahol maga a helyzet, a látvány, és a pillanat intimitása is sokkal nagyobb körültekintést igényel. És ha ezt végiggondoltuk, a következő kérdés, hogy “ha fotózták ahogyan szülsz, engednéd-e hogy a képek megjelenjenek egy pályázaton, újságban, vagy mindenféle blogokon? vagy akár csak hogy a fotós a te egyik legintimebb pillanatodról készült képpel hirdesse ezentúl magát és a szolgáltatásait?” Persze a másik oldalról nézve éppúgy fennállnak ezek a kérdések, hogy a megrendelő közzéteheti-e a képeket akár újságban, vagy használhatja-e hirdetésre, ha ez a felhasználás a megrendeléskor nem volt magától értetődő és tisztázott szempont.
Az egyértelmű válasz nyilván ugyanaz, mint minden ilyen jogi kérdésnél. Az a megoldás, hogy az érintettek szépen békésen leülnek egymással és kulturáltan megbeszélik, hogy ki mit szeretne és kinek mit szabad, vagy nem szabad tennie a képpel (persze mindezt mindig előre célszerű megbeszélni és írásba is foglalni, hogy ne utólag alakuljon ki róla vita, hogy ki hogan is értette azt, amit a másik fél esetleg teljesen máshogyan értelmezett).

Te mit gondolsz a szülőszobai fotózásról?

Kiegészítés: A szerzőjogi és személyiségi jogi megfontolások szerencsére nem csak nekem jutottak eszembe. A szülésfotó pályázat honlapján is kihangsúlyozzák, hogy a képek a fotóalanyok hozzájárulásával vesznek részt a versenyben és kifejezetten kérik, hogy a fotókat senki ne közölje máshol. Én is ennek szellemében jártam el, így inkább egy Flickren Creative Commons licenc alatt megosztott képet használtam.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!